Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-188

Az országgyűlés képviselőházénak, 1< alapanyagával, a bőrrel. Ez nagyon szép okos- \ kodás, de ezzel meggyőzni azokat az embereket, -akik megijedtek a cipőjegyrendszer bevezeté­sétől, semmi esetre sem lehet A közellátási miniszter úr, akinek most itt kellene lennie, mert tulajdonképpen az ő re­szortjáról van szó, (Donáth György előadó: Az igazságügy miniszter úrhoz tartozik!) egyik annakidején tett nyilatkozatában azoknak a bizonyos külügyi negyedóráknak a mintájára bevezetett »Mindnyájunk gondjai« című rádió­negyedórában azt mondta, ő gondoskodik arról, hogy az a körülmény, hogy valakinek az áru rendelkezésére áll, ne jelentsen egyúttal az il­lető számára szüretet is. Nem gondoskodott, sajnos, a miniszter úr erről, mert szüretet je­lent azok számára, akiknek a kezében van az áru és akik a zugiforgalomban 30—40 százalék­kal drágábban adják ezt tovább. Mi megértéssel vagyunk a kormány szi­gorú intézkedéseivel szemben, lehetetlen azon­ban rá nem mutatnunk a hibákra. lehetetlen, hogy ha mindenki felelősséget és áldozatot vál­lal, a fogyasztó és a termelő egyaránt, ebben a törvényjavaslatban és ezáltal is, akkor ezek­nek az áldozatoknak vámszedői és bárki hasz­not húzzon abból, hogy a rendelet hézagait ki­használja, az egymásután elkéső intézkedése­ket megelőzi vagy kijátssza. Mi emlékezünk még a világháború gazdagjaira és hadimillio­mosaira, azok nem vették el kellő büntetésükéit, mert akkor Vázsonyi, egy zsidófajú igazság­ügyminiszter volt az, (Meskó Zoltán: Kienged­ték Strassernét!) aki telerakta az igazságügyi kart, értve az ügyészi kart, zsidókkal s csak most tudtuk, a zsidótörvény kapcsán, megtisz­títani a budapesti törvényszéket is a zsidó ügyészektől, de nagyon téved a zsidóság, ha azt gondolja, hogy most is ilyen szüretié lesz ebből a háborúból, mert mi meg vagyunk győ­ződve arról, hogy sem Vázsonyi, sem pedig zsidó ügyészek nem fognak segítségére sietni most azért, hogy megmentsék őket a ^börtöntől. A hirtelen és indokolatlan áremelések mö­gött igenis, mindenütt ott van a spekuláció és ott van a zsidóság. Itt volna az ideje, hogy az élelmiszerfront szabadcsapataiból sürgősen a munka sorkatonaságát csináljuk meg. Hogy értem ezt? Ügy értem, hogy méltóztassék azo­kat a zsidókat, akik munka nélkül vannak, ácsorognak, árdrágítanak és árut rejtenek el, egy munkahadseregbe besorozni. (Palló Imre: Követ törni!) Nem mi kérjük ezt a kormány­tól, mi ezt három-négy évvel ezelőtt követel­tük s a kormány nem tette meg. de most ma­guk a zsidók kérik, abban a reményben, hogy most a kormány jobban meg fogja őket hall­gatni, mint bennünket hallgatott meg. Az egyik zsidó hetilapban az áll, hogy tessék munkahadsereget a zsidók számára felállítani és az van henne, hogy tessék mindjárt meg­kezdeni a sorozást a zsidó jótékonysági egye­sületek előtt felsorakozott nagy tömegből. <Jtt azonnal sorozzák be őket és vigyék el. Lám! A zsidóság, mihelvt a saját pénzéből kell eltar­tania a munkanélkülieket, milyen radikális intézkedésekre hajlandó azonnal. De a kor­mánynál nem látjuk, hogy ezt a zsidó kérést, zsidó óhajt, amelyet írásban fektettek le, meg akarja-e valósítani. Mi a magunk részéről igenis, kívánjuk. Méltóztassék a legsürgőseb­ben elvonni őket, munkára fogni, hogy minél kevesebb legyen a síboló, az árdrágító. . T. Képviselőház! Laky miniszter ur már­cius idusa előtt egy nappal tanácskozást foly­tatott a közellátás kérdésében és az ezzel kap­18. ülése19hl április l-én, kedden. 525 csolatos problémák kérdésében a gyáriparnak, a Gyosz.-nak kiküldötteivel és figyelmeztette őket, hogy a munkásokat, akik most talán munka nélkül lesznek egy átmeneti időre anyaghiány miatt nem szabad elbocsátani, ha­nem — mondja &, miniszter úr — gondoskod­jék a gyár ' arról, hogy ezeknek a munkások­nak fizetését, amelyet ilyenkor kiad akár fize­téses szabadság formájában, akár másképpen foglalkoztatván őket, kalkulálják bele a gyá­rak: az áraikba. T. Képviselőház! Mi más ez, mint az ár­drágításra való egyenes felhívás? (PalUó Imre: Maga a miniszter!) Volt-e arra valaha eset, hogy a gyárak munkabéreket nem kalku­láltak bele az áraikba? Erre felszólítani a gyá­rosokat igazán nem kell. Ha mégis felszólítja a miniszter úr, ebből az következik, hogy most újabb bátorságot merítenek a gyárak arra, hogy emeljenek. A kisemberrel szemben, a munkással szemben a kormány megtartja a?, intézkedést es a szigorú drákói szabályt, hogy nem emel és azt a 7%-os emelést is, amelyet adott, osak nagy nehezen vitték keresztül, de az anyagot előállító kapitalizmussal szemben, úsy látszik, nem tudja ugyanezt a szigorú in­tézkedést fenntartani. T. Képviselőház ! Vagy minden árat rög­zíteni kell, vagy pedig egyet sem. Az árak egymással összefüggésben és viszonyban van­nak. A felemás rendszer a legveszedelmesebb. Elhiszem, hogy a kormánynál a felemás rend­szer a lényeg, (Zajos ellenmondások a jobb­oldalon.) de a felemás rendszer ezen a téren megbosszulja magát, (vitéz Lipcsey Márton: Jó vioc! — Palló Imre; Szomorú igazság ez, Marci bácsi!) T\ Ház! A csúcsminiszteri Programm elő­terjesztése és a tervgazdálkodási vita óta lé­nyegesen megváltozott a helyzet. A tervgaz­dálkodás, amelyet iiagyoni szép rózsaszínű köd­felhőkbe burkolva láttunk itt csak, gyorsan belefulladt az anyaghiányba, a közszükségleti cikkek hiányába és a jegy rendszerbe. A par­lament nem ülésezett. Ezt a kérdést idáig meg­beszélni nem tudtuk. A kormánynak professzo­ros intézkedései pedig a való élettől nagyon gyakran igen messze állottak. A büntetőren­delkezésekre, elismerjük, szükség van, de ezek csak akkor hathatnak kellő módon, ha ezek előtt futnak a megfelelő gazdasági szakintez­kedések. amely intézkedések láttán megnyug­szik mindenki, hitet nyer arra, hogy nem kell a családon belül önellátó politikát folytatni. nem kell autarehiát gyakorolnia, mert van eigy állam, amelyik gondoskodik róla. (Laky Dezső közellátási miniszter megjelenik az ülésteremben.) Amikor azonban a közellátás­nak zavarai már mindjárt kezdetben jelent­keznek és amikor ennek rendezéséről mi tel­jesen lekéstünk —=• hiszen a belüeryminiszter úr maga nyilatkozott úgy, hogy bizony ma lát­tunk csak hozzá ennek a kérdésnek rendezésé­hez — és amikor már ma ilven zavarok miv tatkoznak, akkor a közellátás elméletivé válik, gyakorlativá pedig a családoik önel­látása válik. Mi azt mordjuk tulajdonképpen — és sajnálom, hogy a közellátási miniszter úr csak most érkezett ide... (Laky Dezső közellátási miniszter: Pontos dolgom volt!) El­hiszem, hogy dolera volt, de idáig három-négy hétig... (A klotiirlámpa kigyullad.) Tisztelet­tel kérnék öt perc mesr'hossza'bbítást. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Kérhetsz egy órát is!) Elnök: A képviselő úr öt perc meghosz­80*

Next

/
Thumbnails
Contents