Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-189

578 Az országgyűlés képviselőházának törvény alapján kiadott rendeletet nem a tör­vény szellemében hajtja végre. (Maróthy Ká­roly: Fütyülnek az alkotmányra!) En csak ikét esetet hozok fel. Méltóztassa­nak megállapítani, vájjon ez a két eset, ame­lyekben a cenzúra gyakorolta a maga jogait, tényleg akár a hadviselés érdekeibe, akár az állam más fontos érdekeibe ütközött-e. A Ma­gyarság még 1940 október 22-én, amikor az igazságügyminiszter úr benyújtotta a Házban a rehabilitációs törvényjavaslatot, egy cikket irt arról, hogy a rehabilitációs javaslat be­nyújtásában a nyilaskeresztespárt volt a kez­deményező. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalol­dalon. — Matolcsy Mátyás: Ez így is igaz!) Ez igaz, én magam 1939 júniusában vagy júliusá­ban benyújtottam egy rehabilitációs törvény­javaslatot. _ Amikor egy, vagy másfél évvel utóbb a miniszter úr benyújtotta saját tör­vényjavaslatát és a Magyarság meg akarta írni azt, hogy ebben a kezdeményező a nyilas­keresztespárt volt, ezt a cikket a cenzúra egész egyszerűen törölte. Kérdem: vájjon a hadviselés fontos érdeke, vagy az állam más fontos érdeke kívánta-e azt, hogy ez a cikk ne jelenhessék meg, vagy talán a rendszer érdeke kívánta azt, hogy ne legyen itt az országban más, aki egészéges törvény­javaslatokat kezdeményezhet, vagy pedig le­hetséges, hogy talán ez az illető cenzúrabizott­sági tagnak magánakciója volt, ami azonban, amint szintén rá fogok mutatni, teljesen tör­vénytelen volt (Maróthy Károly: Az állam én vagyok, mondja a rendszer!) A másik eset a következő volt. Egy hónap­pal ezelőtt írtam egy cikket a Pesti Újságba a következő címmel: A német adózási rendszer , mint követendő példa és ebben a cikkben kifej­tettem, milyen a német adózási rendszer és ez­zel szembehelyeztem a magyar adózási rend­szert, rámutattam a különbségekre, de politi­kum az egész cikkben úgyszólván semmi sem volt. Erre a cenzúra kitörli- azt, hogy »mint követendő példa«, (Derültség a szélsőbalolda­lon.) kitörli a magyar adózási rendszer általam kifogásolt részeit és megjelentet — mert köte­les volt az illető újság a cikket megjelentetni a kitörlések ellenére is — egy olyan csonka cikket, amelynek úgyszólván értelme sem volt. T. Ház! Ebben az estben is kérdem, hogy vájjon az állam érdekei ellen, vagy a hadvise­lés ellen elkövetett bűncselekmény volt-e az, hogy írtam egy mondhatnám tudományos vagy mondjuk pénzügyi cikket, amelyben à német adózási rendszert szembeállítottam a magyar­ral. (Maróthy Károly: Az állam én vagyok, mondja a rendszer!) A miniszterelnök úr, amikor a cenzúráról volt szó, állandóan kijelentette, hogy nem he­lyesli a cenzúrát, nem helyeli a cenzúrabizott­sági tagok működését és sokszor kénytelen elő­venni a cenzúrázás után a vörös ceruzát vagy kék ceruzát és megjelölni minden egyes cik­ken, hogy vájjon helyes volt-e annak cenzú­rázása, vagy sem, (Maróthy Károly: De tűri a cenzúrát!) T. Ház! A miniszterelnök úrnak nem az a kötelessége, hogy utólag cenzúrázzon, hanem az, hogy a cenzúrabizottság tagjainak meg­felelő irányítást adjon, helyesebben követelje azt, hogy a cenzúrabizottság az Ő jogát és kö­telességét a törvény és a rendelet betűinek pontos betartásával teljesítse. Ha ezt a cen­zúrabizottság tagjai az utasítások ellenére sem teszik meg, abban a pillanatban a miniszter­elnök úr indítson ellenük fegyelmi eljárást, 9. ülése l9Jfl április %-án, szerdán. sőt büntetőtörvénykönyvünk arra is módot ad, hogy hivatali hatalommal való visszaélés vét­sége miatt büntető eljárást indítson. (Maróthy Károly: Azt nem! Jutalmat adnak!) Mivel sem fegyelmi, sem büntető eljárás nem indult, eb­ből azt következtetem, hogy a miniszterelnök úr olyan utasítást adott, hogy a törvény be­tűin túlmenően a rendszer érdekében necsak azokat a cikkeket cenzúrázzák, amelyek a had­viselés és az állam fontos érdekeit érintik hát­rányosan, hanem azokat is, amelyek a rend­szert, vagy, mondjíuk, a kormányzópártot, illetve a rendszer intézkedéseit bírálják. T. Ház! Ugyanazon a napon, amikor Ke­resztes-Fischer belügyminiszter úr leszögezte itt a Ház előtt, a Ház nagy helyeslése közben, hogy mennyire kötelessége a törvényt betű szerint kezelni, Maróthy Károly képviselőtár­sunk interpellált ugyancsak a cenzúra túlka­pásai tárgyában és felsorolt vagy 10—15 cenzu­rázott cikket, amelyek közül egyetlen egy sem volt olyan, amely akár az állam érdekeit, akár pedig a honvédelem érdekeit bármilyen irány­ban is veszélyeztetni tudta volna. (Maróthy Károly: Naponta egy kiló ilyen cikket tudunk produkálni!) T. Ház! A törvényeket nem lehet a rend­szer védelmében, a rendszer érdekében felhasz­nálni, hanem azokat betű szerint kell alkal­mazni és akkor a törvények végrehajtása so­rán nem követ el a minisztérium az 1848 : III. tc.-be ütköző cselekményt, aminek elkövetése miatt felelősségrevonásnak van helye. Azt kérdeztem a miniszterelnök úrtól in­terpellációmban, — és itt bizonyos mértékig módosítom kívánságomat: nem kívánom a cenzúra eltörlését — hajlandó-e a miniszter­elnök úr a cenzúrabizottságinak olyan utasí­tást kiadni és utasításának teljesítését ellen­őrizni, hogy a cenzúrabizottság kizárólag az 1939 : II. te. és a kiadott törvényes rendelkezé­sek értelmében járjon el és teljesítse köteles­ségét. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a miniszterelnök úrnak. Következik Horváth István képviselő úr interpellációja a közellátási miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpel­láció szövegét felolvasni. Spák Iván jegyző (olvassa): »Interpelláció a közellátással kapcsolatos egyes rendelkezé­sek helytelen intézkedései tárgyában. Van-e tudomása a m. kir. közellátási mi­niszter úrnak arról, hogy a 9090/1940. M. E. számú rendelet szerinti búzakiőrlés a dunán­túli falusi lakosság szempontjából egyáltalán nem megfelelő, — van-e továbbá tudomása a m; kir. közellátási miniszter úrnak arról, hogy a m. kir. Közélelmezési Hivatal teljesen önké­nyes mennyiségek megállapításával lehetet­lenné teszi a megfelelő tavaszi vetést, állat­hizlalást és tönkreteszi fejlett állattenyészté­sünket?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Horváth István: T. Képviselőház! Több mint másfél éve lángtengerben áll körülöttünk a világ és mi sem természetesebb, hogy ennek a hullámzó vértengernek hullámverései hoz­zánk is elérnek, mi sem természetesebb, hogy nem maradhatunk nyugodt szigetként ebben a világégésben, hanem természetszerűleg ne­künk is, ha egyéb vonatkozásokban talán most még nem, de gazdasági vonatkozásokban érez-

Next

/
Thumbnails
Contents