Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-167

Àz országgyűlés képviselőházának 167. térés, hogy egyes felszólaló képviselő urak a törvényi rehabilitáció mellett szólaltak fel, viszont a javaslatot elfogadó összes felszólaló urak a bírói rehabilitáció mellett, illetőleg ama vegyes rendszer mellett foglaltak állást, amelyet a javaslat is követ. A törvényi rehabilitáció ellen elvi aggályom van és semmi körülmények között nem hozhatnék olyan javaslatot a t. Ház elé, amely egyedül az idő múlására és arra a negatívumra, hogy a megszabott időtartam alatt valaki ellen, az elítélt ellen büntető eljárás nem indult, alapítsa annak megállapítását, hogy ez az ember már ezen tények fiolytán hasznos tagja lett a magyar társadalomnak. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnézést kérek, de én nem tudom elképzelni, hogy megnyugvással azt mondhassuk valakire: azért, mert letöltötte a megszabandó 5-—10—15 vagy 20 esztendőt, — hiszen húsz évről is volt szó a javaslatban — és azért, mert ez idő alatt ellene büntető eljárás nem indult meg, az az ember megváltozott, megjavult. Lehet, hogy igen, de ki garantálja, hogy igen, ki van hivatva megállapítani azt, hogy igenl (Ronkay Ferenc: A tapasztalat azt mutatja, hogy nem!) El tudom képzelni, hogy éppen a visszaeső bűnös, aki dologházat töltött ki, sokszor megvárná ezt a bizonyos megállapított határidőt, tartózkodnék attól, hogy bűncselekményt kövessen el, lélekben azonban már tervez egy xíj bűncselekményt, (Ügy van! Ügy van! jóbbfelől.) amelyet akkor fog végrehajtani, ha majd a rehabilitáció folytán abba a helyzetbe kerül, amely helyzet neki a tervbevett bűncselekmény elkövetéséhez kell, szóval tervszerűen tartózkodnék attól, hogy az időtartam alatt bűncselekményt kövessen el, csak azért, hogy az időtartam elteltével, amikor már rehabilitálták, és ennek következtében ( egy pozíciót elfoglalhat, ott elkövesse azt a bűncselekményt, amelyet kitervezett. (Ügy van! Ügy van! jóbbfelől.) Azt hiszem, ez az egyetlen argumentum is teljesen és tökéletesen elegendő ahhoz, hogy elejtsük általában a törvényi rehabilitációt. (Ügy van! jóbbfelől.) Hogy bizonyos kivételes esetekben ennek mégis helytadunk magában a javaslatban, az szintén egészen érthető. Hiszen a fiatalkorúra nézve — nem kell fejtegetnem, mert ezt nagyon szépen kifejtették előttem szólott képviselőtársaim — nem lehet azt a mértéket alkalmazni, mint az egyéb bűnözőkre nézve. Ezt mindenki elismeri. A fiatalkorúnak még nincs kiforrott jelleme, a fiatalkorának még nem lehet meghatározott, meggerincesedett erkölcsi felfogása. A fiatalkorú ha téved és ha még súlyosan téved, akkor is végeredményben egyszerűen "á véletlen játéka, mert lehet, hogy ugyanaz a fiatalkorú ugyanabban a lelkiálla pótban egy más órában pontosan az ellenkezőjét követné el, mint amit elkövetett. A kiforratlan jellem és a ki nem forrott erkölcsi felfogás természetesen kizárja azt, hogy olyan súlyos elbírálás alá vegyük elkövetett cselekményét, mint a teljeskorúét. A magyar jogrendszerbe nagyszerűen beleilleszkedett a fiatalkorúakra vonatkozó külön jogszabályok öszszessége és az ennek alapján kifejlődött gyakorlattal is teljesen kongruens a javaslatnak errevonatkozó része, tudniillik az, hogy a fiatalkorúakra nézve a törvény erejénél fogva áll be a rehabilitáció, vagyis a törvény erejénél fogva mentesülnek mindazoktól a hátrányos jogkövetkezményektől, melyek a büntetőtörvé nyen kívüli egyéb jogszabályokban meg vaunak állapítva. ülése 194-0 december 11-én, szerdán. 5 7 Nagy László igen t. képviselőtársain még a törvényi rehabilitációnak ezt az esetét sem fogadja el, annyira tisztán a bírói rehabilitáció álláspontján áll. Hát ebben az egyben nem értünk egyet, de amennyiben koncedálja, akkor is azt mondja, viszont nagyon súlyos kivétel az, hogy a katonai bűncselekmények tekintetében a fiatalkorú nem mentesül automatikusan. Itt magasabb honvédelmi érdekeket kellett szem előtt tartani, ezért van ez a kivétel megállapítva., viszont azonban a képviselő úr megnyugtatására mondom és mindenkinek, aki e tekintetben aggódik, hogy a fiatalkorúnak is természetesen meg van adva a lehetősége, hogy ilyen katonai bűncselekmények elkövetése esetén is kérhesse a rehabilitációt, vagyis ilyen esetben a bírói rehabilitáció megadja neki azt, amit egyéb bűncselekmények esetében maga a törvény iád meg. Ugyancsak Nagy László igen t. képviselőtársam kifogásolta azt, hogy a 19. § az iparra való feljogosítás tekintetében jogot ad az illetékes miniszternek arra, hogy az országos bűnügyi nyilvántartóból kívánja a teljes büntetőlap megadását, vagyis a

f rehabilitált ebben az esetben nem mentes attól, hogy a miniszter megkaphassa a szükséges felvilágosításokat. Azt méltóztatott mondani, hogy ez igen veszedelmes dolog és még egyik felszólalt képviselőtársam is kifogásolta ugyanezt, azt hiszem, Reibe! képviselőtársam. Azt méltóztattak mondani, hogy ez túlnyomó részben tulajdonképpeai illuzóriussá teszi a rehabilitáció intézményét mindazokra nézve, akik az iparban foglalkoznak. Azt hiszem, t. képviselőtársaim, tévedni méltóztatnak. Megengedem, hogy talán ez a szakasz kissé világosabban lesz megszövegezendő, amit majd a részletes tárgyalás során megtehetünk, de a szakaszban' utalás van az 1. § (3) bekezdésére és ez az utalás annyit jelent, hogy csak olyan iparokról van szó, amelyekben a szakmai megbízhatóságnak különös jelentősége van. Ez az a, bizonyos 1. § (3) bekezdése. Mármost méltóztatik belátni, hogy amikor az iparügyi miniszternek vagy az alája rendelt illetékes elsőfokú hatóságnak határoznia kell a tekintetben, megadhatja-e valakinek a kéményseprői iparra a jogosítványt, akkor mindenesetre meg kell neki vizsgálnia azt, hogy ez az ember — teszem azt — gondatlan tűzvészokozás vétsége miatt nem volt-e elítélve. Ennélfogva természetes, hogy nem lehet megtagadni tőle, hogy a priusz alapján elbírálja, vájjon ez az ember ennek a szakmai megbízhatóságnak szempontjából alkalmas-e arra a foglalkozásra. Ez azonban nem annyit jelent, hogy ugyanaz az ember, aki el volt ítélve egy ilyen gondatlan tűzvészokozás vétsége miatt -és ennélfogva kéményseprő nem lehet, ne lehetne például útkaparó, vagy ne kaphatna ogyéb ipari jogosítványt. Méltóztatik, Látni, hogy ez nem abszolúte kizáró s tisztán csak az ilyen speciális megbízhatóságot, szakmai megbízhatóságot igénylő iparokra vonatkozik. Már moít kilátásba helyezem, hogy a részletes tárgyalás során ezt a 19. §-ban világosabban fogjuk kifejezésre juttatni, nemcsak ezzel az utalással. Méltóztassék megengedni, hogy még röviden a felszólalások sorrendjében reflektáljak egyes nagyobb jelentőségű vagy talán elvi jelentőségű kérdésekre is, Mosonyi Kálmán igen t. képviselőtársam; amikor megokolta, hogy ő miért áll tisztán a törvényi rehabilitáció alapján, párhuzamot 9*