Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-167
68 Az országgyűlés képviselőházának 167, vonni. Ennek alapja lehet a gazdasági élet fejlődése, vagy például ma az állami hivataloknál az utánpótlás tekintetében [mutatkozó, szinte veszedelmes nehézségek stû. Ezekre feltétlenül kell a kormányzatnak gondolnia és tulajdonképpen erre céloz ez a mondat itt a törvényjavaslatban. Ugyanennek a szakasznak a második bekezdése megadja a vallás- és közoktatásügyi miniszternek a jogot arra, hogy a főiskolákra felvehető hallgatók létszamát megállapítsa*' a gazdasági akadémiákra vonatkozóan pedig a földmívelésügyi miniszternek adja meg ugyanezt a jogot. Nem hiszem, hogy ha valaki tárgyilagos, akkor ezen vitatkozhatna és emlékezetem szerint Rapcsányi t. képviselőtársam sem tett erre észrevételt. Azt hiszem, teljesen magától értetődő, hogy ezt is a kultuszminisztérium hatáskörében hagyjuk. A következő szakasz azt állapítja meg, hogy egyetemre vagy főiskolára csak olyan hallgatót lehet felvenni, aki a magyar nemzet és az állam iránti hűség és erkölcsi megbízhatóság követelményeinek megfelel. Rapesányi igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy ez a 4. §-szal áll összefüggésben s ezért bátor leszek én is a 4. §-szal kapcsolatban rámutatni erre a problémára. Addig is azonban méltóztassék megengedni, hogy rámutassak arra, hogy a múltban igenis mutatkozott az egyetemek, a főiskolák hallgatóinak létszámában bizonyos rendszertelenség éppen azért, mert csak a hallgatókra volt bízva, hogy milyen pályát válasszanak. Ha meg méltóztatik nézni a statisztikai adatokat, amelyek mindenkinek rendelkezésére állnak — a hivatalos statisztikai évkönyvekből jegyeztem ki én is magamnak ezeket az adatokat — akkor meg méltóztatik látni, hogy míg 1920—21-ben az egyetemeken 8100 hallgató volt, ma már csak 7000 és egynéhány van, tehát ugyanakkor, amikor az .Összes főiskolai hallgatók száma ez alatt az idő alatt 15.0(>[>-ről 13.800-ra csőként... (Meskó Zoltán: Miért? Mit gondol a képviselő úr 1 ?) Majd bátor leszek rámutatni arra, hogy miért csökkent. (Meskó Zoltán: A zsidók miatt, akiket nem vettek fel!) Azt hiszem, Meskó t. képviselőtársam még örülni is fog. (Meskó Zoltán: Annak örülök, hogy a zsidók kimentek! De a zsidók helyett a falusi embereknek kellett volna bemenniök! A csökkenésnek nem örülök! Annak örülök^ hogy a zsidók kimentek!) Elnök: Meskó képviselő urat kérem, méltóztassék türelemmel megvárni, míg rákerül a sor. (Derültség.) Donáth György: Meskó t. képviselőtársam legyen szíves megvárni, míg rátérek err© a pontra, bátor leszek majd ebben a tekintetben is felvilágosítással szolgálni. Ugyanekkor egyes szakokon, például a műegyetemen, azt lehet mondani, hogy állandó hullámzás mutatkozott a hallgatók létszámában, amely hol magasabb, hol alacsonyabb volt. Világos tehát, hogy valamilyen rendet kell teremteni és ha t. képviselőtársaim megtekintették az erre vonatkozó statisztikai adatokat, akkor mindjen különösebb indokolás nélkül be fogják látni annak szükségességét, hogy a kultuszminiszter úr beavatkozzék ebbe a kérdésbe, elsősorban ő szabja meg a létszámot, mert hiszen az egész ország minden főiskolája felett a kellő áttekintéssel csak ő rendelkezik. Ami a 3. §-t illeti, ez a szakasz az egyetemi és főiskolai egyesületek szervezetével és működésével kapcsolatban bizonyos hatáskörrel ruülése 19UO december 11-én, szerdán. házzá fel a kultuszminisztert, amely hatáskör nagyrészben már eddig is megvolt és inkább csak bizonyos tisztázásra szorul amiatt, hogy —amint méltóztatott szintén rámutatni — az egyetemi és főiskolai bajtársi egyesületek egy része nemcsak egyetemi és főiskolai hallgatókat fogad be tagjai sorába. E tekintetben kellett bizonyos tisztázást hozni, vájjon ez a kérdés a belügyminisztérium alá tartozik-e vagy a kultuszminisztérium alá. (Incze Antal: Többről van itt szó! Sokkal!) Itt arról van szó, hogy ezeknek az egyesületeknek a szervezetét és működését a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr állapítja meg, (Incze Antal: A szervezetét is?) azután pedlig a felügyeletet is gyakorolja. Ez teljesen beleillik a magyar egyesületi jog keretébe; azzal a különbséggel, hogy az általános szokástól eltérően nem a belügyminiszter úr hatasköreb© utalja a javaslat, hanem magától értődőén a kultuszminiszter úr hatáskörébe. Ezzel kapcsolatban csak egy dologra legyen szabad rámutatnom. Az előadó úr is rámutatott arra a fontos szerepre, amelyet a bajtársi egyesületek és általában az egyetemi és főiskolai egyesületek a magyar élet terén játszottak. Nagyon jól méltóztatik emlékezni arra, hogy a forradalmak után elsősorban a műegyetemi és tudományegyetemi tiszti zászlóaljak voltak azok, amelyek a rend fenntartásában és a keresztény nemzeti gondolat uralmának helyreállításában igen tiszteletreméltó, majdnem azt mondhatnám, történelmi szerepet vittek és tulajdonképpen azokból nőttek ki a mai bajtárffi egyesületek, amelyek az elmúlt húsz esztendő során igenis nagyon komoly tevékenységet fejtettek ki. Kétségtelenül van helye a kritikának is bizonyos tekintetben ezekkel az egyesületekkel szemben, még pedig nemcsak általános okoknál fogva, nemcsak azért inert-az ő tagjaik is emberek, hanem főleg azért, mert fiatal emberek, akik talán rendelkeznek mindig azzal a biztos ítélőképességgel, amellyel a felnőtt emberek rendelkeznek. (Meskó Zoltán: Amikor nem volt szükség rájuk, akkor elejtették őket! Ez is nagy baj volt!) Ez talán nem volna baj, a baj talán inkáblb az volt, (Meskó Zoltán: A mór megtette a kötelességét és a Móricok tovább éltek az országban!) hogy ezekben az egyesületekben igen sokszor akadtak olyanok, — és ez is talán természetes, emberi dolog — akik ezeknek az ifjúsági egyesületeknek politikai súlyát ós jelentőségét politikai tőkének akarták felhasználni és — ami teljesen helytelen — a politikamentesnek szánt ifjúsági szervezkedést időnként a napi politikában is bclepróbálták vonni. Ez az egyik dolog. A másik dolog magától értődő dclog az, hogy mindig olyan emberek, akik nemcsak más társadalmi egyesületekben vagy a politikai pályán, hanem ifjúsági egyesületekben is a közszereplést sokszor a maguk egyéni karrierje érdekében akarták felhasználni. (Közi Horváth József: Akad olyan másutt is!) Ez azonban nem lehet ok arra., hogy a bajtársi egyesületek egyébként, nemzeti r szempontból végtelenül nagyértékű tevékenységét lebecsüljük. Ami pedig azt illeti, hogy ezeknek az ifjúsági egyesületeknek joguk van-e a magyar ifjúság nevében beszélni vagy sem, eat jog; szabályi úton megállapítani nem lehet. (Meskó Zoltán: Hatvanéves ifjúsági vezérek ne legyenek, az biztos!) Mivel azonban ezek a bajtársi szövetségek valóban a magyar ifjúságnak szellemi vezető rétegét képviselik, természetes, hogy nekik van elsősorban joguk a
