Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-188

526 Az országgyűlés képviselőházénak bítást kért. Méltóztatnak megadni? (Igen!) A Ház az öt perc hosszabbítást megadta. Maróthy Károly: T. Képviselőház! A képviselőház négy héten keresztül nem ülésezett. Mi elvárhattuk volna, hogy legalább a vezérszónokok egyikénél-másikán,ál jelen lett volna a csúcsminiszter ÚT. Miért? Mert itt tulajdonképpen a bársonybéléssel bélelt vádlottak padjára nem az igazságügyminiszter úrnak kellett volna ülni, hanem a közellátási miniszter úrnak. (Derültség. — Egy hang a jobbközépen: De szellemes! — Palló Imre: El fogjuk ítélni!) Uj termelési politikára van szükség, a háborús közgazdaságnak elsősorban a többtermelésben kell megnyilatkoznia, azután pedig a termelt javak igazságos elosztásában. Tervet, átfogó programmot vártunk volna a kormánytól a múltkori csúcsminiszteri programmvita után. Ezt nem kaptuk meg, de e helyett kapunk büntető intézkedéseket azokra a tervgazdálkodásokra vonatkozólag, amelyeiket a kormány ezután fog majd rendeleti úton bevezetni. Amikor mi azt látjuk, hogy az ezekben a büntető javaslatokban megnyilatkozó intézkedések egyelőre csak a kisember hátán csattannak el (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) és azt látjuk, hogy az igazi nagy vadorzók és dúvadak ellen eddig nem jártak el, afekor mi bizalmatlanságból is, de meg azért is, mert nem tudjuk ezt a politikát helyeselni, nem fogadhatjuk el ezt a javaslatot, nem támogathatjuk ezt a javaslatot, mert ha a kormány kellő időben a magyar földnek, a magyar munkának erejét a magyar ész irányításával és az irányító akarattal együtt fokozta volna fel, akkor lehetett volna megfelelően termelni, lehetett volna helyesen és jól elosztani, de ezt nem ez a rendszer, hanem a nemzeti szocialista munkaállam fogja megvalósítani. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? ^ Spák Iván jegyző: vitéz Hunyady Ferenc gróf. Elnök: vitéz Hunyady Ferenc gróf képviselő urat illeti a szó. vitéz Hunyady Ferenc gróf: T. Ház! Az előttem szólott igen t. képviselő úr érdekes és a javaslat kereteit némely vonatkozásban túlhaladó fejtegetéseivel érdemes volna hosszasabban foglalkozni, (Palló Imre: Kénytelen volna igazat adni neki!) de talán elég rámutatnom arra, hogy sok olyan kifogást említett és sok olyan hibára mutatott rá, amelyeket nemcsak ennek a pártnak tagjai, hanem maga a kormány is igen jól ismer. Hiszen ennek az új javaslatnak beterjesztése éppen azért történt, hogy sok ilyen hibát megelőzzön, sok ilyen visszaélést toroljon meg, (ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy egészen röviden csak egy-két pontban foglalkozzam képviselőtársam felszólalásával. A legpraktikusabb kívánsága talán az volt, amelyben a kistermelők részére a kiadott rendeleteknek kis kátéban való összefoglalását sürgette. Ez megtörtént a kormány pártértekezletén ki Azt hiszem, éppen Benkő Géza t. képviselőtársam terjesztette elő ezt a kérést és remélem, hogyha itt az ellenzék és a kormánypárt ebben a kérdésben összefog, a kormány részéről ezt a kérést honorálják is. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy a képviselő úr igen helyesen jegyezte meg, hogy 188. ülése 19hl április l'én, kedden. . ez a törvény bizonyos szempontból csak bejelentett intézkedéseket, amelyeket még nem hoztak meg és büntetőszankciókat • hoz olyan cselekményekre, amelyek csak a jövőben fognak bekövetkezni. De ha visszaemlékezünk, igen 1 képviselőtársam, arra az időre, amikor fiatalon és lobogó temperamentummal különböző közületekben együtt üldöztünk különböző visszaéléseket, akkor megállapíthatjuk, hogy arra is rámutattunk, milyen nagy hiba az, amikor bizonyos törvényes intézkedések kijátszását a legügyesebb emberek kezdik meg, a legnagyobb hasznost zsebelik be és esak utóbb következnek el azután a szigorú megtorlások és ezeknek hatása az, hogy csak az ügyetlenebbek, a konflissal u'tána cammogok, a szegényebb egyedek kerülnek bajba. Helyes tehát, ha előre meg vannak állapítva a büntetések, amelyek a visszaélések legelején, a legügyesebb és legtalálékonyabb emberekre is le fognak sújtani. De iarna is rá szeretnék mutatni, hogy talán éppen a nemzeti szocialista mozgalom részéről egy kicsit a népszerűség gyűjtésének fogalma alá tartozik az, ha a kisemberekre kirótt vagy esetleg kiróható büntetések mértéke ellen tiltakozik. (Élénk ellenmondások és zaj a szélsöbaloldalon. — Egy hang jobbfelöl a szélsőbaloldal felé: Találva érzik magukat!) Minden olyan állam, amely a munkafegyelmet kicsire és nagyra egyaránt alkalmazza, a legkisebb visszaéléseket is szigorúan bünteti. Abban, t. képviselőtársam, közöttünk nincsen semmi különbség, (Maróthy Károly: Elméleti!) amikor a, nagy visszaélések üldözését a legnagyobb eréllyel sürgeti. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Bíró Pál — Palló Imre: Mi van a Kacsóh-üggyel? — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalonj Méltóztasanak megengedni, hogy most saját gondolatmenetemre térve, először is dióhéjfban megismételjem azoknak ^az érveknek egy részét, amelyeket az előadó úr adott elő. Az úji világháború kitörésének időpontjától kezdve. Anglia fokozatosan szigorította a tengerzárat a kontinens valamennyi államával szemben, aminek következtében a behozatal fokozatosari csökkent. Ha e mellett figyelembe vesszük azt, hogy tárgyi és személyi vonatkozásban a háborús igények megnövekedése is bekövetkezett, természetes, hogy az európai államok valamennyien korlátozásokat kellett hogy életbeléptessenek. Ezek az állami korlátozások az érdekelt személyek részéről bizonyos ellenintézkedéseket váltottak ki, amelyeket röviden visszaéléseknek lehet nevezni és a visszaélések üldözésére komoly és szigorú megtorló intézkedések életbeléptetése nemcsak nálunk, hanem egész Európában mindenütt szükségessé vált. Azt hiszem, hogy Magyarországon egyetlen gondolkodó magyar ember sem vonja kétségbe azt, hogy a világháború második évében, amikor Európa népeinek legnagyobb része nehéz nélkülözések között él, a termelés irányítására, a fogyasztás korlátozására és a mutatkozó ' visszaélések megfenyítésére szigorú intézkedések szükségesek. Én erről nem is akarok vitatkozni. Tnkább vitatható yolnaaz, hogy bizonyos tervgazdái- 5kodási intézkedéseket nem kellett volna-e már korábban hozni és a készletgazdálkodás terén mutatkozó visszaélések szigorú büntetését nem kellett volna-e már korábban megkezdeni. Én a magam részéről ezzel a felfogással nem bocsátkozom vitába, mert magáim is úgy érzem,