Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-167

Az országgyűlés képviselőházának 167, ülése 19 UO december ll-én, szerdán. 61 pártok a következő vezérszónokokat jelentették be. A magyar élet pártja Donath György képviselő urat, a nyilaskeresztes párt Rapcsányí László képviselő urat, a magyar megújulás pártja Incze Antal képviselő urat és végül az egyesült kereszténypárt Közi Horváth Józsei' képviselő urat. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Tömböly Dénes előadó urat illeti a szó. Tömböly Dénes előadó: T. Ház! Az egyetemi és főiskolai hallgatók felvételének szabályozásáról eddig két törvény intézkedett. Az első az 1920>:XXV. te. volt, a második pedig, amely az elsőt egy részletében módosította, az 1928 :XIV. te. Ezek a törvények a mai követelményeknek nem felelnek meg, több tekintetben időszerűtlenek és az eredetileg kitűzött cél további szolgálátára nem alkalmasak. Ezért a kultuszkormányzat a jelen törvényjavaslattal újból az összes egyetemekre és főiskolákra kiterjedően kívánja szabályozni a kérdést, a magyar nemzeti szempontoknak és az állam elsőrendű érdekeinek megfelelően. T. Háíz! A világháború után a harcterektől és a hadifogságból öt évfolyam ifjúsága tért haza. Ugyanakkor országunk megcsonkítása és az utódállamok nemzetiségi politikája az elszakított területek magyar ifjúságát is arra kényszerítette, hogy a csonka országban helyezkedjék el, tanulmányait itt folytassa, itt végezze. Mindezeknek az lett a következménye, hogy soha nem látott, sőt el nem képzelt mér tékre emelkedett az egyetemi és főiskolai hallgatók száma. A hallgatóság számának ez az óriási felduzzadása egyrészt a tanítás eredményességét tette majdnem lehetetlenné, másrészt az elhelyezkedés tekintetében teremtett sivár és reménytelen helyzetet. Ezt a helyzetet volt hivatva megszüntetni az 1920 : XXV. tc„ amely korlátozó intézkedéseket tartalmazott az egyetemekre és jogakadémiákra felvehető hallgatók száma tekintetében és a felvétel feltételéül a nemzethűség és az erkölcsi megbízhatóság követelményéit állapította meg. Ugyanez a törvénycikk az említett rendelkezéseken kívül gondoskodni kívánt arról is, hogy a zsidók számát az értelmiségi pályákon a zsidók országos számarányának mértékére szorítsa vissza. A törvénynek ez a rendelkezése a háború után világszerte az első védekezési intézkedés volt a zsidóságnak óriási veszélyt^ jelentő; térhódításával szemben. Abban az időben, midőn körülöttünk teljes virágjában élt a szabadelvű világnézet és politikai felfogás, a magyar nemzet elsőnek ismerte fel, hogy ez ellen a világnézet ellen védekezni kell és hogy a védekezés egyedüli módja, ha azt az elemet, amely állandóan nyugtalanságot szít és <a nemzetet nemzeti karakteréből kivetkőzteti, az erkölcsi alapjáról letaszítja, az értelmiségi pályákon számarányának megfelelő mértékre szorítja vissza. (Helyeslés jobbfelől.) E törvény javaslatának indokolásánál Haller István akkori kultuszminiszter azt mondotta, hogy a liberalizmusnak az a szelleme, amely Magyarországon volt, megszűnt és napja külföldön is leáldozóban van. A miniszternek ebben a mondatában igaza volt, de hosszú időnek kellett eltelnie addig, amíg ez valóra vált és ez az időszak erős és kemény próbára tette a magyar nemzetet. (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja eU A magyar törvényhozásnak ez az intézkedése, amely a keresztény nemzeti szellem egyik megnyilvánulása, azt lehet mondani, az egész világon feltűnést keltett és a nemzetközi támadások sorozatát váltotta ki. Országunk, amely megcsonkítva, kifosztva kezdte az újjáépítés munkáját, különösen a gazdasági és hitelélet terén volt a nemzetközi zsidóság támadásainak kitéve, (vitéz Zerinváry Szilárd: Ez becsületünkre válik!) sőt ezeket az önvédelmi intézkedéseket arra is felhasználták, hogy Magyarországot úgy állították be a világ közvéleménye előtt, hogy az úgynevezett békeszerződésnek a kisebbségek védelméről szóló rendelkezéseit nem tartja be, igazságtalanul bánik a kisebbségekkel. Ezek a híresztelések természetesen ürügyül szolgáltak arra, hogy az elszakított területeken élő magyarságnak amúgyis nehéz sorsát még elviselhetetlenebbé tegyék. A folyton fokozódó nemzetközi gazdasági nyomás és a külföldi közvéleményben fellépő ellenséges érzés nyomasztó hatása alatt, továbbá az ország újjáépítéséhez szükséges népszövetségi kölcsön feltételeként a kormány 1927-ben kénytelen volt olyan törvényjavaslattal jönni a Ház elé, amely az 1920 : XXV. tcnek a zsidókra vonatkozó korlátozó rendelkezéseit alaki hatállyal szünteti meg. Ennek a törvényjavaslatnak alapján született meg az 1928 : XVI. te, amely kimondta, hogy a tanulmányi eredményeken és a szellemi képességeken felül az egyetemi felvételnél figyelemmel kell lenni arra, hogy elsősorban a. hadiárvák és harctéri szolgálatot teljesítettek és a közalkalmazottak gyermekei, továbbá a különféle foglalkozási ágakhoz, úgy mint a mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi, szabadfoglalkozásúakhoz és a többihez tartozók gyermekei az ezen foglalkozáshoz tartozók számának és jelentőségének megfelelő arányban jussanak a főiskolákra, és a felvettek száma az egyes törvényhatóságok közt is igazságosan osztassék fei. Jóllehet ez a törvény a zsidóságnak az egyetemekre és főiskolákra való felvételénél más helyzetet teremtett, az esetről-esetre kiadott rendelkezések és a felvételi bizottságokban kialakult gyakorlat lényegében mégis fenntartotta a zsidóság felvételének korlátozását mindaddig, míg az 1939. évi IV. te. meg nem oldotta ezt a kérdést. Ez a törvény a zsidóság egyetemi és főiskolai felvételének szabályozását kiemelte az eddigi szabályozás köréből és ezt is a zsidóság társadalmi és gazdasági helyzetének megoldására irányuló egységes és rendszeres szabályozás körébe utalta. T. Ház! Mint már beszédem elején említettem, miután az előbbi törvények egyes rendelkezései időszerűtlenek, mindkét törvényt hatályon kívül kell helyezni. Ez a hatályon kívül való helyezés azonban semmi körülmények között sem jelentheti azt, hogy most . a zsidótörvény rendelkezéseitől eltekintve tér jünk vissza a teljes tanszabadság elveire, engedjünk mindenkit oda, ahová menni akar, hanem azt jelenti, hogy az állam magasabb céljainak megfelelően, továbbra is tervszerűen irányítsuk necsak az egyetemekre, hanem • az összes főiskolákra való m felvételeket egyrészt azért, hogy az értelmiségi feladatok ellátása zavartalanul történhessék és hogy a szükséges értelmiségi munkaerőkből megfelelő készlö!. álljon rendelkezésre, másrészt, hogy az átmeneti viszonyok múló hatása alatt egyes foglal kozási ágakban túltermelés ne keletkezzék, illetve hiány ne álljon elő. Az egyetemi és főiskolai felvételek szabályozásánál figyelem-