Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-183

Az országgyűlés képviselőházának 183. kántor, Hangya-igazgató 8 a tejközpont igaz­gatója is, 6 temet, stb„ st'b. Ideje az utolsó per­céig le van kötve, még nyári szabadsága sines, az állami tanítókkal ellentétben. Pedig ő is em­ber, ő is szeretne legalább két hónapot vagy ha ennyit nem lehet, egy hónapot pihenéssel tölteni, hogy pihentesse agyvelejét és egész fizikumát. A lehetőség azonban erre nincs meg számára, mert nyáron is el kell mennie a templomba, nyáron is előfordulnak halálesetek, nyáron a csépléseknél ott van a cséplőgép fa­ránál és nézi, mennyi búza csurog a zsákba és statisztikázza, jegyzi, hogy mennyi termett Faragó Péternek vagy Fekete Pálnak. így nem lehet megoldani az iskolakérdést. A falusi is­kolákban tanító pedagógusoknak meg kell adni a lehetőséget arra, hogy csak a gyermeklelkek művelésével foglalkozzanak, a gyermeklélek tisztaságán őrködhessenek és ne varrjanak a nyakukba még tizenöt más foglalkozást. Men­tesítsük őket ezektől s akkor hiszem, hogy lesz kultúrfölény. Itt van a kisiparosok kérdése. Most, amikor azt mondhatnám kilogrammonként szedjük ösz­sze az ország területén található ócska dolgo­kat, hogy ezekből majd készárut állítsunk elő a közellátás számára, akkor azt tapasztalom, hogy a kisipar vajmi,keveset kan ezekből, any­nyira, hogy megcáfolhatom Pálffy József kép­viselőtársamat, mert a kisipar nemhogy tőkre­képződést nom mutat fel, hanem ezzel szemben éppen csak a puszta, életét tudja átmenteni máról-holnapra. (Sütő Gyula: Ez demagógia szerinte!) Én is végigjártam azt az országrészt, amelyet ő végigjárt és megállapítottam, hogy a falusi kovácsnak nincs egy szál vasa sem, amelyből patkót tudna csinálni, nincsen kocsi­ráfnak való vasa, nem tud dolgozni, pedig sze­retne egész fizikai erejével, tudásával; ott van a műhelye, de üresen áll, nem kap bele anya­got; ott áll a szabómühely cérna nélkül, nincs a szabónak cérnája. (Rajniss Ferenc: A Eima­murányi viszi ki a nyersvasat! Ez a rendes politika!) T. Ház! Ezek a kérdések megoldásra vár­nak. Ha a csúcsminiszter úr ezekbe a kérdé­sekbe nyúlna bele és ezeket oldaná meg, akkor meg volnék vele elégedve. (Füssy Kálmán: De akkor megbuktatják!) De tudom, hogy nem te­heti meg, pedig éppen úgy fáj neki mindez, mint nekem; nem teheti meg azért, mert van a háta mögött egy sűrű kortina, amely elvá­lasztja a néptől. Ha a miniszter úr összeforrna a néppel, úgy, mint ahogy mi és megcsinálná ezeket a reformokat, akkor nem kellene külön közellátási miniszter; ő maga is meg tudná ugyanezt csinálni. De most hoznak közellátási minisztert, amikor közellátásunk a csőd szé­lén áll? T. Ház! Itt volt a nagy árvíz. Azt is lát­tam vidéken, hogy amikor a gátakat eltépte az árvíz, akkor nem volt a falvakban petró­leum, hogy legalább petróleumlámpa mellett siessenek segítséget nyújtani és betömni a gá­tat, amikor az átszakadt; nem volt petróleum, mert nem osztották ki a petróleumjegyeket sem. (Palló Imre: Nincs petróleum a vidéken!) így nem lehet tőkeképződésről még csak álmo­dozni sem. (Sütő Gyula: Legfeljebb, a nagy­birtoknak!) A pénzügyminiszter úr expozéját nem te­szem magamévá és nem fogadhatom el. (He­lyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Maróthy Károly képviselő úr a házszabályok 143. §-a 2. bekezdésének a) pontja alapján szót kért. Mivel a képviselő úrnak módot akarok adni arra, hogy még elnöklésem ülése 19Ul február 20-án, csütörtökön 469 alatt szólalhasson fel, ezért neki a házszabá­lyok 143. §-ának 4. bekezdése alapján a szót nyomban megadom. Maróthy Károly: T. Képviselőház! A ház­szabályokat a képviselőház természetesen va­lamennyi képviselőre egyformán kívánta al­kalmazni és megalkotni, amikor azokat másfél évvel ezelőtt itt letárgyaltuk. Ezzel ellentétben olyan gyakorlatot látunk, amilyent a mai el­nöklés alkalmával is láttam: az igen t. elnöklő alelnök úr a jobboldalon történő közbeszóláso­fcat figyelmeztetés nélkül hagyta, ugyanakkor pedig, amikor én itt rövid úton szerettem volna értésére adni, hogy ezek a közbeszólá­sok zavarják a szónokot, én részesültem az el­nök lír részéről figyelmeztetésben. Nem először történik meg ez a dolog és közismert már, hogy az újságok is tréfát csi­nálnak abból, hogy egyes képviselő urak hányszor szólnak közbe: megolvassák egyné­mely képviselő úrnak a közbeszólásait a napló­ban és megolvassák, hogy egyik képviselőtár­sunk, aki felszólalni egyáltalában nem szokott, egy ülés alatt 67 ízben szólott közbe. (Rajniss Ferenc: Abszurdum! Állandóan izgatják a Házat!) Elnök: Csendet kérek, Rajniss képviselő úr. Ne méltóztassék most Maróthy képviselő urat bieszedében zavarni! Lipcsei képviselő úr most nem szólt közibe; Rajniss képviselő úr se szóljon közibe. Maróthy Károly: Ez csak olyankép tör­ténhetik meg. hogy a házszabályok alkalma­zása nem történik helyes módon. Mindezeket szóvá kellett tennem és meg kell kérnem a Ház elnökségét arra, hogy a házszabályokat jobbra és balra egyaránt alkal­mazza. (Helyeslés a ssélsőbalodalon, — Zaj jobbfelől.) Elnök :T. Ház! Maróthy képviselő úr későn jött az ülésterembe; csak az ülés folyamán jött be és így nem volt tanuja annak, ahogy kormánypárti; szónok úr beszéde alatt a bal­oldalról hány közbeszólás hangzott el, és nem volt tanuja annak sem, hogy az egyik szónok beszéde során, amikor a jobboldali paidsorokból közbeszólások hangzottak el, névszerint fi­gyelmeztettem, a többségi párt egyik tagját, sőt egy másik alkalommal erélyesen kérteim a többségi párt tagjait, hogy tartózkodjanak a tanácskozás zavarásától. (Ügy v an! Ügy van! jobbfelől.) Ha a képviselő úr az ülés elejétől kezdve itt lett volna a helyén, akkor tanuja lehetett volna ezeknek az elnöki intelmeknek. Nagyon természetes, hogy az elnöknek semmiféle érdeke nem lehet, hogy a házszabá­lyokat jobbra vagy balra másként kezelje. Ed­dig sem volt erre eset és biztosítom a képvi­selő urat, hogy az elnökség tagjai közül senki erre vállalkozni nem fog. Kérem ennek tudomásulvételét. Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Lázár Imre. Elnök: Lázár Imre képviselő urat illeti a szó. Lázár Imre: T. Képviselőház! A pénzügy­miniszter úrnak, mint gazdasági miniszternek a programmjához én is hozzászólni óhajtok. Előttem szólott Bodor Márton igen t. kép­viselőtársam egyes kijelentéseivel, amelyek be­séde során elhangzottak, teljesen egyetértek. Egyetértek azzal, amit mondott a földbirtok­reformmal kapcsolatban; egyetértek azzal, amit az eozinált búzával kapcsolatban mondott, hogy helytelen volt eozinált búzává alakítani át a rendes őrölni való gabonát, holott gonidos­1 kodni kellett Volna arról, hogy mi fog tör-

Next

/
Thumbnails
Contents