Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-185

Az országgyűlés képviselőházának 185. tésére kell felhasználni. Ezen a címen egy hét­millió pengő körüli összeg be is fizettetett rendkívüli törlesztésre. A pénzverési nyereség azonban sokkal nagyobb összegű, majdnem 20 millió pengőre rúg, ha a pénzügyi tárcánál a pénzverő kiadásait és bevételeit a zárszámadás szerinti Összegek alapján összevetjük. (Remé­nyi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Nem úgy kell számolni!) Elhiszem, hogy nem így kell számolni, de a pénzügyminiszter úr meg­nyugtatásául azt is vagyok bátor kijelenteni, hogy az Állami Számszék igazat adott nekem eb­bein a tekintetben és .megállapította, hogy a péiniz­verési nyereség valóban sokkal nagyobb ösz­szegű, mint amennyi erre a célra fordíttatott. Magyarázatot ad továbbá a jelentés olyképpen, hogy ennek az összegnek nagyobb része bizo­nyos tartalékként kezeltetett, nem tudom, mi­féle célra, Távol áll tőlem, mélyen t. Képviselő­ház, hogy én itt akármiféle különleges rosszra gondolnék, (Reményi-Schneller Lajos pénzügy­miniszter: Csak normális rosszra, úgy-e? — Derültség.) csak egyet állapítok meg: megint egy olyan törvényes rendelkezés van, amely­nek — akármilyen indokot hoz is fel a mélyen t. pénzügyi kormányzat — kétségtelen, hogy nem tett eleget. Ezt az összeget nem arra a célra fordította, amelyre a törvény elrendelte. Elhiszem, hogy jó célra szánta a pénzügymi­niszter úr, ha azonban expressis verbis törvé­nyes rendelkezés van, akkor tessék a törvény­hozástól engedélyt kérni arra, hogy ez az ösz­szeg arra a másik, talán jobb célra felhasznál­ható legyen. Az állami tartozások közé minden tartozást fel kellene venni. Már egy alkalommal voltam bátor rámutatni arra, hogy vannak a kultusz­tárcának bizonyos tartozásai a debreceni egye­temmel kapcsolatban, amelyek nem teljesíttet­tek és a tartozások között mégsem szerepelnek. Fel kellene venni minden alapítványt — em­lítettem ezt is egy alkalommal —, mert vannak alapítványok a debreceni egyetemmel kapcso­latban internátus létesítésére, amelyek az ala­pítványok között felsorolva nincsenek. Bizonyos észrevételeket kell tennem az ala­pokra is. Általában nagyon sok olyan alap van, amelyet szerintem mint alapot fenntar­tani és kezelni nem lehet, (Úgy van! balfelöl.) amely semmi egyéb célt nem szolgál, mint azt, hogy az állam gazdálkodásáról tiszta képet ne tudjunk nyerni. Nagyon kérem a pénzügymi­niszter urat, méltóztassék ennek a kezelésnek lehetőleg véget vetni (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Ebben egyetértünk!) és eze­ket az alapokat beolvasztani az állami zárszá­madásba, hogy ebben a tekintetben is tisztán lássunk. De rá kell arra is mutatnom, hogy van néhány alap, amely körül valami bajnak kell lennie, mert hihetetlen eredmények állapítha­tók meg. Volt olyan esztendő, amikor a kiván­dorlási alap ötmillió pengőre értékelt ingatla­nai 15.000 pengő nettó jövedelmet adtak; a szóbanlévő évben pedig- 71.000 pengőt. Az ön­kormányzati testületek kárpótlási vagyona 12 millió pengő és az önkormányzatok 180.000 pengő körüli összeget kaptak a 12 millió pengő értékű ingatlan hozadéka címén: hogy pedig a múlt évben a dupláját kapták, ez azért történt, mert à tőkevagyon ugyanannyi­val csökkent. Van egy báró Riiigelsheim Jó­zsefné nevű alapítvány, amely 200.000 pengőt meghaladó vagyonértéket reprezentál, az ala­pítvány céljaira egyetlen fillért nem ad s az alapítványi vagyon összege évről-évre csök­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ IX. ülése 19Ul március 6-án, csütörtökön. 491 ken. Nem akarom folytatni, csak megállapí­tom, hogy vannak ilyenek. Kérem tehát a mé­lyen t. pénzügy miniszter urat, méltóztassék erősebb kézzel belenyúlni ezekbe a dolgokba, mert hiszen ezeknél az alapítványoknál majd­nem egymilliárdos vagyon kezeléséről van szó, a legújabban létesített nagy, alapszerű kezelés alá eső összegekkel együttesen. Ha már most ezekből a beruházásokat és a töb­bieket kiveszem, akkor is 500 millió pengő ke­zeléséről van szó. Itt lehetőleg röviden rá kell térnem az előadó úrnak ama megállapítására, amely sze­rint lehetővé vált, hogy a közgazdasági élet alakulása tekintében bizonyos tanulságokat vonhassunk le a zárszámadásokból. Ilyen ta­nulságok valóban vannak és ezek bizony a számok tükrében elég szomorúak. Legelsősor­ban is azt kell megállapítanom, hogy az a költségvetési évi pénzügyi eredmény, amelyet itt tárgyalunk, az előirányzott 103.000 pengő bevételi többlettel szemben igen súlyos defi­citet mutat. Ez 97 millió pengőre van jelezve. Ebből a 97 millió pengőből 10 millió pengő le­vonandó, mert kölcsönfelhasználásokra enge­délyeztetett, 87 millió pengő, azonban ez va­lóságos deficit, mert a 28 millió pengő forgó­tőkét nem lehet deficitelhárító bevételnek te­kinteni. Még nem is 87 millió pengő azonban a tu­lajdonképpeni deficit, mert ehhez hozzá kell vennem körülbelül 19 millió pengő pénzverési befolyt nyereséget, amely nem adósságtörlesz­tésre, hanem kiadásokra fordíttatott és^ 10 mil­liót az említett postatakarékpénztári kiadásra, valóban tehát 116 millió pengő a deficit. Még ennél is több azonban a deficit, mert bizonyos kiadások körülbelül 20 millió pengős összeg­ben nem teljesíttettek s ebben a zárószám­adásban is találunk olyan tételeket, amelyek az előző évben már teljesítendők lettek volna, de elmaradtak és ennek az évnek a terhét ké­pezik. Itt is a nem teljesített 20 milliónak egy jelentékeny része olyan, amely nem véglege­sen maradt el, hanem amelynek teljesítése csak áttolódott a következő évre. Ez aztán azért sajnálatos eredmény, mert ez a száz­millió pengőt meghaladó deficit tulajdonkép­pen annak ellenére forog fenn, hogy az elő­irányzatnál 259 millió pengővel több volt ft bevétel. Az eltérés az engedélyezett összegek­hez képest tehát körülbelül 350.000 pengő, 21» százaléka az évi kiadásnak. Mélyen t. Képviselőház! Arra kell itt rá­imutatnotm, hogy az utóbbi évek tanúsága sze­rint az országgyűlés költségvetésMiegállapítási joga az államtgazdálkodásban mind kevesebb és kevesebb hatóerővel jelentkezik, mert hi­szen az előirányzattal szemben a tényleges ki­adás az 1933/34. évben 12 millióval, azután a következő években 37. 53, 92, 113, 214 millióval több, a bevétel 91, 119, 143, 210, 169, 239 millió­val több, a közjogi bevétel 22, 51, 92, 85, 138, 143 millióval több, tehát a kiadásoknál a szá­zalékszerinti többlet az engedélyezetthez ké­pest az 1933. évi 1%-kal szemben már 14%, a bevételeknél 8%-tkal szemben 17%, a közjogi bevételeknél 3%-kai szemiben 14%. (Reményi­Schneller Lajos pénzügyminiszter: A zár­számadási éviben véletlenül nem volt egy vagy két mozgósítási Hogy leihet ezt így beállítani 1 ?) Rá fogok téirni erre is, 'mélyen t. pénzügy­miniszter ú r- Nyilvánvaló tehát az, hogy évről­évre csorbul az országgyűlés költségvetésmeg­állapítási joga. En. mélyen t. pénzügyminiszter úr, azzal » voltam bátor kezdeni a felszólalásomat, hogy 74

Next

/
Thumbnails
Contents