Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-167
Az országgyűlés képviselőházának 167. ülése 1940 december ll-én } szerdán. 65 szellemi vaígy a gazdasági élet bármelyik posztj&tra iverül az az MJÚ, már teljesen, beié legyen íaegzödve :az a tuuat, hogy hogyan üell a iegmagasaûb fokon helyesen irányítania. (Szonosy Jenő: l>e erre a cserkeszét nein elég!) JUe ezt parancsolja jovónk is a múlt tapasztalatai alapján. A múltban ifjúsági vonatkozásban is érvényesült a divide et impera elve, ameiyet a nemzet — amint nagyon jól tud'juk — nagyon súlyosan fizetett meg. A javaslat îi. ^-ânak (â) bekezdése az egyetemi és főiskolai hallgatóság joleti gondozásának megszervezésevei íogiaiüozik. Uueskó Zoltán: lüz a leglényegesebb!) ívieitoztassek megengedni nekem ezzel kapcsolatban azt az egyszerű kijelentest, Hogy a javasiat semmi konkrétumot nem tartalmaz ebben a tekintetben. (Hónt an Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Csak egy feltoiataimazás! — Meskó Zoltán: Or&kiké ieihatalmazasoK.! Örökké! Már nem győzöm adni! — Derültség. — Elnök csenget.) H agyon szeretném, ha e tekintetben konkrétumokat hallhatnánk és határozott intézkedéseket látnánk. Ennél a javaslatnál azonban még az indokolásban is meg kell elégednünk azzal, hogy az ifjúság jóléti gondozásának néhány időszerűvé vált kérdését esak általánosságban érintő indokolást kapunk. Nem tudom, mennyiben fogja az ifjúság beérni ezzel és kiket fog felelőssé tenni, de semmi esetre sem ártana, ha a kormányzat e tekintetben is foglalkoznék már az ifjúság jogos kérelmeivel. A diákság általában konkrétumokat, határozott, kézzelfogható dolgokat kér, amelyek tényleg a segítő kezet mutatják és bebizonyíthatják előtte, hogy a kormányzat komolyan fogja fel az ifjúság jóléti gondozását. (Meskó Zoltán: Családi tandíj rendszert! Sohasem hallok róla!) Elsősorban a diáksegélyezés összpontosítására van szükség, központilag irányított gondozásra, amely azonban semmi körülmények között sem lehet csupán ikaritatív gondoskodás. Szép dolog a szeretet és sok mindent elintézhetünk vele, de a karitatív intézkedés Magyarországon ilyen szempontból ma már oly elenyészően csekély, hogy a magyar ifjúság legfeljebb felháborodhatik azon, hogy a nemzet a magyar jövendővel szemben csak ilyen intézkedéseket tud foganatosítani. Az ifjúság ina is egy már régen kért cselekedetet vár, az egyetemi városokban köznonti diákházak felállítását. (Meskó Zoltán: Ügy van! Nagyon helyes!) Ezekhez megfelelő internátusokat és menzákat kell kapcsolni, hogy az a magyar fiatalmeber, akinek minden tehetsége és adottsága megvan ahhoz» Ihogy képezze magát, tényleg találja meg azt az elhelyezést is, ahol egész munkásságát nyugodtan, gond nélkül tudományos haladásának szentelheti. Be joggal kívánhatnánk ugyanezeket a középiskolák mellé is, mert a folyamatosság megtartása, illetőleg létesítése szempontjából ez is elengedhetetlenül szükséges. (Donath György: Ott kezdődik! — Meskó Zoltán: Kezdjék már az eleminél!) Nagyon jól tudom,, hogv ebben az országban már sok mindent elkezdtek és sok kezdetet megígértek, de szeretném már megérni, hogy valamit úgy kezdjenek mes Magyarországon, hogy azt akkor fejezzék be, amikor a legégetőbb szükség van rá. Most rátérek a 2. és 4. §~okra, amelyek — mint mondottam — szervesen összetartoznak. A 2. § us'vanis azt mondja, hoe-y az egyetemre vagy főiskolára esak olyan hallgatót lehet felvenni, aki a, magyar nemzet és állam iránt ^ való hűség és megbízhatóság követelményeinek megfelel. Ez helyes, ezt mi is aláírjuk. Ka azonban a dolog gyakorlati oldalát nézzük, elénk mered a 4. §, amely azt mondja, hogy ea a törvény nem érinti a zsidók egyetemi és főiskolai felvételének korlátozására, vonatkozóan fennálló törvényes szabályok hatályát. (Meskó Zoltán: Hogyan értsük ezt?) Távol áll tölcm, hogy amikor ezzel a szakasszal foglalkozni akarok, a mindenáron való ellenzékieskedés és antiszemitizmus beszéljen belőlem. Mikor ezzel a kérdéssel talán kissé részletesebben óhajtok foglalkozni, engem, kizárólag magyar fajtám szeretete vezet (Ügy van! Ügy van! a. szélsőbaloldalon.) és minden megjegyzés, amelyet ezzel kapcsolatban teszek, nem az antiszemitának, hanem a magyar fajt szerető,és abba tartozó ellenzéki képviselőnek a megjegyzése. Amint az előbb mondottam, a 2. és 4. §-ok között ellentmondás van. A 2. $ ugyanis valláserkölcsi és nemzeti szempontból védi a magyarságot, ugyanakkor azonban a 4. § nem mozdítja elő annak lehetőségét, hogy az ilyen szempontból meg nem felelőik az egyetemre ne kerülhessenek. Mi, magyar nemzeti szocialisták ugyanis az aszemitizmus, vagyis a teljes zsidótlanítás alapján állunk. (Meskó Zoltán: Teljes poloskairtást az egész vonalon! — De rültség.) A mi felfogásunk szerint magyar főiskolán vagy egyetemen zsidó oklevelet nem szerezhet, mint ahogyan azt sem vagyunk hajlandók tűrni, hogy akadjon Magyarországon egyetem vagy főiskola, amely falai között zsidó egyetemi tanárt tűr meg. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tiltakozunk ez ellen, mert ebben a magyar szellem szándékos megrontását látjuk s nem látjuk a biztosítékát annak, hogy az egyetemek katedráin ülő zsidók, bármilyen kiváló professzorok legyenek is, annyira tudjanak asszimilálódni, hogy a magyar fajta lelkületét teljesen átvéve,, e faj érdekében tudják nevelni a magyar .ifjúságot. Ugyanakkor azonban a 4. §'a zsidóknak, akik pedig tudatosan, de ösztöneiknél és faji adottságaiknál fogva is a legmegbízhatatlanabbak közé tartoznak, módot ad arra, hogy egyetemi tanulmányaikat magyar egyetemen végezhessék. Amikor mi a numerus nullust hangoztatjuk, akkor ilyen szempontból i teljesen indokolt ez a vélemény, ha egy kicsit a történelmi távlatokba pillantunk; erre pedig a legutóbbi 25 év a legjobb bizonyíték. Mert nézzük meg, mi történt a világháború alatt, nézzük meg, hogy ez a zsidó ifjúság tényleg mennyiben vette ki részét a nemzet nagy véráldozataiból 1 ? Ha ezt nézzük, akkor azt látjuk, hogy a világháború alatt a magyar nemzet tulajdonképpen két fronton harcolt. Az egyik front volt a háború frontja, a valóságos^ az effektív háborúé és ha ott mentünk kifelé a frontra, akkor azt láttuk, hogy minél közelebb jutunk a tűzhöz, zsidó annál ritkábban volt található (Meskó Zoltán: Itt megvolt a numerus nullus), de minél inkább visszafelé jöttünk a Gh., a hadtáp és a különböző frontmögötti katonai intézmények között, annál inkább sűrűsödött a zsidóság és egészen természetes dolog, mondanem sem kell, hogy mit csináltak ott: destruáltak, romboltak és^ elkö- . vettek mindent, csakhogy a saját bőrüket mentsék. Egészen természetes és tudjuk nagyon jól, hogy ez a háború a nemzetnek súlyos véráldozatába került. De ugyanakkor nézük meg. mit csinált ez a zsidóság idehaza? (Meskó Zoltán: Vérből aranyat! — Mokcsay Dezső: És papírbakancsot!) Sajnos, így ; történt, tényleg vérből, magyar vérből csináltak aranyat, amely magyar vér pedig mindennél 10* i
