Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-167

Az országgyűlés képviselőházának 16 magyar ifjúság nevében beszélni. Utalok az elmúlt 'húsz esztendőre, amikor nem kisebb társadalmi tömörülések, mint a Turul Szövetség és a Hungária Bajtársi Egyesület, igen sokszor hallatták szavukat (Meskó Zoltán: Ügy vau!) olyan kérdésekben, amelyekhez — legyünk •őszinték — például a képviselőház is sokszor csak évekkel későbben mert hozzászólni (Meskó Zoltán: Nem az egész képviselőház! Voltunk itt azért!) és meg kell állapítanom, hogy akkor ezek az egyesületek, ezek a tömörülések a magyar élet fejlődése terén igenis fontos szerepet vállaltak magukra és vittek is. (Ügy van! Ügy van! half elől.) Eelmerül már most az a kérdés, hogy lehessen-e ezeknek a bajtársi egyesületeknek egyáltalában olyan tagjuk, aki nem áll ugyanakkor egyetemi vagy főiskolai fennhatóság alatt. Ezt a kultuszminiszter fogja megállapítani éppen az ebben a törvényjavaslatban ráruházott jogánál fogva. A magam részéről csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy szerény nézetem szerint nem okvetlenül szükséges olyan határozott kettéválasztás, amely szerint az egyetemi bajtársi egyesületeknek kizárólag egyetemi hallgatók lehessenek tagjai. (Meskó Zoitán: Pocakos öregurak ne legyenek vezérek, mint ahogy vannak!) Egyrészt kétségvezérek az biztos! Mint ahogy vannak!) Egyrészt kétségtelenül célszerű az onnan kijöttek&el £L nexust a jövő szempontjából is fenntartaniuk, másrészt teljesen egyetértek Raposiányi képviselőtársamnak azzal a megállapításával, hogy tudniillik 'akikor, amikor a magyar társadalom például, — amint ő mondotta — a válaszfalak lebontására törekszik, ezt a munkát elsősorban valóban az ifjúságban kell elvégezni és elsősorban ezek az egyesületek azok, amelyek ^elvégzik. (Meskó Zoltán: Hadnagy voltam, amikor ugyanezeket az ifjúsági vezéreket láttam!) Igen kérem Meskó képyiselőtársamat, hogy szólaljon fel ő is ehhez a javaslathoz, de ^engedje, hogy magam röviden végezzek tárágyammal. (Meskó Zoltán: Nagyon szívesen! Mindjárt fel is iratkozom! — Derültség. — Elnök csenget.) T. Képviselőház! Azt mondotta Raposányi ~í. képviselőtársam, hogy egy korszerű ifjúsági szervezetet kellene felállítani. Ügy vettem ki a beszédéből, az volna az elképzelése, hogy egyetlen ifjúsági szervezet \ legyen. Ez mint ^gondolat iszép, de 'meg kell jegyeznem, hogy a mai alkotmányos berendezések között lehetetlen, mert ez szorosan összefügg: a totális államberendezkedéssel. (Ügy van! Ügy van) Németországban és Olaszországban nem is igen lőhetne másképp elképzelni, ott valóban az a .helyes, ha az ifjúságnak egyetlen szervezete van, de azonfelül megint csak meg kell adni az egyetemi és főiskolai ifjúságnak, hogy mégis ilyen minőségében is külön tömörülhessen. Ami azután azt illeti, hogy ez a töirvény.iavaslat nem gondoskodik arról, hogy zsidók lehessenek-e hallgatók az egyetemen vagy sem, itt Raposányi igen t. képviselőtársam tévedésben van. Nevezetesen ez a törvényjavaslat a kialakult helyzetnek megfelelően megszünteti az 1920 : XXV. te. és az 1928 : XIV. te. hatályát, amelyek annakidején ezt a kérdést szabályozni óhajtották. Minhogy azonban azóta az úgynevezett zsidótörvénnyel szabályozzuk ezt a kérdést, s remélhetőleg ismét szabályozni fogjuk. — remélhetőleg véglegesen — (Élénk felkiáltások a szélsőbaloldalon: Véglegesen!) magától értetődik, hogy ennek a törvényjavaslatnak «erre csak utalnia kell, tehát teljesen felesleges. ülése 19UO december 11-én, szerdán. 69 hogy itt részletesen foglalkozzunk vele. Éppen azért erre a kérdésre nem is akarok bővebben kitérni csak az igen t. képviselőház tájékoztatására bátor vagyok szintén egy-két statisztikai adatot idézni, amelyek rendkívül jellemzően mutatják, hogy ezen a téren milyen fejlődés következett be az elmúlt esztendőben. Meskó t. képviselőtársam például megkérdezte, vájjon miért csökkent az egyetemi hallgatók létszáma. Pontosan ezekkel csökkent, (Meskó Zoltán: Miért nem pótolják másokkal?) — erre is rá fogak térni — azokkal a zsidókkal csökkent, akiket nem vettek fel. Mert ha megnézi Meskó t. képviselőtársam, hogy az utóbbi évkben az első évfolyamra felvett hallgatók közül hány volt a zsidó, azt fogja látni, hogy például az 1929/30-as iskolai évben az összes magyar egyetemekre és főiskolákra még 466 zsidót vettek fel. (Meskó Zoltán: Mennyit?) Ismétlem, 486-ot, (Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon: Sok! Sok!) az 1929/30-as iskolai évben. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hány százalék?) Bátor leszek arra is rámutatni, mindenre so,r kerül. Ezzel szemben a legutolsó tanévben már csak 75-öt vettek fel az összes főiskolákra, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Az is sok! — Bodor Márton: Egyet se! — Elnök csenget.) ami százalékszerűen azt jelenti, hogy 1929-ben 9'5% volt az első izben felvett hallgatók között a zsidó, ma pedig 1-5%. (Meskó Zoltán: Tehát a törvényt akkor nem tartották be!) Ami azután az összes egyetemi hallgatók között elfoglalt arányukat illeti, tehát nem az első évben felvettekét, itt is örvendetes javulás mutatkozik. Természetesen nem mutatkozhatik még ilyen arány, mert ez csak egy-két esztendő múlva fog jelentkezni, de itt is az a helyzet, hogy míg például 1920-ban, — most még régebbi évre megyek vissza — a numerus clausus idejében még 11%-on felül volt a hallgatók aránya, sőt volt esztendő, amikor 12-2, vagy 12-5% volt az arány, szemben az országos népességben elfoglalt akkori 5%-os aránnyal, addig ma az öszszes hallgatók közöt már csak 3-5% volt a zsidó. (Hómann Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Az idén már csak 2-5%.) Én a tavalyi adatot citáltam, az ideit még nem tudtam. Ezen a téren is tekintélyes javulás mutatkozott tehát. Körülbelül ezeknek a száma teszi azt a különbséget, amellyel az egyetemi és főiskolai hallgatók országos létszáma csökkent. Több képviselőtársam nagyon helyesen szóvátette azt a kérdést, vájjon azután most mutatkozik-e kellő mértékben szukreszcencia (Meskó Zoltán: Ez a lényeg!

v — talán nem jó szót használtam — mutatíkozik-e kellő mértékben az utánpótlás, az arány növekedése a viI dék, a falu népéből? Bátor leszok erre is egykét adattal rámutatni, előre leszögezvén azt az elvi álláspontomat, amelyben, azt hiszem, a t. Háznak minden tagja egyetért, hogy a társadalmi kapillaritás szempontjából valóban elsőrangú fontosságú az, hogy az úgynevezett — hangsúlyozom, úgynevezett — középosztálynak az utánpótlása elsősorban a falu népéből, és az úgynevezett kisemberek, — ide nemcsak a kisgazdát kell sorolni, hanem a kisiparost, stb. — általában a szélesebb rétegekből történik-e. (Meskó Zoltán: A népi magyarságból!) Bátor vagyok azonban azt is kifejteni» hogy bármennyire érdekes, fontos és nagy horderejű ez a kérdés, szintén nem a ma tárgyalt törvényjavaslat keretébe illeszkedik bele, mert ez csak másodsorban egyetemi probléma, ez elsősorban középiskolai probléma. ,'•", Ha ugyanis a középiskolákban nem tudtuk ezt- a