Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-189

6Ö0 Az országgyűlés képviselőházának 18 9. ülésé 19J/l ápritis 2'án, szerdán. Pált a Magyar Labdarúgók Szövetsége elnö­kévé megválasztotta, (Éljenzés a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) ennélfogva ma ő már tényleg nem kormánybiztos. Formailag azért nincs még felmentve, mert az ezirányú meg­keresést a kultuszminiszter úrtól még nem kaptam meg. Mihelyt ezt megkapom, fel fogom menteni. Kormánybiztosi vonatkozásában te­hát vele szemben ma mar semmiféle vizsgála­tot nem .indíthatok. (Egy hang a szélsőbalol­dalon: Becsületesen mentette kötelesség éti) Ami az elhangzott vádat illeti, különösen a sikkasztásnak nevezhető vádat, ezt én hallot­tam röviddel azután, hogy Gidófalvy Pált kor­mánybiztossá kineveztem és a vádat vizsgálat tárgyává tétettem. Az a vizsgálat negatív eredménnyel végződött. (Élénk felkiáltások a jobboldalon és a szélsőbaloldálon: Nahát!) Ha a képviselő úrnak olyan adatai vagy bizonyítékai vannak, amelyek ennek a vizsgá­latnak során nem produkáltattak, akkor kész­séggel alkalmat fogok koresni arra, hogy ezek a vádak és bizonyítékok is megfelelő vizsgá­lat tárgyává tétessenek, addig azonban nem mondhatok mást, mint hogy az eddigi vizsgá­lati adatok szerint Gidófalvy Pált semmiféle ilyen cselekmény nem terheli. (Éljenzés.) Kérem válaszom tudomásulvételét. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a szélsőbal­oldalon. — Palló Imre: Milyen hívei lettünk a belügyminiszter úrnak! De csak erre az esetre! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Elnök: Méltóztatnak a belügyminiszter úr­nak az interpellációra adott válaszát tudomá­sul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Oláh György képviselő úr in­terpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét fel­olvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpel­láció a belügyminiszter úrhoz az »Ártatlanok?« című színdarab betiltása tárgyában: Van-e tudomása a belügyminiszter lírnak arról, hogy az »Ártatlanok?« című zsidótárgyú drámát, miután az ország területén hetvenegy­szer előadták, a rendőrhatóság betiltotta? Hajlandó-e a belügyminiszter úr az ért­hetetlen és indokolatlan tilalmat a fellebbezés során feloldani? Oláh György s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Folytonos zaj. — Mokcsay Dezső: Ne zavarják! — Palló Imre: Ez már nehezebb eset!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Oláh György: T. Ház! Azt hiszem, a t. Ház, valamennyi tagja egyetért velem abban, hogy a mai feszült, nehéz külpolitikai időkben min­den felesleges szenzációt és izgalomkeltést ke­rülni kell. (Ügy van! Úgy van!) Amikor itt a Dunavölgyében, tőlünk délre a volt kisantaut­nak egyes népei olyan őrjöngő túlzásokba es­nek, akkor nekünk meg kell mutatnunk azt, hogy ez az ország vezetésre képes, hogy mi itt a Duna völgyében vezető nép vadunk, hogy bennünk megvan a belső fegyelem és a teljes belső biztonságérzet. (Élénk helyeslés.) Hogy én ilyen feszült légkörben mégis idehozok egy interpellációt, amely egy darab betiltásáról szól, ezt azért teszem, mert az »Ártatlanok?« című darabnak betiltása, különösen a darab betiltásának körülményei nem alkalmasak a mai Magyarországon arra, hogy megnyugvást keltsenek (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), nem alkalmasak ezek a körülmények főleg arra, hogy a közmegnyugvást fokozzák, hiszen ma már elmondhatjuk, hogy ez a nemzeti tár­sadalom jobboldali gondolkozású, tele van faj­védő eszmékkel és ezeknek a fajvédő eszmék­nek szabadságot, szót kér a pódiumokon is. Deiiem okozhat közinegnyngvást és biz­tonságérzetet ez a hetiltási rendelkezés már . azért sem, mert ugyanakkor, amikor Kádár Lajosnak és Solymossy Istvánnak ezt a zsidó­tárgyú darabját betiltották, a rendőrhatóság engedélyével tovább működhetnek olyan zsidó fajvédő eszméket szolgáló színpadok, mint pél­dául (Felkiáltások a szélmbaloldalon: Béké­siek!) a Pódium Kabaré, ahol nap-nap után ol­vashatjuk a szövegekből a jobboldali Magyar­ország ellen készített zsidó allegóriákat, a jobboldali Magyarország, a tengely politika el­len ügyes burkolásban készített különböző al­legóriákat. (Palló Imre: És a rádióban a Barát­ság színdarabot!) Joggal állunk érthetetlenül, t. Ház, ez előtt a betiltó végzés előtt márcsak azért is, mert azt a színpadot, amelyet ezzel a betiltással tönkretettek, azt a színtársulatot, amelyet ezzel a betiltással kitiltottak Buda­pestről, a kultuszminisztérium segítségével alapították. Ott voltam — és a t. Ház túloldali tagjai közül is többen ott voltak —azon a vár­megyeliázi ünnepélyen, amelyen vitéz Haász Aladár kultuszminiszteri osztályfőnök vezeté­sévei a kultuszminisztérium egész vezető tiszt­viselői kara ott volt és rast hiszem, Antalfia miniszteri tanácsos úr tartotta a bevezető be­szédet, amelyben ennek a színpadnak célkitű­zéseit ismertette és a színpadnak az útravalót megadta. A társulatnak, amelyet ezzel a rendelkezés­sel kitiltottak Budapestről, volt egy úttörő teljesítménye és ezt a színészkamara igazol­hatja: ez volt az első társulat Magyarországon, amelynél még a segédszemélyzetbe sem vettek fel még tanusítványos vagy kivételnek számító zsidót sem és a személyzet között még olyan sem volt senki, akinek a felesége zsidó lett volna. Ezt a színészkamara igazolhatja. Ez volt tehát az egyetlen teljesen tiszta árja szín­társulat Magyarországon. (Zaj.) Ez a Falu­Színpad — és ezt akkor Antalfia tanácsos úr de mások is kifejtették — azért alakult meg, hogy a nagyvárosi zsidószellemű ( operettek helyett, a nagyvárosi légkört árasztó, a »Szín­házi Életből« vett mindenféléi műkedvelő da­rabok helyett a magyar falunak, a magyar faj­védelemnek, a magyar népnek legnagyobb problémáit vigye el a legeldugottabb alföldi, duna-tiszaközi faluba is. Hogy ez a társulat ho­gyan teljesítette eddig hivatását, azt igazolja műsora. Legtöbbször adták a Földiádulást, amely az egyke szörnyű problémája ellen küzd a szín­padról és az Elnémult harangokat. Ez a darai) a magyar társadalom tragédiájának, a magyar­ság pusztulásának egy másik szektorát vizs­gálja meg — a nemzetiségi kérdés szempontjá­ból. Természetes, hogy ebben a szellemben lo­gikusan vettek fel a műsorra egy olyan dara­bot, amely a fajvédő eszményeket szolgálja, amely megmutatja, hogy mi lesz a sorsa a fa­lusi kis zsidó kezébe került parasztnak, amely megmutatja, hogyan kerül a falusi kis zsidó hálójába váltóján, pálinkatartozásán keresztül az a kisember és logikus volt, hogy ezt a da­rabot ők megíratták és előadatták. De továbbmegyek. Nem tudom, elolvasta-e a belügyminiszter úr ezt a darabot, de el kell mondanom, hogy a darabban a főszolgabírót heroizálják. Heroizálják a megbizottját, a zsidó ügyek kivizsgálására a községházára küldött

Next

/
Thumbnails
Contents