Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-182

4oB Az országgyűlés képviselőházának 182. Elnök: Méltóztassék beszédét zavartalanul folytatni! (Halljuk! Halljuk!) Közi Horváth József: T. Ház! Merem állítani, a kereafctény kormányzat szégyene, hogy 22 év alatt nem talált módot ennek a kifejezetten liberális és a nemzet szempontjából bebizonyítottan káros törvénynek a revíziójára. Szeretünk külföldi példákra, koreszmékre hivatkozni. Amikor Szilágyi Dezső beterjesztette ezt a törvényjavaslatot, szintén arra hivatkozott, de méginkább a mögötte álló liberális sajtó, hogy ma már Európában sehol sem áll fenn másfajta házassági jog, kizárólag állami. Hivatkoztak arra, hogy mindenütt dívik a válás, imi sem maradhatunk hát el a koreszmétől. Az elmúlt 46 esztendő bebizonyította, hogy ez a liberális koreszme helytelen volt. Ma is beszélünk koreszméről. Beszélünk a liberalizmus elmúlásáról és arról, hogy a liberalizmus helyébe a keresztény világnézetet kell állítani, de nem nevetséges dolog-e, nem önmagunk meggyalázása-e az, ha általában követeljük a liberalizmus eltűnését és ugyanakkor ilyen konkrét esetben, 22 esztendő alatt nem tudtuk kiharcolni a törvény revízióját, ami pedig pénzbe sem kerülne. (Maróthy Károly: Szégyen valóban!) Idegen koreszmére hivatkozni itt is lehet. Tessék venni Mussolini példáját» aki az állami házasság kizárólagosságát egy tollvonással eltörölte., Vagy tessék gondolni — most egy nagy ellentétet mondok — a szovjetre, amely Önmagán érezte meg ennek a törvényhozásnak szörnyűségét és ma már mindenütt a szigorítás útjára lépett. T. Ház! Időm lejárt, befejezem. Szilágyi Dezső^ az állami érdekre, a család és a gyermek érdekére hivatkozott, amikor ezt a törvényjavaslatot beterjesztette. Állami érdekre, a magyar jövendő érdekére, a magyar család és a magyar gyermek érdekére hivatkozom én is, amikor ennek a törvénynek a revízióját követelem. t De megmondhatom azt is : vagyunk talán még sokan ebben a képviselőházban, akik nem nyugszunk addig, amíg ezt a revíziót el nem értük és napirenden tartjuk a kéirdést egészen addig, amíg ez a törvény ímeg nem változik. (Elénk helyeslés és taps a jobb- és baloldalon és a középen.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja az igazságügyminiíszter úrnak. Következik gróf Festetics Domonkos képviselő ÚT interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Spák Iván jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy hogyan folytatja le a Pénzintézeti Központ immár esztendők óta a isomogymegyei takarékpénztár felszámolását? Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy jelen esetben a Pénzintézeti Központ mint hitelező és elszámoló szerepel?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gr. Festetics Domonkos: T. Ház! Immár másodszor vagyok kénytelen interpellációt benyújtani egy olyan témakörben, amely nemcsak Somogy megyének, hanem a Dunántúl tetemes részének is égető kérdése. Sokezer kisemberről van itt szó, akik annakidején, 1930-ban jóformán egész vagyonukat elvesztették. Multülése 19Ul február 19-én, $zerdá,iu kori interpellációmban már erintettem az egyes kérdéseket, de az idő rövidsége miatt nem tudtam megemlíteni azokat az ellenvetéseket, melyeket a Pénzintézeti Központ részéről vetnek fel állandóan csak azért, hogy az időt halasszák és ezáltal azok a szegény kisemberek: immár a tizedik esztendeje legyenek kénytelenek várni az ő megdolgozott, megszolgált pénzecskéjükre. T. Ház! A Somogyi Takarékpénztár bukásának idején még nem volt életben a védettségi rendelet, amelyre állandóan hivatkoznak. 1930ban még; hatalmas nyereséges mérleget tetteii közzé, hat hónapra rá azonban megbukott <* takarékpénztár. A védettségről szóló 14.000. számú miniszterelnöki rendelet pedig, mint mindenki tudja, 1933-ban jelent meg, tehát teljesen helytelen a takarékpénztárnak az a védekezése, hogy ennek következményeképpen bukott meg. De a védettség különben sem okozhatta volna a takarékpénztár bukását azért. mert hiszen egész váltótárcája budapesti intézeteknél volt visszleszámítolásban és ezek aa intézetek nem mondták fel a hitelt, mert a hitel meghosszabbításáról az úgynevezett Stillhalte-rendelet annak idején rendelkezett. E mellett a védettségi rendelet sok tekintetben még előnyére is vált az intézetnek, mert SOK olyan 10 holdon aluli mezőgazda tartozása egyenlíttetett ki, aki talán csak hosszú évek múlva lett volna abban a helyzetben, hogy Iizessen, tehát egyedül és kizárólag a vezetőség, az igazgatóság könyelmű üzletveztése okozta a takarékpénztár bukását, A megkárosított ezernyi kisember évek hosszú során keresztül várakozott, hitt és kérdezte, hogyan lehetséges az, hogy betéteik után nem kapnak semmiféle kamatot. Ezzel szemben a Pénzintézeti Központ a követelések kamatait minden hónapban pontosan bevasalta és a./, idők folyamán befolyt törlesztéseket is felvette. Ebben a tíz esztendőben már két alkalommai tíz-tíz százalékos törlesztést is kapott a Pénzintézeti Központ, Ezeket azt hiszem, az esetleges veszteségek fedezésére kellett volna fordítani és a kisembereket isebbőlkellettvolna kifizetni, ha azonban már másképpen nem lehetett ezeket a kisembereket kifizetni, akkor a legkevesebb az lett volna, hogy a kisemberei követelését az igazgatósági tagok vagyonára kebelezzék be. (Pándi Antal: Ugy van, ezt kejlett volna csinálni!) A pénzügyminisztérium azt állítja, hogy a Pénzintézeti Központ külön kielégítésre jogosított hitelező, ezért kellett külön elbánásban «részesíteni és a csődre vonatkozó szabályok alkalmazását tartja helyesnek. Ha ez így van, hogyan lehetséges, hogy a külön kielégítésre jogosított Pénzintézeti Központ mégis több jogot gyakorol, mint a betétesek, hiszen még azt sem engedik meg. hogy a betétesek saját bizalmi férfiaikat válasszák be a hitelezői bizottságba, holott a csődeljárás szerint a külön kielégítésre jogosított hitelezőnek, ha teljesen fedezve volna is akár jelzáloggal, akár ingó záloggal, a csődválasztmány alakításánál nincsen szavazati joga. De kifogásolták a betevők azt is, hogy az egész felszámolási eljárás túldrága, sokba kerül; így sokba kerül a Pénzintézeti Központ, sokba kerülnek a felszámított utazási költségek. Az. egész felszámolást két kis szobában is el lehetett volna intézni, nem kellenek ehhez óriási hivatalok és a fűtés, a világítás, _ mind igen költséges mulatság; a sok szegény kisember pedig: csodálkozással látta, hogy azok, akik már évekkel ezelőtt kaptak a Pénzintézeti Központtól ingatlanokat, a leszámítolás fejében, a kis-