Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-183
Az országgyűlés képviselőházának 183. ülése 19H február 20-án, csütörtökön 471 mennek az emberek mezőgazdasági munkára, sőt nemcsakhogy szívesen nem mennek, hanem egyáltalában nem mennek. Éppen ezért az ősz folyamán a búzaterületeknek csak GO százaléka volt bevetve. Ennek bizonyos százalékban az volt az oka, hogy az emberek bevonultak, bizonyos százalékban pedig az, hogy esős idő volt és azért maradt el a vetés. De nagy százalékban az is oka ,volt, hogy nincs aki azt végezze, mert gazdasági cselédet vagy sommást egyáltalán nem lehet kapni. Ennek okát a következőkben is találhatjuk. Ha például két testvér közül az egyik Budapestre jár valamilyen munkát végezni, a másik pedig mezőgazdasági cseléd vagy munkás, nézzük meg, mi a kettő között a különbség a szociális ellátásban. Például aki akármilyen munkára Budapestre jár, az az Oti.-nál biztosítva van, a családpénztár fizeti a pótlékot, tehát kap családi pótlékot is, mert hiszen az is jár neki, esetleg szülési segélyt, azután a családtagjai számára gyógykezelést, ellenben a mezőgazdasággal foglalkozók mindettől elesnek. Úgyhogy állítom, — de nemcsak én mondom, hanem, sajnos, mindenki meggyőződhetik róla — hogy ha valahogyan még van is ember a munkára, leginkább a gyengébb szervezetű emberek maradnak meg a mezőgazdaságban, mert akinek a fizikuma egy kicsit erősebb vagy aki valamivel nagyobb látókörrel rendelkezik, az feltétlenül más munkára megy, semhogy a mezőgazdaságban maradna. Éppen azért helyes volna, ha a kormány figyelembe venné ezt és a gazdasági cselédeknek ugyanazokat az előnyöket biztosítani közegészségügyi téren, családipótlék gyanánt biztosítási téren, mint amelyek az ipari téren megvannak, kubikm unkánál vagy építkezésnél is. T. Ház! Szóvá kívánom tenni azt is, hogy ha a kormány gondoskodni kíván a tavasz folyamán a vetőmagról, — mert hiszen az ősszel sok föld vetetlenül maradt — akkor idejében juttassa a gazdáknak a vetőmagot, (Helyeslés iobbfelől.) mert ha a vetőmag nincs meg abban az időszakban, amikor már vetni kell, akkor egy vagy két hét különbség is olvan súlyos késedelem, hogy a termés 50 százalékát elveszi. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Megemlítem az őszi vetésekkel kapcsolatban a gabonavetőmag juttatását is. Az utóbbi évtizedben az ország minden részén leginkább a nemesített búzavetőmagot kívánták a községeknek, a gazdáknak adni, sokszor cserébe, azért, hogy egységesítsék a gabonát is. Szerintem ez helyes, csak az a baj, hogy nincs kiválasztva a talaj, pedig fontos tudni, hogy a nemesített gabona szereti-e azt a talajt vagy megfelel-e abban a mindenfajta kevert földben, amelybe elvetik. Például a szikes és mindenforma vegyülékű földekbe hiába hoznak nemesített fajta vetőmagot. Tapasztalatból állítom, de a legtöbb gazda is bizonyíthatja és bárki is meggyőződhetik róla, hogy ilyen földeken a régi fajta fehérkalászú vagy vöröskalászú biíza két-három métermázsával többet ad holdanként. Én megfigyeltem azokban a községekben, ahol a legtöbb esztendőben szükség volt a vetőmagakcióra, hogy évente mindig gyengébb és gyengébb volt a termés, azért, mert a nemesített vetőmag nem az ő talajukba, nem az ő földjeikbe való. A nemesített vetőmaig nemesített földbe való, tehát vagy olyan földbe, amelyben az ősi erő még jobban megvan vagy pedig olyan jólkezelt földbe, amelyben ez a régi fajta fehérkalászú búza megdűl, gyenge a szalmája. Itt többet ad KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IX. 4—5 mázsával is. Ezekben a földekben 16—17 mázsát is tud adni a nemesített búza, de amelyik földben csak 7—8 métermázsát tud adni katasztrális holdanként a magyar fajta búza is, oda már egyáltalán nem volna szabad ne; mesített búzát vetni, mert az nem tud adni csak 3—4 métermázsát abban a földben. T. Ház! Sok mindenről szerettem volna még beszélni, de az idő rövidsége miatt rá kell térnem a vízszabályozás kérdésére, — igeii gyors tempóban — amelyet a miniszter úr már a múlt esztendőben a költségvetési programmjában is megemlített, valamint a mostani expozéjában is. Örömmel üdvözlöm a vízszabá lyozást, mégpedig azért, mert arra tényleg nagy szükség van. Csak azt nem tudjuk, hogy mikor jön a segítség országszerte. Hiszen már többször felvetődöt az a kérdés, hogy a vízszabályozás hogyan menne a legkönnyebben. Részben úgy menne a legkönnyebben, hogy a Felvidéken, ahonnan a Tisza és a Zagyva vagy más kisebb folyó is ered. a völgykatlanokat töltéssel kellene elzárni. Ez fontos kérdés, de van még egy fontosabb kérdés is, amelyre talán még egyetlen képviselőtársam sem tért ki. Lehet, hogy az én elgondolásom sem időszerű. Én tudniillik a jégtörőhajók kérését hoznám fel. Régebben olvastam, hogy például északon, az Északi jegestenger kikötőjében jégtörőhajók járnak, hogy télén is szabaddá tegyék ezeket a kikötőket, hogy ne fagyjanak be és mondjuk, a halászhajók járhassanak. Nem volna-e helyes nálunk Magyarországon a Dunán, esetleg a Tiszán is ilyen jégtörőhajókat alkalmazni? Ez azt hiszem, nem volna helytelen dolog, sőt nagyon is üdvös volna. Ha például egy-egy hajó naponta 100 kilométer hosszú sávon végigjárna, ebben az esetben a Duna közepén mindig lehetne es-y nyitott sáv, amelyen a víz lehúzódhatnék. Eddig még minden esztendőben a jéggel volt baj. mert minden folyónkon minden évben előállt az a helyzet, hogy a jég feltorlódott, a víz nem tudott kellően lefolyni s így^ terült azután széjjel a vidéken. Ha ez a jégprobléma nem volna többé, abban az esetben, bár ilyen vizes esztendő is volna, mint az idei. kizárt dolognak tartom, hogy a mi folyamaink ne vezetnék le a vizet. Szabad volna tíz perc meghosszabbítást kémem? Elnök: Méltóztatnak a kért tíznerces meghosiszabífcáfst megadni 1 ? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Lázár Imre: A pénzügyminiszter urat mint gazdasági minisztert arra kérem, hogy ezt a jégtörő hajókra vonatkozóan felvetett kérdést szíveskedjék megfontolás tárgyává tenni, ezt a s zakóm berekkel megbeszélni és ha szükségesnek látják, méltóztassék feltétlenül a legrövidebb időn belül intézkedni, mert azt hiszem, hogy az idén is van annyi kár, amennyi tízszeresen meghaladja azt az értéket, amibe ezek a jégtörő hajók kerülnének. (Pataky László: Mederkotrás!) Az megint más dolog. Még a méhészetről kíVánnék szólni. A méhészet nálunk valamikor a régi időkben igen nagy jövedelmi forrás volt. Kizártnak tartom, hogy volna ember, aki a mézet mint édességet nem szeretné. Ezért nagyon kérem, méltóztassék erre a kérdésre nagyobb súlyt fektetni és i méhészeknek nagyobb segítséget adni. Azokon a helyeken, ahol a méhészek propagandát is tudnak kifejteni, tessék az arravaló egyéneket bizonyos dotációban részesíteni hogy az országnak minél több különböző részében propagandát fejtsenek ki. így pédául megemlítem 70