Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-182

4:56 Az országgyűlés képviselőházának 182. ülése IUI február 19-én, szerdán. belügyminiszter úrnak Rajniss F,erenc képviselőtársam folyó lm 5-én elmondott interpellációiára folyó hó 12-én adott válasza a moziengedélyek ügyének rendezése tárgyában. Az egyik részlet a következőképpen szól (olvassa) »Ki kell jelentenem a t. Háznak, bogy a zsidótörvény rendelkezéseit a legjobb tudomásom és lelkiismeretem szerint máris végrehajtottam és azokban az esetekben, amikor időbelileg a a végrehajtás befejezhető nem volt, a végrehajtást folyamatba tettem. A részletkérdésekre később fogok áttérni.« A belügyminiszter úr további fejtegetése egy másik helyen így szól (olvassa): »Ez a bizonyos 13 eset részben olyan, hogy az engedélyesek a zsidótörvény által kivételezett zsidók, tehát hadirokkantak, hadiözvegyek, vagy olyan háborús kitüntetésben volt részük, amelyek miatt reájuk a zsidótörvény, annak 2. §-a nem alkalmazható. Ezekhez tehát nem nyúlhatok hozzá, mert nekem nemcsak az a kötelességem, hogy a törvényt betű szerint és lelkiismeretesen végrehajtsam, hanem az is, hogy ne menjek túl a törvényen. Visszatérve tehát a kérdésre, van e között a 13 budapesti engedélye» között több olyan, akik mondom, személyi tulajdonságaiknál fogva a zsidótörvény 2. %-& értelmében nem kezelhetők zsidóként, tehát tőlük a törvény végrehajtása érdekében az engedélyt el nem vonhatom, mert erre nem hatalmaz fel a törvény. Vannak továbbá kereskedelmi társaságok, részvénytársaságok és korlátolt felelősségű társaságok. Ezekben a részvénytársaságokban valóban vannak • zsidótőke érdekeltségek, a korlátolt felelősségű társaságoknál valóban vannak ik. f. t. tagok. Hogyan intézkedik azonban ebben a tekintetben a törvény? A törvény 20. %-a kimondja azt, hogy ilyen állami engedélyeknél a kereskedelmi társaság birtokosai csak akkor tekinthetők zsidóknak, h cl MZ igazgatóság és a vezetőség többsége zsidó.« (Rapcsányi László: Egy zsidó, egy Aladár!) (Tovább olvassa): »Ezeknél a most általaim említett részvénytársaságoknál az igazgatóság és a vezetőség többsége keresztény lévén, nem minősíthetem őket zsidó vállalatoknak még akkor sem, ha zsidótőke érdekeltség van bennük, mert a zsidó tőke érdekeltség a törvény végrehajtása szempontjából nem jöhet tekintetbe.« (Maróthy Károly: Milyen jó is ez

f a második zsidótörvény! — Zaj a jobboldalon. — Tovább olvassa) : »A korlátolt felelősségű társaságokra nézve pedig a törvény megint azt mondja, hogy: ha a többség zsidó. Két ilyen eset van, ha jól emlékszem, Budapesten, hogy van korlátolt felelősségű társaság, amelynek egyik tagja keresztény, a másik tagja zsidó, a tőkének egyik fele keresztény, a tőkének másik' fele zsidó, de itt nincs zsidó többség, tehát nem nyúlhatok hozzá.« Mélyen t. Ház! Továbbmenve földibirtokpolitikai irányban; ma egy hete, vagyis folyó hó 12-én interpellációt intéztem a földmívelésügyi miniszter úrhoz, amelyre Bárczay János földmívelésügyi államtitkár úr volt szíves a, következőkben válaszolni (olvassa): »Valószínűleg a képviselő úr is nagyon jól tudja azonban* hogy a földmívelésügyi miniszter úr csak a jelenleg érvényben lévő törvények alapján járhat el s ezeknek a törvényeknek megtartása és megtartatása, a földmívelésügyi miniszter úrnak feladata és kötelessége, (vitéz Lipcsev Márton: Hallottuk már egyszer az ál-, lamtitkár úrtól! — Torkos Béla: Letelik az Wől'— Felkiáltások a szélsőbáloldalon: Ne fájjon az maguknak!) Ha tehát a törvény biztosítja ezeket a fellebbezési lehetőségekét s az érdekeltek bírósághoz fordulnak fellebbezésükkel, a földmívelésügyi miniszter úrnak nem áll módjaiban sem megsürgetni, sem hátráltatni ezt a bírói eljárást.« Mélyen t. Ház! Amikor ezt olvassuk, megállapíthatjuk, hogy tényleg itt Magyarországon a jelenlegi kormányzat nem áll feladatának magaslalán (Ellenmondások a jobboldalon.) a magyarsággal szemben, mert amikor ezeket a válaszokat és kijelentéseket módunkban van olvasni, akkor, azt hiszem, megállapíthatjuk, hogy nekem ebben a tekintetben igazam van. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Határainkon túl a nemzeti szocialista eszme olyan cselekvőképessé tett nemzeteket, hogy azok nem éveken, hanem napokon belül képesek elintézni olyan kérdéseket, amelyeknek megoldása az illető nemzet szempontjából szükséges. Nekünk, ha gyakorlatilag is részesei akarunk lenni Európa újjárendezésének, akkor igenis pártra és világszemléletre való tekintet nélkül mindannyiunknak kötelességünk szorgalmazni, hogy a jelenlegi kormányzati rendszer cselekedje meg azt, amit ma, 1940-ben (Felkiáltások a jobboldalon: 1941 van!) több okból követelhetnek a magyar népnek sok milliót kitevő dolgozó tömegei. Mélyen t. Képviselőház! Amíg azonban mindezeknek a kérdéseknek a gyakorlatban való megoldását nem tapasztaljuk, addig ne vegyék rossznéven, még ha százszor is ellenzékieskedésnek nevezik ezt, mi ebbe nem nyugodhatunk bele és nem vehetjük tudomásul ezt az egyhelybentopogást. (Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Tehát, hogy mégis teljesítsük az európai rendezés tekintetében a kötelességünket, kötelességemnek tartom a m. kir. kormány figyelmét felhívni arra, hogy rövidesen tegye le a Ház asztalára a harmadik zsidótörvényjavaslatot. (Gr. Festetics Domonkos: Rajta leszünk! — Rapcsányi László: Mikor? —Zaj.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a kormánynak. Következnék Spák Iván képviselő úr interpellációja, a képviselő úr az interpelláció elmondására halasztást kért. Ugyancsak halasztást kértek Bodnár Sándor és ' Pápai István képviselő urak is. Kérdem, méltóztatnak-e a halasztásokhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért halasztásokat megadja. Következik Közi Horváth József képviselő úr interpellációja az igazságügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Spák Iván jegyző (olvassa): »Interpelláció az igazságügyminiszter úrhoz a döbbenetes számú válásokkal kapcsolatosan az idevágó törvények sürgős revíziója tárgyában. Van-e tudomása az igazságügyminiszter úrnak arról, hogy a válások döbbenetes szaporodása immár a magyarság életérdekeit veszélyezteti? Módjában és szándékában van-e a miniszter úrnak az ezt a nemzeti veszedelmet megkönynyítő, sőt elősegítő liberális^ szelleinű törvények sürgős revíziójára a szükséges lépéseket megtenni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Közi Horváth József: T. Ház! Szilágyi Dezső igazságügyminiszter 1893 december 2-án terjesztette be a házasság államosítását célzó törvényjavaslatát. A törvényjavaslat benyújtását az akkori szabadelvű többség zúgó tapsokkal kísérte. Hogyne kísérte volna, amikor Szi-