Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-188
Az országgyűlés képviselőházának hogy (olvassa): »Az 1. pont alapján bűnvádi eljárást csak akkor lehet indítani, ha ezt az illető termelési ágra nézve illetékes miniszter közérdekből szükségesnek tartja.« Mert, ha mi ezeket a megtorlásokat most strikte alkalmazzuk, a miniszter urat kellene a törvény alapján először felelősségrevonni. (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon,) Mert vájjon nem az új szervezés következménye-e az, hogy amikor szűkében vagyok a taíkarniánynak, amikor el kell halasztanom a kukoricaliszt keverésére kiadott rendelet végrehajtását, mert nincs készletem és egyéb irányokban is meg vagyok kötve, mert nem tudok diszponálni, akkor egy helytelen szervezési intézkedéssel minden készletemet földhöz rögzítem és megállítottam két hónapra. Ezt akkor tehetem meg, ha nagy készlettel rendelkezem és fékezni akarom a forgalmat. Az ilyesmi elő is fordult például 1939-ben, amikor egyes terményekből olyan nagy menynyiség volt a hajóállomásokon, hogy nem vették át a készleteket. De ma, amikor "hiány van, szervezéssel megkötni a helyzetet, lerögzíteni a készleteket, — engedelmet kérek — ez nem tervszerű gazdálkodás. Hogy mégis valami mozgás bekövetkezzék a bürokrácia következtében, — természetesen úgy, hogy amúgyis igénybevett vasúti berendezkedéseink lehetőleg sokat teljesítsenek — ami éppen kéznél van, az ország egyik végéből a másik végébe diszponálják. De hogy ez a mozgás /se teljesüljön, egy újabb ötlettel szolgál a miniszter úr: a főispánok bevonásával az adminisztrációba. Engedelmet kérek, minden nagyrabecsüléssel vagyok a főispáni kar iránt, de emberileg megértem, hogy egy főispán, akire rá van bízva egy megye ellátása, ezt minden körülmények között és biztonsággal igyekszik ellátni. Ez emberileg érthető. Már most a közélelmezési hivatal esetleges intézkedéseit, hogy némi áru esetleg mégis meginduljon, a főispán mint megbízott, mint a miniszter úr képviselője, — fölöttese lévén ennek az intézménynek — hasznos intézkedéseit kontrakarirozza. Ebből következik, hogy vidéki városokban, ahol a lokális helyzet kielégítőbb, az autók megállanak és olyan mennyiségben vásárolnak az illetők maguknak zsírt, amilyen mennyiségben jólesik, Budapesten pedig — ez azután igazán nyilt helyzet — órákig várakoznak, különösen a munkásnegyedekben, hogy jegyük egy részére kapjanak valamit. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Elvesznek a jegyek!) Mi az egész közellátás célja 1 ? Nivellálás a fogyasztási viszonyok tekintetében. Ha tehát nekem valahol feleslegem van, azt úgy kell elvezetnem, hogy eljusson oda, ahol hiány van és így a kiegyenlítődés megtörténjék. Ezek az intézkedések, egyik oldalon egy bürokratikus centrális apparátus, a másik oldalon pedig az apparátus kiegészítése a főispáni kar bevonásával, ezek vezetnek a mostani viszonyokhoz, amelyeknek tanúi vagyunk. Engedelmet kérek, a szervezésben két elv kell hogy érvényesüljön, ha én szakszerűen és gyorsan akarok intézkedni, amely szakszerűség hozzátartozik a kormány tekintélyének megóvásához. Hiszen méltóztatik tudni, mi( niszter úr, hogy ma a budapesti eipészüzletekben azon mulatnak, hogy fel méltóztatott szabadítani a férfi hrokát-félcipőket, amelyek — mint boszorkányok — nincsenek. (Derültség. — Laky Dezső közellátási miniszter: De van ilyen!) Ahhoz, hogy én szakszerűen és gyorsan intézkedjek, a szervezésben szem előtt kell tartanom a következő két elvet. Nekem egy hi188. ülése 19Ul április l'en, kedden. 533 vatali apparátusra annyi klienst szabad rászabadítanom, amennyivel ő gyorsan végezni tud. Ilyen módon decentralizálni kell az egész állami apparátust, el kell mennem a regionális szervekig és a csúcsszervezet végezze azután a kiegyenlítést az individuumokkal szembenálló regionális szervek között. Ez az első szabály. A második az, hogy elmúlt annak az ideje, amikor rendeletekkel lehetett dolgozni. Ma csak együttműködéssel lehet dolgozni. Ma tehát eggyé kell olvadnia az állami hatalmat képviselő szervezetnek és a magángazdasági oldalról jövő szervezeteknek, ahol a magángazdaság képviselői adják a szakszerűséget és adnak precizitást a végrehajtásban. Az állami oldalon lévő szervezetek — kis számban, hogy minél kevésbbé zavarják a magángazdasági tényezőket — elégedjenek meg azzal, hogy az intenciókat adják, közöljék, hogy mit akarnak ós a szakszerűség szempontjából felelőssé tehetik a magángazdaság oldaláról nekik segédkezet nyújtó szerveket. Csak ha ebben a szellemben dolgozunk, lehet vita tárgyává tenni a törvényjavaslatot, amely a tervszerű gazdálkodás érdekében készült. Felszólalásomnak harmadik része az: hogyan illenek be ezek az intézkedések abba a nagy gazdaságpolitikai irányba, amelyet mi magunk elé tűztünk arra az időre, amikor a normális viszonyok helyreállnak. Olvastam a lapokban, hogy a kormányzat olyan gondolattal foglalkozik, hogy a budapesti zsírhiány enyhítése érdekében ki fogja bővíteni a tétényi sertéshizlalda kapacitását, termelését és hogy meg fogják szaporítani a fővárosi élelmiszerüzem árudáit. Elrettentő példa ez arra, hogy mit nem lehet csinálni. Végeredményben mi a mi elkövetkező gazdasági rendünk felépítésében mégis azt az elvet kell hogy valljuk, hogy mindenki maradjon meg mesterségénél: a gazda hizlalja meg a disznót és a hentes árulja a disznó húsát és készítményeit. Azért, mert egy helytelen szervezet következtében Budapesten a kormányzat nem képes R fennálló igényeket kielégíteni, nem lehet mindezt még egy helytelen konzekvenciával is megtoldani és egy etatista irányban való fejlődést teremteni, amelyet azután rendkívül nehéz a rendes mederbe visszaterelni akkor, ha majd elkövetkezik a szabad fejlődés lehetősége. Az árpolitikából, amely — mondom, szabadon hagyva a süldőárat — 2-20 pengős nívóra vezetett, következik, hogy mi a jövő esztendőben túl produkcióval fogunk rendelkezni sovány sertésből. Ez természetes, mert ez az ár esábítólag hat a gazdára és ilyenmódon ez egyúttal ' most már egy harmadik lehetőséget fog teremteni, hogy tudniillik jövőre, tehát mához egy esztendőre. — megint meg merem jósolni, Csorba képviselő úr, ez nem pövendőmondás, ez logika, méltóztassék majd rámolvasni — (Csorba Sándor: Rossz logika, mert a süldő ára a kukorica és a hízott sertés árától függ!) egy esztendő múlva nekünk sokkal több sovány disznónk lesz, mint amennyihez a rendelkezésre álló takarmány mennyiség elegendő és ilyen módon »krach« lesz a sovány sertés árában. Ami azonban még ennél is súlyosabb, a meglévő takarmányt nem fogjuk tudni majd kövér disznók táplálására felhasználni, mert a sovány disznókat is fenn kell tartani valahogy és a zsír termelése meg fog nehezedni. Méltóztassék, igen t miniszter úr, intézkedéseinél erre is figyelni, ne méltóztas : sék ezt a budapesti rossz viccet a közellátási 81*
