Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-167

62 Az országgyűlés képviselőházának 167. mel kell lennünk az egyes intézetek befogadó­képességére is, hogy az eredményes oktatást biztosíthassuk. Az egyes egyetemekre, egye­temi karokra, illetve főiskolákra felvehető hallgatók számát és a felvétel módját a val lás- és közoktatásügyi miniszter, a gazdasági akadémiáknál pedig a földművelésügyi minisz­ter állapítja meg az érdekelt egyetemek és fő iskolák meghallgatása után. Ez a feladat igen nagy körültekintést igé­nyel, mert nem lehet egyszerűen az eddigi adatokból, mondjuk az utóbbi 5—10 év adatai­ból megszabni a lélekszám vagy más valami­lyen arányszám szerint azt, hogy az értelmi­ségi pályákra hányan vehetők fel, hanem látni, tudni és irányítani kell az ország gaz­dasági fejlődését és ezeknek alapján lehet csak megállapítani azt, hogy a jövőben hány orvosra, tanárra, mérnökre és a többi értelmi­ségi foglalkozásúra lesz az országnak szük­sége. Igen nagyfontossagií kérdés, hogy kiket lehoc az egyetemekre és a főiskolákon fel­venni. Az 1928. évi XIV. te. ebben a tekintet­ben főként azért, hogy a zsidók felvétele elé gátat emeljen, a numerus clausus törvény meg­szűnte után is sorrendet állapít meg a felvéte­lek szempontjából. Ez a sorrend, tehát az a ren­delkezés, amelyet ez a törvény erre nézve meg­állapított, ma időszerűtlen, mert semmi körül­mények között sem szabad bizonyos társadalmi rétegek gyerekeinek elsőbbséget adni és ezzel az úgynevezett kaszt-szellemet tenyészteni, ha­nem kizárólag a magyar nemzet és állam iránti hűség, az erkölcsi megbízhatóság és az elért tanulmányi eredmény lehet az a döntő szempont, amely a felvételek kérdésének elbírá­lásánál szerepet játszik. Hogy az egyetemekre kiket veszünk lel, ez dönti el az egész ország jövőjét, ez dönti el, hogy kik és milyen irányba fogják vezetni az országot és azt mondhatjuk, | hogy ez elsőrangú nemzeti létkérdés. Ennél a kérdésnél nem mulaszthatom • el, hogy ismételten rá ne mutassak arra, mikóp kell elősegíteni azt, hogy, az értelmiségi után­pótláséminél nagyobb mértékben a magyar föld népének és a magyar munkásságnak gyerme­keiből kerüljön ki; ezek hozzák törhetetlen hi­tüket, hozzák azt az ösztönös elszántságot, ami a nemzet ezeresztendős múltjában átöröklődött bennük, hozzák a tiszta magyar jellegű, ma­gyar acélosságú nyers energiájukat, ők meg­tanulták a komoly munkát, tudjuk róluk, hogy minden működésüket magyar érzésük és a ma­gyar nemzet egységes érdekei irányítják. A javaslat az egyetemi és főiskolai ifjúsági egyesületek szervezetének és működési köré­nek szabatos meghatározását is elő kívánja mozdítani. Minden egyetemen és főiskolán ott vannak a különféle egyesületek, amelyekben különböző alapokon szervezik az ifjúságot. Ezek közül az egyesületek közül nemzeti szem­pontból legnagyobb jelentőségűek a bajtársi egyesületek. Ezek a bajtársi egyesületek, ame­lyeknek csirája az egyetemi csendőrzászlóal­jakból kelt ki, mindig rendíthetetlenül és szi~ iárdan álltak a magyar nemzeti eszme szolgála­tában. Szebb és nemesebb célkitűzéseket el sem" képzelhetünk, mint ahogy ezek az egyesületek alapszabályaikban szinte egyezően mondják, hogy céljuk a magyar ifjúságot a nemzeti esz­me és a keresztény erkölcsök szolgálatára egy­ségbe tömöríteni, tagjaikból keresztény nem­zeti öntudattól áthatott, jellemesen gondolkodó, lelkesednie® dolgozni egyformán tudó.-egy­mást bajtársiasan szerető, összetartó magyar illése 1940 december 11-én, szerdán, férfiakat nevelni, akik a keresztény erkölcsö­kön nyugvó és haladó Magyarország tántorít­hatatlan harcosai és munkásai lesznek.^ (Incze Antal: Akkor miért akarja a miniszter úr meg szüntetni őket?) Ennek a célkitűzésnek meg is feleltek, ettől el nem tértek. Az egyetemi és főiskolai ifjúsági egyesületek szervezetének és működési körének szabatos, meghatározásánál annak a szempontnak kell szem előtt lebegni, hogy ezek a bajtársi egyesületek értékes^ é« nemzeti -szempontból felmérhetetlen nagyságú munkájukat tovább folytathassák és w ne meg­gyengülve, hanem megerősödve működjenek tovább. A végzett tagokat ne zárjuk ki közü­lök, mert az ő leghiggadtabb gondolkodásuk, öntudatos, kiforrott egyéniségük csak eredmé­nyesebbé teszi azt a nevelő munkát, amelyet, ezek az egyesületek céljukul tűztek ki. Így to­vábbra is jut ezeknek valami az ifjúság tüzéből, lelkesedéséből és idealizmusából, továbbá abból a felelőtlenségből is, amely az ifjúság kivált ­sása. Ez esetben a végzettek és a fiatalok közt ellentét sohasem keletkezik, mert az ifjúsággal való állandó érintkezés szellemileg teljesei) összekapcsolja őket. (Helyeslés.) Az egyetemi és főiskolai ifjúsági szerveze­tek működésénél még egy kérdésre kell kitér­nem, mégpedig az egyetemi és főiskolai taná­roknak az ifjúsági szervezetekhez való viszo­nyára. Az egyetemi és főiskolai tanárnak nem­csak tanítani, előadni, vizsgáztatni és az ifjú­sági egyesületek működését kifogásolni, ha­nem az egyesületek segítségével az ifjúságot nevelni is kell. (Incze Antal: Kellene!) Nem­csak a tanárelnöknek, hanem az összes taná­roknak ki kell venni részüket az egyesület működéséből, jelen kell lenniök minden neve­zetesebb megmozdulásuknál, ünnepélyüknél, mert akkor olyan kölcsönös kapcsolatok fej­lődnek ki a tanár és az ifjúság közt, hogy soha­sem lehet majd a kettőt egymással szembeállí­tani. A tanár mindig maga mögött tudhatja az ifjúságot, az ifjúság pedig szerető és gond­jait megértő apját látja tanárában. Az egyetemi és főiskolai ifjúság jóléti gon­dozása eddig legnagyobbrészt a kultuszminisz­térium hatáskörébe tartozott. Ezt a jóléti gon­dozást csak kisebb mértékben végezték más tárcák miniszterei vagy társadalmi egyesüle­tek^ és testületek. A törvényjavaslat ennek a jóléti gondozásnak megszervezését és irányí­tását .teljesen a kultuszminiszter kezébe utalja, mégpedig azért, hogy ez központilag, egysége­sen átgondolt s irányított és a leghatásosabb lehessen. Az ifjúság jóléti gondozására hiva­tott és tervszerűen irányított szervezet műkö­désénél magának az ifjúságnak a közreműkö­déslét sem óhajtja nélkülözni, mert ennek mun­kájába belevonja az ifjúságot, hogy ez a szer­vezet igazán eredményes munkát fejthessen ki. Hogy a tanulmányi eredményektől eltekintve ki szorul jóléti támogatásra, azt az ifjúság sokkal jobban ítélheti meg, mint bárki más, mert hiszen a mindennapi életben ők vannak együtt, ismerik egymás anyagi körülményeit és tudják, hogy ki-ki milyen mérvű támoga­tásra szorul. (Szöllősi Jenő: Helyes!) Az egyetemi és főiskolai ifjúságot a jóléti gondozáson kívül szellemi gondozásban iis in­tézményesen és tervszerűen kell részesíteni. Ezt a gondozást részben elvégzik a bajtársi egyesületek, de ezeken kívül gondoskodni kell olyan szemináriumokról is, amelyeket f egy­házak, tudományos és művészeti intézmények tartanak fepn, amelyek különösen a kisebb vú-

Next

/
Thumbnails
Contents