Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-188

532 Az országgyűlés képviselőházának Következett azután az — és ismét célzok arra, amit vitéz Hunyady Ferenc gróf igen t. képviselőtársam mondott, hogy nem lehet gyorsan és megfontoltan intézkedni, itt tudniillik lassú és meg nem fontolt volt az intézkedés, — hogy rájött, hogy miután a 150 kilós és a nehezebb disznónak az ára egyformán 1-60 pengő — illetőleg most már annyi, amennyivel a bánya ezen túlmegy, ^— tehát miután kevés a disznó és csak egy célt követhetünk, azt, hogy a kevés disznóval minél több zsírt produkáljunk, mégis premizálni kell azt, aki a disznót 200 kilogrammra hizlalja fel és nem 150 kilogrammos súlyban dobja piacra. Rájővén erre, korrigálta az előbbi árat és azt mondotta, h«gy kategóriák szerint prémiumot állít fel, illetőleg magasabb árat engedélyez, 2—4—6 fillért a régi árhoz. Ez volt a második számú intézkedés néhány hét leforgásával a megerősített kijelentések után. A következmény az volt, hogy miután a bányavállalatok túllépték a maximális árat, természetesen a többi gazda sem volt hajlandó így eladni disznót, — ami magától értetődik és természetes — tehát megkezdődött a maximális ár kijátszása az egész vonalon. Következéskép a budapesti piacra sertés nem jöhetett fel, mert itt — kontroll alatt állván — nem lehetett megcsinálni azokat a műveleteket, amelyeket vidéken minden hentes nehézség nélkül végrehajthat. A kormány ismét gondolkodóba esett és boles határozata az volt, hogy a budapesti seítésszállítás céljára prémiumokat állapít meg* és pedig 15, illetőleg 20 pengős prémiumot. Ez volt a harmadik számú módosítás. Azután néhány hét múlva, látva az intézkedés hatását, amit szintén előre megmon dhattunk volna, ezeket a prémiumokat 20, illetőleg 30 pengőre emelte fel. Tehát négyszer változtak az árak három hónap leforgása alatt. Engedelmet kérek, ezt a gazdálkodást tervszerűnek nevezni csak nálunk idehaza lehet és azt hiszem, hogy csak a kormányzati körökben mondhatják, hogy ez tervszerű gazdálkodás. (Piukovieh József: Csődgazdálkodás!) A tervszerű gazdálkodás alapja — ebben nem lehet vita közöttünk és a miniszter úr között, aki szintén szakember ebben a kérdésben — és célja a stabilitás. Instabil állapotban tervszerűséget csak egyben tudunk elérni, az áremelésekben és ne csodálkozzunk, ha ilyen módon minden termelő, minden gazda erre állítja be magát, mert látja a szomszédjainál, hogy az jár jól, aki visszatartja az áruját és a következő magasabb árakra rendezkednek be. (Ügy van! Ügy van! a bál- és a szélsőbaloldalon. — Félkiáltások a szélsőbaloldalon: Spekulációra!) Üjólag hangsúlyozom tehát, hogy stabilitás nélkül tervszerűség nem képzelhető el és ilyen módon az árakat nem emelkedő tendeciával, de jól, a termelési tényezőket figyelembe véve kell egyszerre megállapítani és stabilizálni. Később leszek bátor még erre a témakörre visszatérni s most az árpolitikát elhagyva, átmennék a második csoportjára a problémakörnek, az elosztási politikára. Az elosztási politika — ebben nem lehet vita közöttünk — lényegében szervezési probléma. Itt tehát arról van szó, hogy az a takarmány, amely történetesen nem a disznók melletti kamrában foglal helyet, oda kerüljön valami módon azoknak az állatoknak az etetésére és így a hízlalási folyamat lehetőleg akadálymentesen hajtassék végre. Ennek a megszervezésére a kormány létesített egy intézményt, az úgynevezett élelmezési hivatalt, ahol 188. ülése 1§U1 április 1-én, kedden. körülbelül 300 tisztviselő áll szemben körülbelül 30.000 gazdával. Aki azt elképzeli, hogy ezt a kérdést, ezt a par excellence szervezési problémát, így lehet megoldani, hogy egy ország gazdáit szembe tudom állítani egy centrális apparátussal és ezen keresztül tudom leadminisztrálni a terményeknek ilyen nagyarányú forgalmát, biztosítani az állatok számára zökkenés nélkül a takarmányszükségletet, mondom, aki ezt elképzeli, az magáról azt a bizonyítványt állítja ki, hogy ő szervezéssel soha életében nem foglalkozott. Hogy enyhíttessék a dolog és az a 32.000-nyi gazdaközönség, amely, mondom, szemben áll ezzel a bürokratikus szervvel, ne növekedjék, a kormány most azt találta ki, hogy nem megy mélyebben bele a szervezésbe, tehát 50 holdnál határt szab a bejelentési kötelezettségnek. Ebből megint az a furcsa helyzet adódott, — amit mindennek lehet nevezni, csak olyasminek nem, ami a tervszerű gazdálkodás folyománya — hogy egy 49 holdas gazda szabadon azt teheti terményével, ami neki jól esik, míg egy 51 holdas gazda minden lépésében meg van kötve. Engedelmet kérek, ha tervszerű gazdálkodást folytatok, akkor egyetlenegy szempont vezethet, hogy valamely gazda saghan felesleg van-e vagy hiány. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy ez milyen birtokkategóriánál jelentkezik, az engem nem érdekel. Ebből az intézkedésből származik a visszaéléseknek az a sorozata, amelyről a kormánypárti képviselő urak jobban be tudnának számolni, mint én. Azok a bejelentések tehát, amelyek 32.000 gazdaságot állítanak szembe egy bürokratikus apparátussal, beérkeztek oda. Rendkívül hálás volnék, ha a miniszter úr tudna nekünk ezekről néhány felvilágosítást adni, — mintegy két hónapja kezdődtek meg a bejelentések, azóta elég idő volt feldolgozni — feldolgoztattak-e ezek a bejelentések, vagyunk-e azon a ponton, hogy két hónap multán tudjuk, hogyan állunk és közölné velünk a miniszter úr, hogyan állunk a takarmányban és az állatlétszámban, mik a kilátásaink. Mert jegyrendszert csak akkor tudok bevezetni, ha fedezet van rá, s amikor tudom, hogy mennyi a fezedet, amikor tehát a képpel tisztában vagyok.-Akkor nem fognak előfordulni az olyan dolgok, — amelyekkel kapcsolatban utalok ismét egy tervszerűen gazdálkodó birodalomra — ahol nem fordult elő az egész háború alatt, hogy sorbaálljanak az emberek jegyekkel, amelyeket a végén nem tudnak beváltani. Ismétlem, rendkívül hálás volnék tehát a miniszter úrnak azért, ha méltóztatnék nekünk az ilyen módon megszervezett takarmány-helyzet felderítéséről képet adni és vázolni azt a helyzetet, amelynek elbírálása nélkül egyetlen intézkedés meg nem tehető Bátor vagyok azt is hozzáfűzni, hogy e szervezési intézkedések következtében — tehát amiatt, hogy egy centralisztikus apparátus jogosult intézkedni — megállott a forgalom vidéken a takarmányban. Méltóztassék a miniszter úrnak a kormánypárttól bekérni a példákat, hogy hány malomban tárol ma is száz és száz vágón korpa, kitéve a megromlásnak, (Ügy van! Úgy van! — Mozgás.) hány góréban rothad száz és száz vagon kukorica és a másik oldalon hány gazdaságban állanak állatok, amelyek számára, ezek diszponálhatok lennének. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nagyon jónak tartom a törvényjavaslat 1. §-ában azt az intézkedést, amely kimondja,