Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-189

Az országgyűlés képviselőházának 189. 2. Hajlandó-e a miniszterelnök úr haladék- * talanul intézkedni, hogy a cenzúra mai formájában megszűnjék?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Felkiáltások: Nincs itt!) A képviselő úr nincs jelen, interpellációja töröltetik. Következnék Rapcsáhyi László képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. A képviselő úr interpellációjának elmondására halasztást kért. Kérdem, mélíóztatiiak-e ehhez hozzájárulni 1 (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Pápai István képviselő úr, a következő interpelláló ugyancsak halasztást kért. Méltóz-^ tatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következnék Spák Iván képviselő úr interpellációja a kormányhoz. A képviselő úr interpellációja elmondására szintén halasztást kért. Kérdem, méltóztatnak-e a halasztáshoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Bodnár Sándor képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a Nagyszalonta—Nagyvárad és érmelléki volt román hatarmenti községek milyen lehetetlen helyzetben vannak és ha igen, mi akadálya van a segélyezésnek?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Felkiáltások: Nincs itt!) A képviselő úr nincs jelen, interpellációja töröltetik. Következik Mosonyi képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Szeder János jegyző (olvassa): »Hajlandó-e a miniszterelnök úr a sajtóellenőrző bizottság által elkövetett egyes politikai természetű visszaéléseket haladéktalanul megszüntetni és a cenzúrát azonnali hatállyal megszüntetni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Mosonyi Kálmán: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Igen sokan szólaltak fel már előttem a cenzúra kérdésében és bizonyára ismeretesek a t. Ház előtt azok az esetek, amelyek sokszor fakasztották mosolyra is a Ház jelenlévő tagjait. Én most egészen más szempontból, más néző szögből megvilágítva kívánok a cenzúrával foglalkozni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőhaloldalon.) Az 1939:11. te, amely a honvédelemről szól, intézkedik a cenzúráról. 151. $-ának 2. bekezdésében kimondja, hogy a minisztérium elrendelheti, (olvassa): »hogy időszaki lapot vagy más sajtóterméket kinyomatni csak akkor szabad, ha a minisztérium rendeletében erre kijelölt hatóság úgy nyilatkozott, hogy az időszaki lap bemutatott példányának, vagy egyéb sajtóterméknek megjelenése és terjesztése a hadviselés érdekét vagy az állam más fontos érdekét hátrányosan nem érinti.« Az ebben a szakaszban kimondott két fontos ok teljesen elegendő a cenzúra létjogosultságának igazolására még akkor is ha figyelembe vesszük azt, hogy az 1939:11. te. hatályon kívül helyezte egy igen fontos törvényünket, az alkotmányosság megindulásának — mondhatnám — egyik legfontosabb alaptörvényét, az 1848:XVIII. tc.-t, amely azt mondta ki, hogy (olvassa): »Az előző vizsgálat eltöröltetvén örökre, s a sajtószabadság visszaKEPVISELÖHÁZI NAPLÓ IX. ülése 19U április 2-án, szerdán. 577 állíttatván, ennek biztosítékául ideiglenesen rendeltetnek: 1. §. Gondolatait sajtó útján mindenki szabadon közölheti, és szabadon terjesztheti.« Ez alaptörvény volt. Az 1939:11. te. 151. §-át a nehéz gazdasági helyzet és a háborús viszonyok indokolják. Én azt mondom, ideiglenesen helyes az alaptörvénynek, az 1848:XVTII. tc-nek a hatályon kívül helyezése abban az esetben, ha Magyarországon olyan cikkek akarnának megjelenni, amelyek a hadviselés érdekét vagy az állam más fontos érdekét hátrányosan érintik. Mivel azonban az 1939:11. te. kizárólag erre a két esetre korlátozza a sajtószabadság megszüntetését, azért ezt a törvénycikket a lehető legszigorúbban, — mondlhatnám — betű szerint kellene a miniszterelnökségnek alkalmaznia. 1941 február 12-én Rajniss Ferenc képviselőtársunk egy interpellációt intézett a belügyminiszter úrhoz a moziengedélyek kiadása tárgyában, kifogás tárgyává téve azt, hogy még mindig van 13 vagy hány moziengedély zsidók vagy félzsidók kezén. Az interpellációra a belügyminiszter úr válaszolt és a Ház többségének helyeslése közben a következőket mondotta (olvassa): »Mondom, nekem nemcsak az a kötelességem, hogy a törvényt betű szerint ós lelkiismeretesen végrehajtsam, hanem az is, hogy ne menjek túl a törvényeken. Hova jutnánk akkor,« — mondotta a belügyminiszter úr — »ha egy miniszter bármilyen irányban túltenné magát a törvényen?« (Elénk helyeslés jobbfelel. — Ügy van! Ügy van!) A belügyminiszter úr ezt a tényleg alkotmányos felfogását, amely egészen természetes, beszéde során még egyszer megerősítette, mondván (olvassa): »Én a kérdést abszolút tárgyilagosan és a törvénynek megfelelően kezelem és másra nem lehetek tekintettel, mert teljesen jogosan követelnék azt, hogy távozzam erről a helyről, ha a törvényt nem teljesen hajtanám végre.* (Maróthy Károly: Ez telitalálat! Ez nagyon jó!) T. Ház! Keresztes-Fischer belügyminiszter úrral mi nagyon sok tekintetben nem vagyunk egy véleményen. Ezzel a kinyilatkoztatásával azonban mi is egyetértünk. Mi is hirdetjük és állítjuk az, hogy a törvényt betű szerint kell végrehajtani. Az 1939 : II. t.-c.-et a honvédelemről szintén betű szerint kell végrehajtani, hogy a sajtóoenzúra. ez a hatóság, amelyet a törvény kijelöl, csak olyan cikkeket vonjon ellenőrzése alá, amelyek a hadviselés érdekét vagy az állam más fontos érdekeit hátrányosan érintik. Amikor a belügyminiszter úr ezt a kijelentését tette, egészen bizonyosan az 1848 : III. t.-c.-re, egy másik alaptörvényünkre gondolt, amely kimondja azt, hogy (olvassa): »A ministerek feleletre vonathatnak: Minden oly tettért vagy rendeletért, melly az oszág függetlenségét, az alkotmány biztosítékait, a fennálló törvények rendeletét, az egyéni szabadságot, vagy a tulajdon szentségét sértik, s általuk hivatalos minőségükben követtetik el, vagy illetőleg adatik ki.« Egy következő pontban pedig azt mondja a szakasz, hogy (olvassa): »A törvények végrehajtásában, vagy a közcsend és bátorság fenntartásában elkövetett mulasz

: tásokért...« Maga a belügyminiszter úr is megmondta, hoígy felelősséggel tartozik és nem maradhatna a helyén, ha a törvényt nem betű szerint hajtaná végre. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a cenzúrabizottság, amely a miniszterelnökség hatáskörébe tartozik, a törvényt és a 88