Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-182
I Az országgyűlés képviselőházának 182. lágyi Dezső azt mondta, hogy hosszú évtizedes | küzdelem után a liberalizmus végre elérte el- j vei diadalának tetőpontját. Február 19-én, amikor megkezdték a régi képviselőházban ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalását, az utcán a liberális^ politikusokat nagy tüntető tömeg fogadta és éljenezte. Azokat az akkor is keresztény politikusokat pedig, —, kevesen voltak — akik a törvényjavaslatban a nemzet életérdekeinek sérelmét látták, a zsidó egyetemi hallgatóktól és a liberális újságoktól feltüzelt tömeg pfujozása és majdnem ütlegelése kísérte. (Donáth György: Liberális eszmevédők! — Zaj a szélsőbaloldalon.) A parlamentben pedig a szabadelvű szónokok a keresztény képviselőket hazafiatlanoknak, ultramontánoknak, klerikálisoknak nevezték azért, mert szót mertek emelni a házasság; államosítása, különösén pedig a házasságnak felbonthatósága és olyan módon való felbonthatósága ellen, ahogy azt ez az 1894:XXXI. te. lehetővé teszi. Lehetővé teszi pedig olyan formában, hogy Magyarország, mint később bátor leszek rámutatni, rekordot visz ezen a téren. A szomorú magyar rekordok egyike, (Ügy van! jpbbfelől.) hogy az = Egybesült Államok három kicsiny államának kivételével, a magyar házassági törvény teszi a legkönnyebben lehetővé a válásokat. (Gr. Festetics Domonkos: Csereberélik az asszonyokat!) T. Ház! A törvényjavaslattal szemben hiába volt a püspöki ikar pásztorlevele, hiába voltak a katolikus nagygyűlések Sopronban, Komáromban, hiába volt Esterházy Miklós hangja, amely tiltakozott a keresztény közvélemény nevében ez ellen a törvényjavaslat ellen. Amikor a törvényjavaslat a főrendiház elé került, megismétlődtek azok a jelenetek a Nemzeti Múzeum előtt, amelyekre a törvényjavaslat képviselőházi tárgyalásával kapcsolatban utaltam. Bekövekezett az, hogy a magyar hercegprímást, az egyébként nagyon engedékeny Vaszaryt, Zichy Nándort és Esterházy Miklóst a zsidógyerekektől feldühített tömeg botokkal fogadta. Hiába volt a főrendiház keresztény többségének tiltakozása, az akkori liberális kormány valósággal megfélemlítette, a politikai szükségesség jelszavával terrorizálta az aggodalmaskodó királyt. A törvény elfogadása után, a Wekerle-kormány bukása után felmerült a terv, nem lenne-e okos dolog a törvény végrehajtását egy időre elhalasztani. Akkor ezekkel a hangokkal szemben a képviselőházban Horánszky azt mondta, várjuk meg az időt, amely meg fogja mutatni, hogy ez a törvény hasznos vagy káros-e a nemzetre és akkor gondoljunk majd a tapasztalatok alapján a revízióra. Azt hiszem t. Ház, 46 esztendő szomorú tapasztalata meggyőzhette a magyarságot arról, hogy ez az 1894 : XXXI. te. nem hajtható végre, nem tartható fenn tovább a nemzet életérdekeineík súlyos sérelme nélkül. Legyen szabad rámutatnom néhány statisztikai adatra. Ennek a törvénynelk az életbelépése után, 1904-ben 20 millió lakos mellett 3550 volt az évi válások száma. 1928-ban már Csonka-Magyarországon, alig 9 milliónyi lakos mellett a válások száma 5560 volt. 1939-ben pedig a házassági perek ügyforgalma a következő képet mutatta: előző évről maradt 5682 válóperes ügy elintézetlenül. Az év folyamán indítottak 8741 újabb válókeresetet. Ezek közül a házasság felbontásával végződött 5135 ügy. Itt érdekes összehasonlítást lehet tenni a felbontással végződött és az elutasított keresetek száma között. Ez az összehasonlítás mutatja legjobban a törvénynek teljesen rossz voltát. ülése 1941 február 19-én, szerdán. 457 Nem merem azt a kifejezést használni, amelyet az előbb az egyik képviselőtársam mondott egy törvényre, hogy »egy fabatkát sem ér« — bár nyugodtan használhatnám ezt a Mfejezést is, a különbség kizárólag csak stiláris. Mindenesetre tény az, hogy az 5135, házasságfelbontással végződött keresettel szemben mindössze 675 elutasított kereset van. A bíróság 1939-ben túlhalmozottsága következtében nem tudott elintézni 6086 válóperes ügyet. Ezek az ügyek átmentek a következő esztendőre és akikor még hozzájuk csatlakozott újabb 8000, 9000, vagy 10.000 válóper. Az idő rövidsége miatt nem mutathatok rá arra, hogy a válóperek után mennyi kiskorú gyemnek marad otthon nélkül. Nem mutathatok rá arra sem, ami ma imár szinte tragikus, vagy — ha nem lenne ennyire a nemzet életérdekéről szó — komikus, hogy vannak gyermekek, akiknek három apjuk és három anyjuk van s éppen ezért természetesen egyetlenegy apjuk s egyetlenegy anyjuk sincs. Az elmúlt 46 esztendő megmutatta, menynyire igaza volt Zichy Nándornak, Esterházy Miklósnak, Szemenecz Emilnek és a többieknek, akik a magyar családot és házassági erkölcsöt féltették a házasság államosításától és a házassági köteléknek ilyen könnyű felbonthatóságától. Károlyi József 1934-ben a felsőházban mutatott rá ennek a törvénynek a tarthatatlanságára. Ö elsősorban a magyar felsőbb társadalmi rétegek szörnyű rossz példájáról beszélt, amikor azt mondta: hogyan lehet kívánni azoktól a cselédektől, munkásoktól, hogy tisztelettel nézzenek a vidéki kúriákra és kastélyokra, amelyekben azt látják, hogy már a harmadik, vagy a negyedik asszony vonul be oda. (Gr. Festetics Domonkos: Ez igaz!) ö ugyan azt is mondta, amit én nem merek mondani: »Nem is beszélve arról, hogy ezek az asszonyok igen sokszor milyenek«. : Alföldy Dezső előkelő magyar Ibíró a legutóbb azt mondta: »Szörnyű már az, hogy az alsóbb néprétegekben is hogyan terjed ez a válási epidémia ; « ö — szerintem egészen helytelenül — szociális okokban kereste a válások szaporodásának motivumát. En azt hiszen, az okot^ nem ebben találhatjuk meg, hanem egyszerűen abban, hogy a magyar nép, a parasztember, a munkásember látja, hogy a felsőbb társdalmi réteg, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) tehát éppen azok, akiknek példát kellene adniok, a magyar közéleti előkelőségek hogyan csereberélik feleségeiket, vagy férjeiket. Nem csoda, ha azt mondja az az egyszerű ember, vagy ha nem mondja is, de levonja a következtetést: Hát akkor miért éppen én legyek becsületes? Ugyanezt mondja akkor is, amikor arról van szó, hogy a nemzetnek gyermekeket kell adni. Amikor azt látja, hogy előkelő urak, sokszor közéleti tényezők kiállanak és rámiutatnak arra a tragédiára, hogy mi lesz a nemzettel, ha nem lesz gyermek, ugyanakkor pedig nekik maguknak gyermekük nincs. De általában azt látja az a magyar munkásember, vagy parasztember, hogy minél feljebb megyünk, annál kevesebb gyermeket találunk. (Helyesleß, zaj a szélsőbaloldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Ne zavarjátok, egyszer^ van egy szép beszéd!) Nem hallottam, egészen nyugodtan megmondihatjia véleményét tisztelt képviselőtársam, én szívesen válaszolok rá.
