Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-188
Az országgyűlés képviselőházának ez a vállalat, amely pamutszövetet ad el nagy mennyiségben, amely a dolgozó kisemberek pamutszövetét gyártja, 1938-ban még 114-es indexszámmal, 1940-ben pedis már 139-es indexszámmal adta el az áruját. Hogy ez nem eredménytelenül és nem kis haszonnal történt, annak élénk bizonyítéka itt van a kezemben. Ennek a vállalatnak az élére, amely valamikor Ágoston Manó, Fábián Tibor és Pfeffer Lipót nevű zsidók tulajdona volt, — és még most is bentmaradtak a vállalatban ezek a tulajdonosok, (Paüó Imre: De ^vannak Aladárok! — Vajna Gábor: A keresztény embereket kidobják a gyárból!) a mostani csúcsminiszter úr egyik elődje, Bud János kegyelmes úr került, azóta pedig legfrissebben' a következő nagyszerű összeköttetésekkel rendelkező urak, közéleti előkelőségeink foglalnak helyet ennél a vállalatnál (Halljuk! Halljuk a szélsőbaloldalon.) gróf Teleki János, őrgróf Pallavicini György, (vitéz Lipcsey Márton: Nem tartozik ide! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon; Nagyon érdekes!) Széli József volt belügyminiszter, Berezelly György és Kölcsey István képviselőtársam. (Felkiáltások a szélsőbáloldalon: Csak nem? — Vajna Gábor: A családos keresztény embereket kidobják!) Most nézzük, milyen eredménnyel dolgozott ez: a vállalat. Az alaptőkéje régebben 1*5 millió pengő volt, ezt 1936-ban felemelte 3 millió pengőre. A tőketartaléka 1933-ban még 1*5 millió pengő volt, most 21 millió. A legjobban azonban az értékcsökkenési tartalék duzzadt meg. Ez 1933-ban még 1*2 millió pengő, 1939-ben pedig már 42 millió pengő volt. A vállalat tehát rövid évek során megkétszerezte, sőt (majdnem megháromszorozta alaptőkéjét és egyéb tartalékait. A vállalat saját bevallása szerint 10%-os haszonnal dolgozott. Ha ezenkívül még- hozzávesszük ehhez, hogy a tiszta nyereségen felül értékesöklkenési tartalékát az utóbbi évben, nyilván a nyereségből, 800.000 pengővel növelte, akkor megállapíthatjuk, hogy tulajdonképpen 30%-os haszonnal dolgozott ez a vállalat. (Palló Imre: Ez az árdrágítás!) Mégis megkapta az árkormánybiztoss ág t elnökétől az árak felemelésének engedélyezését, amivel a kisembereket károsította meig. (Palló Imre: Közéleti tisztaság!) — Zaj a szélsőbaloldalon.) Itt van^ egy másik hasonló vállalat. fPándi Antal: Méar többen is vannak!) Túlságosan feltűnő az Üjpesti Céma<ryár helyzete- Vala mikor 1923-ban vagy 1924-ben egy kisebb an c gol pénzintézet tőkéjével alakult meg ez a vállalat. Amikor a részvények átértékelése megtörtént, akkor a részvényeinek összes értéke 160.000 pengő volt. Ez az érték rövidesen felugrott 1*6 millió pengőre," 1929-ben 3-2 millió penarőre, pár év múlva, 1939-ben pedig 0*4 millió pengőre emelkedett és a legutolsó kimutatás szerint ez a vállalat, amely 160.000 pengővel kezdte, 24 millió pengős vagyont mutatott ki. (Pálló Imre: Miből?) Hogy miből? Méltóztassanak, megnézni ezt a kérdést: ez a vállalat, ez a cérnagyár nemhogy hasznosan befektette volna ezt az összeget, — mert ha befektette volna és a termelést erősítette volna, akkor talán nem is szóltunk volna ez ellen semmit — hanem bérházakat vett. ugyanakkor pedig cérnát nem lehet kapni Magyarországon. A legutóbbi tiszta nyeresége ennek a vállalatnak 1,200.000 pengő' volt," alaptőkéjo pedig 160-000 pengő. Nézzük meg, vájjon az 188. ülése 194-1 április 1-én, kedden. 521 árak hogyan emelkedtek ennél a vállalatnál az elmúlt időkben. Megállapíthatjuk, hogy a pamutfonálnak, amely tulajdonképpen a cérnával azonos, 1913. évi átlagárát százzal véve egyenlőnek. 1938-ban az indexszáma még csak 105-re emelkedett fel, de az 1938 óta eltelt két év alatt 195-re ugrott fel ,tehát száz százalékkal drágult meg a cérna ára. Ilyen hallatlanul nagy hasznot élvez ez a gyár. összevásárolja Budapesten a bérházakat és ugyanakkor az árvizsgálóbizottságnál vagy nem tudom hol, megengedik neki, hogy emelje az árakat. (Palló Imre: A zsidó ügynökök a batyu alatt árusítják a cérnát!) Ezek azok a vállalatok, amelyek iparpártolás címén az adókedvezmények özönét kapták, most pedig újabb kedvezményeket kapnak az árvizsgálóbizottságtól. (Palló Imre; Érdekes! Tessék csak hallgatni!) A kisiparos és a kiskereskedő, amikor háború van, bevonul, otthagyja műhelyét, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) otthagyja kereskedését és tönkremegy, amikor pedig eljön a szigorú árvizsgálások ideje, a drákói intézkedések ideje, akkor nem adókedvezményt kap, hanem félévi börtönbüntetést két fillér miatt, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon-) de ugyanakikor ezek az emberek milliókat szednek össze. Itt nem látjuk az erős kezet, amely megakadályozná, hogy a kisemberek kezéből kivegyék a kenyeret és az utolsó filléreket. (Ügy van! Úgy van! — Helyeslés és taps a széls&baloldalon.) T. Ház! De ha mi itt arról beszélünk, hogy kik a közellátás igazi ellenségei, akkor lehetetlen hallgatnunk az Aladárok és Edömérek esetéről, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) lehetetlen nem beszélnünk a mi ejtőernyőseinkről (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és lehetetlen nem beszélnünk a közellátás elleni legsúlyosabb bűncselekményről, a nem szakemberek működéséről, akik nem tesznek egyebet, mint hogy a vállalatoknál a villámhárító és a kijáró szerepét játszszák. (Úgy van! Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Ezekre kellene legelőször lesújtani megfelelő törvényjavaslattal. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Vagy beszéljünk-e, t. Ház, egy másik síkon azokról az erdőtulajdonosok-nagybirtokosokról, akik a munkásoknak éhbért fizeinek, de a fa árát néhány év alatt 400 százalékkal tornászták fel, úgyhogy ma már erdő mellett nem jó lakni, de nem azért, mert sok fát kell hasogatni, ihaneim azért, mert nincs fa, nem lehet tüzelni, nem lehet fűteni. (Abonyi Ferenc: Ez a közéleti tisztaság, amelyet hirdetnek! önmaguktól is követeljék meg!) Egy másik síkon ugyancsak a közellátás súlyos zavarait kell szóvátennem. (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon. — Börcs János közbeszól.) A legutóbbi kimutatás szerint a még víz alatt álló területek nagysága 620.000 kat, holdat tesz ki. Amikor mi itt olyan < törvényjavaslatot tárgyalunk, amelynek alapján majd meg fogják büntetni az embereket két-háromfilléres kis kisiklásokért, akkor azt kell kérdeznem, vajijon nem kell-ei felvetnünk a kormányzat felelősségének kérdését azért, hogy ilyen hatalmas területeket von el a termelés elől, amelyek alkalmasak volnának a közellátás alátámasztására 0 ! Megint nem lesz elég permetezőszer. A szőlők és a gyümölcsösök már tele vannak a múlt évről peronoszpöracsirákkal. Megint az lesz a helyzet, ami a világháború alatt volt, hogy esetleg tíz évre
