Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-189

Az y országgyűlés képviselőházának 189. szellemi szükségmunkást. A darab igen tiszte- , Ietreméltó beállításban állítja elénk a falu tiszteletteljes bíráját és annak feleségét és még a kazárok áldozatául esett mellékfigurában, Kása Mátyásban is felcsillan a magyar becsü­letnek egy-egy szép vonása. Bizony, t. Ház, eb­ben a darabban sokkal» de sokkal több erkölcsi tartalom és több erkölcsi mag van, mint sok olyan darabban, amelyet ma a rendőrhatóság engedélyével pesti 'színpadon nap-nap úitán játszanak. (Ügy van! Ugy van! a szélsőbal­oldalon.} De még továbbmegyek: az »Ártatlanok?« pestkörnyéki előadását is mindenütt polgár­mesterek, főjegyzők, tanácsnokok vezették be és mindenütt előadást tartottak a függöny előtt arról, hogy ez a darab a magyar fajvédelem­nek úttörő darabja és arról, hogy a közönség egészen új, eddig a színpadon nem, ismert be­állításban fogja megismerni benne a zsidó­ságot. T. Ház! Kérdem, hogy ha ezt a darabot Pest környékén hetvenegyszer engedélyezték, miért nem szabad ezt behozni a fővárosba? Ta­lán itt a fővárosban megoldottuk a zsidókér­dést, talán itt már nincs szükség az Öutudatoso­dásnak arra a folyamatára, amit a darab elő­adása szolgál? Talán mi, fővárosi magyarok nem vagyunk kíváncsiak a zsidókérdésnek erre az egészen, újszerű, bátor beállítására amely a Barth a Miklós és a Milotay István szemléle­tét tükrözi vissza, végre először a magyar színpadon és nem operett-zsidiókat és bohó­zat! zsidókat hoz elénk? Az elmúlt hetekben maga a kormánypárt sajtója követelte sürgetőleg egymásután, hogy ezt a darabot Pestre hozzák. Cikkekeket tud­nék idézni, ha az időm megengedné, hogy kor­mánypárti lapok hogyan ujjongtak, amikor kijelentették, hogy végre Pestre hozzák a dara­bot, hogy végre sikerül áttörni a zsidó szin­házi frontot. Hiszen jellemző a budapesti szel­lemre, hogy ennek a darabnak mindeddig- nem jutott színpad Budapesten, sőt tovább megyek: a belügyminisztériumnak egyik tanácsosa írt le a darabnak Budapestre hozatala előtt Pest­vármegyéhez, hogy a darab színrehozatalát tá­mogatja és hogy mozdítsák elő, hogy ez á da­rab végre Budapestre kerülhessen. Végre megtörtént a darabnak Budapestre hozatala. A. színtársuí at nagyon szegényes esz­közökkel, borzsztóan kicsiny anyagi eszközök­kel felérkezett, átalakította a színpadot, elho­zatta a rendőrségi engedélyt, a tűzreudészeti engedélyt, a főváros polgármestere is megadta az engedélyt a darab színrebozatalára és a be­mutató előtt 26 órával érkezett mes* egészen váratlanul! egy rendőrhatósági végzés, amely nemcsak Budapesten, hanem az ország egés'£ területén megtiltotta az »Ártatlanok?« bemu­tatását és a Falu-Színpadnak nem adta meg Budapesten a játszási engedélyt. (Zaj a szélső­baloldalon. — Felkiáltások: Ez a tájvédelem! Szomorú!) Nem akarom, idom sincs rá, hogy a betiltás jogszerűségévali foglalkozzam, csak megkérdezem a belügyminiszter urat: ha a fő­városnál sokkal gyúlékonyabb talajon, a marxista izgatástól átizzott Pestkörnyókén ezt a darabot hetvenegyszer adhatták úgy, hogy mindig ott volt a rendőrhatóság képviselője, rendőrtisztviselők és belügyi nyomozók is jelen voltak és végighallgatták és soha kifogás nem volt ellene, ha tehát ez a darabot hetvenegy­szer úgy adhatták, hogy a hatósági képviselők, sőt magas kormányfunkcionáriusok is végig­nézhették és soha semmi kifogás nem volt ellene, akkor miért lett ez a darab az egyik KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IX. ülése 19 H április É-án, szerdán. (301 napról a másikra szörnyű izgató, felforgató színdarab és hogy vált egyszerre ez a darab a fővárosban veszélyessé, holott egy heti tanu­lással teljesen lefaragták az élét, holott — gép­írási adatokkal tudom igazolni ™ a darab ké­nyes részeit, körülbelül a felét kiiktatták. Mi­lyen különös bűnt követett el tehát a társulat, íVitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisz­ter: Nem a társulatról van szó!) ez az egyet­lenegy színtiszta árja társulat, az egyetlen tár­sulat, amoly ilyen úttörő munkára vállalko­zott, ilyen felvilágosító munkára, hogy Pestről egyszerűen kitiltották? A miniszterelnök úr sokat hirdeti itt a nemzet nevelésének szükségességét. Ez a társu­lat, a Falu-Színpad pedig nemzetnevelést vég­zett. Kérdem a kormányt: milyen összefüggés van a jugoszláv feszültség és a magyarországi zsidókérdés között? Ha az ennél sokkal izga­tóbb német Jud Süss című filmet engedélyez­ték, miért nem engedélyezik ezt a teljesen ma­gyar földből vott, mindnyájunk által ismert problémát tárgyaló darabot? Nálunk talán a zsidókérdés meg van oldva, viszont Német­országban nincs megoldva? És hogy stílszerűen színpadi képpel fejez­zem be ezt a felszólalásomat, méltóztatik talán emlékezni egy régi békebeli operettnek, a Ne­bámtsvirágnak egyik hősére, egy zenetanárra, akit hol Florddornak, hol Celesztinnek hívtak. Mint Celesztin ott ült a zárda falai között és szemforgatóan, kegyesen zsoltárokat énekelt, viszont kint, a zárda falain kívül ő volt a leg­nagyobb pernahajder, a legnagyobb botrány­csináló. Én, amikor a kormánynak erre a gesz­tiójára gondolok, mindig azt érzem, hogy itt a falak között a Celesztin-korrnány ül, (Derültség és taps a szélsőbaloldalon. — vitéz Kcresztes­Fischer Ferenc belügyminiszter: Olcsó vicc! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon! De jó!) egy kormány, amely a zsidókérdés megoldásában eljutott itt a harmadik zsidótörvény Ígérgeté­séig, viszont ilyenkor, e<?y ilyen váratlanul, a bemutató előtt 26 órával érkezett intézkedésnél, amikor pedig az összes hatóságok támogatták ennek a színpadnak a működését, tűnik ki egy­szerre, hogy ennek a Celesztin-kormánynak van kívül valami mása, Floridor-mása, amely beienyúl ezekbe az intézkedésekbe.. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Mozgás.) Én arra kérem a belügyminiszter urat, hogy legyen ebben a kérdésben csak Celesztin, (Derültség.) én arra kérem a belügyminiszter urat. hogy adjon helyt a fellebbezésnek és ha ezek a feszült na­pok elmúlnak, adja meg a Faluszínpadnak^ az ő hazafias, nemzetnevelő munkájának végzésé­hez az engedélyt. (Helyeslés és taps a szélső^ baloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon; Ösztöndíjakat!) Elnök: A belügyminiszter úr kíván nyilat­kozni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter: T. Képviselőház! A felvetett kérdésre legyen szabad egy kicsit hosszasabban vála­szolnom (Halljuk! Halljuk! j°bbfelől) és alapo­san megmagyaráznom azt az álláspontot, amely engem saját személyemben ennek a darabnak a betiltására vezetett, mert kijelentem, hogy semmiféle hatóság nekem ebben própoziciót nem tett. A darab tudomásomra jutott, azt el­olvastam és arra a meggyőződésire jutottam, hogy azt közérdekből be kell tiltani. (Mozgása szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Előrebocsátom, hogy engem a betiltásnál sem­miféle zsidó érdeknek, vagy zsidó érzékenység­nek a támogatása* vagy hgyelembevétele nem 91

Next

/
Thumbnails
Contents