Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-167

58 Az országgyűlés képviselőházának Î67 vont és argumentumul is használta fél az elévülést. Azt hiszem, teljesen elhibázott az elévülés és a törvényi rehabilitáció között párhuzamot vonni és argumentumul használni fel a törvényi rehabilitáció mellett az elévülést. Az elévülést egyébként sem lehet mással, mint gyakorlati okokkal megokolni: egy expediens, amelyre szükség van, de ami mindig kivétel; akár abban a vonatkozásban, hogy kizárja a bűnvádi eljárás megindítását, akár abban a vonatkozásban, hogy kizárja a büntetés végrehajtását: mindig kivétel. Az idő múlása, amit Mosonyi igen t. képviselőtársam ós Tan ff er t. képviselőtársam is a rehabilitációnak egyetlen tényálladékául kívánt meg, az ő felfogásuk és az ő rendszerük mellett nem kivétel volna, hanem szabály, ez pedig — amint előbb kifejtettem — abszolúte nem elegendő annak elbírálására, hogy az illető, akire nézve ez az idő letelt, alkalmas-e arra, hogy elismerjük a társadalom hasznos tagjának (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) és reábízzunk dolgokat, mert hiszen a társadalmat meg is kell védeni, reábízzunk esetleg olyan foglalkozást, amelyben az ő nem kiforrott egyénisége veszedelmet jelenthet. Sérelmesnek tartja ezenkívül Mosonyi t. képviselőtársam azt is, hogy a 3. §-ban kivételek vannak. Nevezetesen azt sérelmezi, hogy a halálbüntetés, életfogytiglan tartó fegyházbüntetés, vagy a 10 évet meghaladó börtönbüntetés, vagy szigorított dologházra szóló ítéletekkel szemben nincs helye a rehabilitációnak. Igen t. Képviselőház, valahol meg kellett állapítani egy határt és az igen súlyos bűncselekményekre nézve, valamint azoknál a visszaeső bűnösöknél, akik dologházra ítéltettek, természetesen megfontolást igényel, hogy normális ütőin adható-e nekik ugyanaz a mentesítés, mint a kevésbbé súlyos bűncselekmények elkövetőjének. (Ügy van! Ügy van! jobb felöl.) De ezeknek sem kell kétségbeesniük, nem szeretetlen velük szemben sem a javaslat, mert hiszen nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy a kormányzói kegyelemmel való rehabilitáció viszont az ő részükre is nneg van adva, mert ez a kormányzói kegyelmezési jog kiterjed a legsúlyosabb esetekre is és kiterjed olyan esetekre is, amelyeknél nem forognak fenn a normális rehabilitációsaik egyéb / feltételei. Nagyon helyesen jegyezte meg Benkő Géza igen t. képviselőtársam, hogy a rehabilitáció jogintézményének megalkotása fogja a visszaeső bűnösök számát a legfeltűnőbben leszorítani, csökkenteni. Ebben én abszolúte egyetértek és éppen ez az egyik fő célja is ennek a javaslatnak, mar tudniillik a kriminológia szempontjából. Kívánta Benkő Géza t. képviselőtársam, hogy^ a végrehajtás során is intézményesen biztosíttassák a rehabilitációs kérelmeknek és az azokra vonatkozó összes ügyiratoknak bizalmas kezelése. Teljesen egyetértek vele; mert valóban, ha a bírói rehabilitáció álláspontjára helyezkedtünk, mint ahogyan arra kellett és kell helyezkedni, akkor gondoskodni kell arról is, hogy ez az eljárás elejétől végig abszolúte diszkrét legyen és ne kelljen senkinek canossát járni a nyilvánosság előtt azért, hogy visszaszerezhesse azt a pozíciót, amelyet egy bizonyos eltévedése folytán elvesztett. Makray Lajos igen t. képviselőtársam kifogásolta az illetékkötelezettségre vonatkozó szakaszt. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nagyon helyesen!) Én nem mondom, hogy ez túlságosan beleillik általában a büntető vonatkozású törvényekbe, azonban ez már megvan a mi jogrend szerünkben, mert hiszen például a ke- ' ülése 19U0 december li-en, szerdán'. gyelmi kérvény és az arra vonatkozó tárgyalások bélyegkötel'esek. Azután vannak egyéb okok is, például a magánindítványos eljárásban is van bélyegköteleziettség. (Egy hang a baloldalon: Ott indokolt!) Igaz, hogy itt mindenesetre indokolt, de a kegyelmezési jog egészen hasonló ehhez, azért az már precedens. En nem azt mondom, hogy a pénzügyminiszter úr feltétlenül ragaszkodni fog hozzá, de bogy egy ilyen felhatalmazás megadása mégis indokolt. azt lígy hiszem, méltóztatnak belátni, tekintettel éppen ezekre az előzményekre. Ami pedig azt a kifogást illeti, — ezt Malasits t. képviselőtársam is hangsúlyozta — hogy ennek következtében a szegény emberek el lesznek zárva attól, hogy kérhessék a rehabilitációt, erről gondoskodik a javaslat, mert hiszen kifejezetten mondja, hogy »a szegényjog szabályait nem érinti«. Ennélfogva ez abszolúte nem aggályos, és méltóztassék elhinni, hogy ilyen esetekben azt a szegényjogot igazán nem túlságosan szigorúan ítélik meg. Makray igen t. képviselőtársam még egy kifogást tett. Azt mondotta, nem helyesli, hogy a 17. §-ban mint kivételek szerepelnek az országgyűlési képviselővé való választás előfeltételeire vonatkozó rendelkezésielk, mint olyanok, amelyekre nem vonatkoznak ennek a törvénynek a rendelkezései. ~Én azt hiszem, igen t. Képviselőház, ha egy kivétel megokolt ebben a 17. §-ban, — meggyőződésem szerint valamennyi megokolt — akkor ez a legmegokoltabb, mert az természetes, hogy a törvényhozó testület tagjai részére fenn kell tartani az abszolút gyanúmentességet, hogy ne lehessen visszafelé kutatni senkinek a múltjában, életében és foltokat, szennyfoltokat keresni, ne lehessen tehát ez alól kibújni és a rehabilitáció igénybevételével olyan erkölcsi állapotban kerülni be a törvényhozásba, amely a magyar közfelfogásnak és a törvényhozás házáról vallott magas felfogásunknak nem felel meg. (Helyeslés jobb felől.) Malasits Géza igen t. képviselőtársam ugyancsak a fiatalkorúakra nézve ugyanazt a kifogást támasztotta, mint Nagy László igen t. képviselőtársam. Erre már megfeleltem. A 4. § 4. bekezdését antiszociálisnak tartja, t. i. azt, amely a pénzbüntetés lefizetésétől számítja a határidőt. (Malasits Géza: Készletekben fizessék!) Látszatra antiszociális, valójában azonban mégsem az, mert hiszen alapelv,. hogy ki kell állani a büntetést, amelyet kiszabtak rá és csak azután lehet szó arról, hogy ennek az időnek a leteltével a rehabilitációt leérheti. IIa valaki már az első lefizetésével megszerzi azt azt igényt, hogy őreá nézve így ^^son ez a határidő, akkor esetleg a további részletek fizetését el is hanyagolná. Ez egy gyakorlati kérdés, de abszolúte igazságtalan volna hnással szemben, aki viszont a maga büntetését, akármilyen szigorú is volt, az teljes egészében kitöltötte. Én itt nem szeretnék a részletfizetéssel operálni. Az illetékmentességre vonatkozólag már válaszoltam. Most következik a Malasits képviselőtársam által felvetett kérdés, amelyben már más képviselő urak

> is felszólaltak, éspedig az, hogy a fegyelmi ítéletekre is kiterjesztesséik a rehabilitáció jogintézménye. (Halljuk! jobb felől.) Igen t. Képviselőiház, ez egy elvi kérdés. Az igaz, hogy a fegyelmi jog és a büntetőjog között igen sok hasonlatosság van, de az is igaz, hoey a fegyelmi jog \é egészen más .és az általános büntetőjog is egészen más, mind céljánál és rendeltetésénél,