Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-167

Az országgyűlés képviselőházának lű7. gyermeket elhagyó férj, a férjet, apát, gyer­meket elhagyó asszony, akik érdek- és érzéki szerelem rabjai, s ezért a családi életet fel­dúlják a gyermekeikre vonatkozó konzekven­cia mérlegelése nélkül, nem megvetettek,, ha­nem »okosak«, »ügyesek«, »életművészek«, a másik oldalon pedig a családi élet szentségé­ben élő apák és anyák, akik az élet küzdel­meit, keserveit folytatják azért, hogy gyerme­keik boldogulását szolgálják, nem piedesztálon állnak ugyanennek az értékítéletnek alapján, hanem »ügyetlenek« — nagyon jól tudjuk és nagyon sokszor halljuk, hogy ez a romlott értékítélet így beszél ezekről az emberekről — vagy az a nőszemély, aki romlottságával szét­rombol családot, nem a »bestia« jelzőt kapja ennek az értékítéletnek az alapján, hanem eszerint »ügyes«, »szép« ; »vagy okos asszony«. Igazság ez, helyes értékítélet ez t. Ház? A társadalom gyakorolja azt a kötelességét, nogy a büntetőtörvénykönyvben nem üldözött cse­lekményt, ha azr helytelen,* megvetéssel sújtja'? Ugyebár nem! A leányt elcsábító principális, munkaadó, vagy, üzemtulajdonos nem meg­vetett ember, aminek kellene lennie, hanem uagyon sokszori azt mondják: »vigyázott volna a leány jobban magára, kettőn áll a vasár«. Ilyeneket mondanak és az előbbi gáncsnélküli lovag, az utóbbi pedig a jó apá­cák kegyelmére szoruló pária. Igazság ez, helyes értékítélet ez? Azt hi­szem világos, hogy nem. Ehhez még hozzá vehetjük, hogy különösen a legutóbbi években a rágalomnak és az ezzel kapcsolatos lelki­aberrációknak olyan áradata ömlik végig a társadalmon, amely teljesen tűrhetetlen, s amely elsősorban azok ellen irányul, akik nem ismernek magán-, üzleti, hivatali és politikai becsületet, csak »becsületet«; ezeket próbálják bemocskolni a legkomiszabb metódusokkal a gyávaság- magas, klasszikus iskolája szerint, mert soha sem fordul elő az, hogy ezek a tisz­telt rágalmazók fel mernének állni valahol és szemtől-szembe mernék rágalmazó állításaikat elmondani. Nem! A bátorságuk legfeljebb addig 1 terjed, hogy valakit felbujtanak arra, hogy tollat ragadjon, vagy az írógéphez üljön és névtelen leveleket firkáljon. T. Ház! Ez olyan társadalmi romlás, amely tűrhetetlen és bizonyítja, hogy az értékítélet tökéletesen megromlott. Azt hiszem, ezekkel a példákkal tökéletesen bebizonyítottam, hogy a társadalmi értékítélet megváltozására szükség van. Itt már nem arról van szó, amit a javas­lat indokolása mond, hogy (olvassa).^ »A tár­sadalomra nem lehet jogszabállyal rákénysze­ríteni hogy teljes erkölcsi értékűnek ismerjen el olyan személyt, akiről tudja, hogy múltjá­hoz szenny tapad!«. Itt már nem erről van szó. Itt már arról van szó, hogy a társadalom egyes kategóriáira rá kell kényszeríteni a krisztusi parancsokban megszabott értékítélet helyességét. T. Ház! Meg kell találni a segítés módját, meg kell találni azt, hogy a társadalom visz­szatérjen az ősi kecrsztény hagyományok szel­lemében való értékítélethez. Ennek módja sze­rintem kézenfekvő: azonnal meg kell terem­teni a korszerű, gyökeréig szociális magyar munkaállamot, (Helyeslés a szélsőbalóldalon), amelyben az új Magyarország eszményeit cse­lekvéssé formáló, katonás szellemű, a kenyér sorsközössége és a lelkek egyetértése által ösz­szefűzött nemzetszervezet a hősiesség és áldo­zatkészség szellemét ápolja és a. társadalom­ban a válaszfalak lebontásával az igazi népi egységet megteremti. Az ősi keresztény hagyo­ülése 19 lö december 11-én, szerdán. 33 niányok kívánják ezt. Sürgősen Vissza kell térnünk azokhoz a keresztény hagyományok­hoz, amelyektől a legutóbbi 60—70 évben a liberális és r ezen belül a külön zsidó szellem fertőző hatása folytán eltértünk. Vissza kell térnünk ahhoz az egészséges felfogáshoz, hogy nem lehet bűn büntetés nélkül, akár beleütkö­zik a büntetőtörvénykönyvbe, akár nem. De vissza kell térnünk ahhoz a helyes felfogáshoz is, hogy a 'büntetést elszenvedett és ismét fel­emelkedni kívánó és ezért küzdő embernek meg kell bocsátani. T. Ház! A magyar lélek ilyen. Szerencsére a magyar nép lelkében a káros, romboló szel­lem mép; nem tudott tökéletesen úrrá lenni, a magyar nép egészséges Ösztönében még meg­vannak az értékítélet helyességének alapjai. Erre kell szerintem, építeni, erre az egészséges alapra kell ezt a nemzetszervezetet, ezt a meg­újult társadalmi _ szervezetet építeni és az egészséges vérkeringés révén kell az új felfo­gást megteremteni. T. Ház! Szükség van erre a javaslatra egyrészt azért, mert a liberális szellem által teremtett büntetési, illetőleg büntetlenségi rendszer égbekiáltó igazságtalanságait ez a javaslat enyhíti, sok esetben pedig meg is szünteti — hogy milyen igazságtalan ez a büntetlenségi rendszer, azt az előbbi példák­kal bizonyítottam —, de kell ez a javaslat másodszor azért # is, hogy a jövő egészséges morálját ki tudjuk alakítani, mert lehetetlen ­lenség — ezt mindenki érzi —, hogy egyedül a pénz mentesítsen a büntetés káros követ­kezményei alól. Ez csak nem igazság! Világos, az előbbi példák is bizonyították. hogy akinek pénze volt, az a börtönből kike­rülve egyrészt életlehetőségét újra megtalál­hatta, másrészt rövid, ide-oda ügyeskedések útjíju^ köztiszteletben álló ember lehetett, még kormányfőtanácsosságot is kaphatott. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Mozgás jobb felöl.) Őszintén megmondom, hálás vagyok a miniszter úrnak, hogy ezt a javaslatot hozta. Nagyon jól tudom, hogy vannak a tár­sadalomban konok büntetni akarók, vannak nagy erkölcsbírák, akiket ha egy kicsikét megpiszkálnánk, a büntetlenségi rendszer pél­dáit rájuk is lehetne alkalmazni. Vannak azonkívül elvakult meggyőződést szolgálók, akik azt mondják, hogy a bűnöst be kell lökni a fegyházba és a dolog rendben van. Vannak ilyen üldözők, tehát tudom, hogy a miniszter úrnak ilyen áramlatokkal is meg kellett küz­denie. Annál iukább^ hálás vagyok, hogy meg­küzdött velük és a javaslatot hozta, Hálás vagyok Pinkey Ferenc nyugalma­zott koronaügyész úrnak, aki hosszú-hosszú harcokat folytatott ezekért a gondolatokért, amelyek ebben a javaslatban vannak. Évek hosszú során át é-s az utóbbi időben büntető­jogászi elméjének fényét csillogtatva, szak- és napilapokban elhelyezett megrázó erejű cik­keivel igenis, segítette a miniszter urat abban, hogy ez a javaslat idekerült. Szükség volt erre a javaslatra azért is, mert a miniszter úr tudja a legjobban, meg is mondotta itt a Házban, hogy a mi büntető­törvénykönyvünk tökéletesen elavult, annak büntetési rendszere nem maradhat meg. Ezt a 'mai rendszer sem tűri, nemhogy az új világ rendszere, A miniszter úr tudja a legjobban, hogy prevencióra szükség van és itt az. előt­tem szólott Benkő Gréza t, képviselőtársammal tökéletesen egyetértek, aki ezt a prevenciót . hangsúlyozta. A prevenció a bűnözés m egei ő­6*

Next

/
Thumbnails
Contents