Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-189

Az országgyűlés képviselőházának 189. . Ezzel kapcsolatban a képviselő úr interpellációjára azt ikívánom megjegyezni, hogy az 1939:IV. te. 12. §-á,ban a zsidó társulási szerződések felmondását biztosító joggal is éltem, de éppen ezen kérdés vizsgálása folyamán jutottam arra a meggyőződésre, hogy a kezdeményezésemre kiadott már említett kormányrendelet révén hatékonyabban és gyorsabb eredménynyel tudom megvalósítani a törvény célzatát. 2. Ami a képviselő úr interpellációjának és az ezzel kapcsolatban rendelkezésemre bocsátott adatoknak azt a részét illeti, hogy igen sok mozgófényképüzemben van zsidó igazgató — helyesen üzemvezető és helyettes üzemvezető — alkalmazva, erre vonatkozóan azt jegyzem meg, hogy a 347.347/1939. B. M. számú rendeletem értelmében 1941. évi július hó 31. napjával a mozgófényképüzemi üzemvezetőik és helyettes üzemvezetők alkalmazására vonatkozó rendőrhatósági engedélyeket is vissza kell vonni. Ettől az időponttól tehát a mozgófényképüzemekben zsidó sem üzemvezetőként, sem helyettes üzemvezetőként nem működhetik. 3. A képviselő úr végül interpellációjában felemlített oly mozgófényképüzemeket is, amelyekben állítólag zsidó titkostársi viszonyban áll az engedélyessel. Intézkedtem, hogy ezeket az adatokat az illetékes rendőrhatóság vizsgálja meg és amennyiben a vizsgálat során az adatok helytállósága tárgyi bizonyítékkal igazolást nyerne, a szükséges intézkedéseket a már eddig is követett gyakorlatnak megfelelően, haladéktalanul meg fogom tenni. Budapest, 1941. évi március hó 4-én. vitéz KeresztesFischer Ferenc s. k.« Elnök: Méltóztatnak a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik az igazságügyminiszter úr válasza Közi Horváth József képviselő úr interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. . Spák Iván jegyző (olvassa): »Nagyméltóságú Elnök Ür! Közi Horváth József ország; gyűlési képviselő úrnak a képviselőház folyó évi február hó 19-én a »döbbenetes számú válásokkal kapcsolatosan az idevágó törvények sürgős revíziója tárgyában« hozzám intézett interpellációjára a Házszabályok 134. §-a alapján a következőkben válaszolok: Mindenben egyetértek az interpelláló képviselő úrnak azokkal a fejtegtéseivel, amelyekben a válások szaporodását a nemzeti érdekekbe ütköző, aggasztó társadalmi jelenségnek tartja s abban a felfogásában is osztozom, hogy a magyar jogalkotó tevékenységnek arra kell törekednie, hogy a nemzeti élet alapját tevő család intézménye, ennek szilárdsága, egysége és biztonsága hatályos jogpolitikai intézkedésekkel bástyázzák körül. Az igazságügyi kormánynak a törekvése ezen a téren a háború után következetesen az volt, hogy a válások lehetőségét a jogszabályok adta keretek között megnehezítse s jelentős mértékben az e tekintetben hozott — s különösen az 1930. évi XXXIV. te. alapján kiadott — szigorú intézkedéseknek tudható ber hogy a válási helyzet tekintetében az utóbbi években bizonyos javulás s nem mint az interpelláló képviselő úr állította, rosszabbodás ész^ lelhető. Különösen örvendetes a házassági törvény leginkább kifogásolt 77. §-ánok a) pontja alapján történő válások számának csökkenése. E törvényhely alapján ugyanis ülése 194-1 április 2-án, szerdánk 565 míg 1922. évben 5491 házasságot, 1925. évben 4330-at, 1930-ban 4262-t, 1935-ben 4097 házasságot, addig 1939. évben 3574 házasságot bontottak fel. Ami az interpelláló képviselő úrnak a jelenlegi házassági jogszabályok revíziójával kapcsolatos második kérdését illeti, megnyugtathatom a képviselő urat, hogy a legnagyobb figyelemmel kísérem az e téren Jelentkező mindazokat a reformtörekvéseket, amelyek a házasság intézményének a nagy nemzeti érdekeknek megfelelően keresztény szellemben való további konszolidálását célozzák. A házassági jog az egyik legfontosabb része a magánjognak, viszont az új magánjogi törvénykönyvnek alkalmas időiben leendő tető alá hozásával igen komolyan foglalkozni szándékozom. Ennek kapcsán módjában lesz az igazságügyi kormánynak a jelenleg hatályban levő házassági jogszabályok kérdésével is átfogóan és behatóan foglalkozni. Mindaddig pedig, míg ennek a lehetősége bekövetkezik, a magam részéről is folytatni kívánom elődeimnek azt a sok tekintetben igen jelentős eredményekkel járó munkáját, amely a jelenlegi jogszabályok keretélben kiadott hatályos intézkedések segítségével igyekszik a válások terén jelentkező anomáliákkal szemben a küzdelmet felvenni. Kérem, hogy a fenti válaszomat a képviselőház valamelyik legközelebbi ülésének napirendjére tűzni és annak felolvasása iránt intézkedni méltóztassék. Fogadja Nagyméltóságod őszinte tiszteletem nyilvánítását. Budapest, 1941. évi március hó 11. napján. Kadocsay László s. k.« Elnök: Méltóztatnak az igazságügyminiszter úr válaszát tudomásul venni 1 (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a földmívelésügyi miniszter úr válasza Jandl Lajos képviselő úr interpellációjára. Kérem a jegyző urat. szíveskedjék azt felolvasni Spák Iván jegyző (olvassa): »T. Képviselőház! Jandl Lajos országgyűlési képviselő úr 1941. évi február hó 5-én interpellációt intézett hozzám a tolnamegyei földbirtokviszonyok tárgyában, különös tekintettel a földreformrendelkezésekre. Az interpellációban felvetett kérdésekre válaszom a következő: Mindenekelőtt rá kell mutatnom arra, hogy a mezőgazdasági munkáskérdést pusztán földhözjuttatással megoldani nem lehet. Ha az igen t. képviselőtársam összehasonlítja a rendelkezésre álló földterületet a földhözjuttatandók számával, azonnal látni fogja, hogy nem kaphat mindenki földet. (Derültség és ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Mokesay Dezső: Mellébeszélés! Senki sem akar mindenkinek földet! —r Maróthy Károly: Elég, ha az Esterházy aknák van!) Még szűkebbre szorul a földhözjuttathatók köre, ha, mint ezt az 1936: XXVII. te, valamint az 1940 : IV. te. is célul tűzi ki, önálló és életképes kisbirtokokat kívánunk alakítani. A mezőgazdasági munkapiacot pedig eredményesen csak ilyen módon tehermentesíthetjük. Az önálló és életképes kisbirtokok alakítása azonban szükségképpen maga után vonja azt is, hogy a földhözjuttatásból egyesek, akik egyébként arra érdemesek lennének, kimaradnak. Minden földhözjuttatás esetében vannak és a jövőben is mindig lesznek elégedetlenek, akik könnyen