Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-188

534 Az országgyűlés képviselőházának miniszterről ténykedésével beigazolni, méltóztassék messzebb nézni ezekben az intézkedésekben, méltóztassék olyan süldőárat megállapítani, amely mérsékelt tempójú süldőszaporulat mellett az egyensúlyi helyzet felé való közeledést biztosítja. Végül, ami a-mai helyzetből következik, az, hogy ma ahelyett, hogy összefognám és együtt munkálkodásra kényszeríteném a magángazdasági oldalon kialakított szervezeteket az állami apparátussal, azt teszem, hogy hivatalokat létesítek, amely hivatalok a rendeletek tömegét bocsátják ki és ezenközben megfeledkeznek olyan munkálatokról, amelyek az életben mutatnák az eredményeiket. Utalok arra, amit a miniszter úr volt szíves bemutatkozó beszédében a felsőházban említeni, hogy minden előkészület megtörtént takarmányimportunk növelésére és végrehajtására. Tisztelettel kérdem a miniszter urat, ha valóban megtörtént erre minden előkészület, mennyi takarmányt, hány vagont importált? Bátor vagyok arra is utalni, hogy ha ennek a takarmányimportnak •— ahogyan én, mint kívülálló, a magángazdasági oldalról tájékozott vagyok — olyan nehézségei volnának, hog*y a belső árak magasabbak, mint az odaát, kint megfizetendő árak, akkor, ha valahol, itt azután valóban indokolt volna prémiummal közbelépni, mert ennek a megfizetett prémiumnak az eredménye az, hogy én a takarmánykészletét de facto szaporítottam és nem adom a prémiumot a Budapestre felhajtott disznók után, mert hiába premizálom azt a vidéki gazdát, azzal a disznók számát egyetleneggyel sem szaporítottam. Tehát vagyok bátor újból ismételni: azt is mondhatnám, — hogy matematikusán fejezzem ki magamat — az árpolitika egyenlő a stabilitással és ez az árpolitika célja és bázisa, amelyen megállhat. Az, ami nálunk divatba jött, hogy az árpolitika minden szezonban új és új ár megállapítását jelenti minden cikkre, tarthatatlan állapot. Ebből természetesen csak egy következhetik, az, hogy minden intézkedéssel elkésünk és ebből erednek a lassú, de át nem gondolható intézkedések, mert ilyen zűrzavar mellett, ilyen állandóan mozgó viszonyok mellett képtelenség valakinek áttekintenie a képet és helyesen intézkednie. Ismételten bátor vagyok utalni a gyapjúkérdésre, amelyet mi annakidején ősszel szóvátettünk és amelyről állítom, hogy ha ezt a kormányzat annakidején megoldotta volna, akkor nem volna kénytelen ma a statisztikából azokat az adatokat kiolvasni, amelyek a birkalétszám csökkenéséről szólnak. Itt van a cukorrépakérdés. Ez mezőgazdasági termelésünknek olyan szektora, amely mellett érdemes néhány percet időznünk. (Bálijuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon,) Én most nem akarok azokkal a közismert megállapításokkal foglalkozni, hogy a cukorrépatermeléshez békegazdálkodás idején is milyen fontos szociális érdekek fűződnek, milyen pénzügyi érdekek fűződnek hozzá az adóbevételekkel és az illetékekkel kapcsolatban, csak a mai különleges helyzet által előtérbeállított érdekekre vagyok bátor utalni, nevezetesen arra, hogy pszichológiailag jó hatást keltene, ha egy fogyasztási cikknél, amelynek a jelentőségét a miniszter úr is mindig elismeri vidéki felszólalásaiban, mondom, ha ebben^ a termelési ágban, ennél a fontos fogyasztási cikknél le tudnám bontani a jegyrendszert. Jól méltóztatnak tudni azt, hogy a cukorrépa 188. ülése 19Ul április l-én, kedden. • vetésterülete nem teszi ki az ország szántóföldi mívelés alatt álló területének egy százalékát sem. Ha tehát mondjuk 50%-kai megnövelném a cukorrépa vetésterületét, ez csak promilleket vonna el az egyéb termelési ágak vetésterületéből. Ilyen módon minden ok amellett szól, hogy emeljük eukorrépatermelő területeinket olyan nívóra, hogy a cukorjegyet eltörölhessük és ezt a rengeteg bürokráciát valamivel csökkentsük. (Börcs János: Nem lesznek harmadrendű magyarok!) Növeljük ezt a területet még akkor is, ha az árfronton áldozatot kell hozni. Már most mi történt? Az áldozatot meghoztuk, mert a cukorrépa ára 4 pengő 25 fillérre emelkedett, amely ár száz százalókkal magasabb •— messze kiugrik minden más termelési ágban mutatkozó emelkedések közül, — a két esztendővel ezelőtti 2 pengő 15 filléres árhoz hasonlítva, tehát meghoztuk a legsúlyosabb áldozatot anélkül, hogy ennek a konzekvenciái a termelés terén mutatkoznának. Ez az, amit nem lehet csinálni. Mert ha én áremelést csinálok, akkor ezt tudatosan teszem, nem^ azért, hogy a fogyasztót terheljem, hanem azért, mert eme árpolitikai intézkedésem következtében a termelés fokozásával számolok. És miért nem volt ennek hatásai Mert éppen úgy, mint a többi intézkedéssel, elkéstek vele. Hiszen, aki gazda, annak nem kell megvilágítanom, hogy a cukorrépát tavasszal vetik ugyan, de a földet ősszel készítik elő. mert azt mélyszántani és trágyázni'kell; ennek folytán, amikor ősszel a gazdának döntenie kellett arról, hogy mennyit vessen, akkor a gazda előtt csak egy valóság állt, a 2 pengő 80 filléres ár, a többi csak kijelentés volt a kormányzati árpolitikát illetőleg. Állítom tehát, hogy ha a kormányzat idejében áll elő ezzel az áldozattal, ha ezt ősszel közölték volna a gazdákkal, akkor a répaterület olyan mértékben lett volna növelhető, hogy ennek következtében a cukor jegyrendszert le tudtuk volna építeni. (Mozgás a jobboldalon.) A másik, ami előttem érthetetlen, az, hogy ha már későn is adta ki a kormány... (vitéz Lipcsey Márton: Nem lehetett véletlenül szántani!) Mi tetszik, Lipcsey képviselő úr? Elnök: Ne méltóztassék közbeszólni és ne méltóztassék a közbeszólásra reflektálni. (Zaj.) Csendet kérek képviselő urak. Kunder Antal: Azt hittem, komolyabb ellenvetést kapok, ezért voltam bátor megkérdezni. (Derültség a szélsőbaloldalon.) A másik, ami előttem érthetetlen, az, hogy a 4 pengő 25 filléres ár két tényezőből tevődik össze: egy 3 pengő 80 filléres alapárból, amelyet az újonnan belépő termelők kapnak, és egy 45 filléres felárból, amelyet mindenki kap, aki régen is termelt. Mi következik ebből? Ebből én megint nem mint jós, osak mint logikusan gondolkozó egyén azt olvashatom ki, hogy a kormánynak nincs szándékában új termelők bevonásával a termelési területet növelni, (Ellenmondások jobb felől.), mert ha ez a szándéka volna, akkor nem büntetné az újonnan belépőt, hanem akkor legalább is azt az árat biztosítaná neki, ha nem magasabbat, mint amennyit a régi, a már meglevő termelő kap. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Lo&ikus!) Méltóztassék megengedni, hogy kissé részletesebben elidőzzem ezeknél a példáknál, mert a kormányzati intézkedések logikája a gazdaságpolitikában csak a konkrét tényeken keresztül kerülhet kellő megvilágításba és méltóztassék megengedni, hogy rátérjek egy kö-