Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-167

32 Az országgyűlés képviselőházának 167. ülése 1940 december 11-én, szerdán. A házszabályoknak megfelelően minden , egyes tárgyra nézve külön-külön fogom a szavazást megejteni. ! 'Kérdem előbb, méltóztatnak-e a napirend 2. pontja alatt felvett törvényjavaslatra vonatkozóan Kölcsey István képviselő úr indítványát magukévá tenni? (Igen!) A Ház az indítványt elfogadja. Kérdem, méltóztatnak-e a napirend 3pontja alatt felvett javaslatra vonatkozóan _ is elfogadni az indítványt! (Igen!) A Ház az indítványt magáévá teszi. Kérdem, méltóztatnak-e az indítványt a napirend 4. pontja alatt felvett törvényjavaslatra vonatkozóan is elfogadni? (Igsn!) A Ház e napirendi pontra vonatkozóan is elfogadja az indítványt. Kérdem végül, móltóztanak-e az indítványt a napirend 5. pontja, alatt felvett jelentésre vonatkozóan is magukévá tenni 1 (Igen!) A Ház az indítványt a jelentésre vonatkozóan is elfogadja. Imént hozott határozatunk a házszabályok értelmében már inai ülésünkre érvényes. Napirendünk első pontja: a kivételes hatalomnak négy hónappal való meghosszabbítására irányuló miniszterelnöki előterjesztés felett való vita nélküli döntés. (írom. 412. sz.) Felteszem a kérdést, .méltóztatnak-e a kivételes hatalomnak 1941. évi január hó 2. napjával kezdődő további négy hónapra terjedő, tehát 194.1. évi május hó 2. napjáig szóló, meghosszabbításához hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbításhoz hozzájárul. A miniszterelnöki előterjesztést hasonló eljárás céljából a felsőházhoz teszem át. Áttérünk a napirend következő pontjára, a büntető ítélethez iűződő hátrányos jogkövetkezmények korlátozásáról és megszüntetéséről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalására, (írom. 364. sz.) Szólásra következik a vezérszónokok közül? Mocsáry Ödön jegyző: Nagy László! Elnök: Nagy László képviselő urat illeti a szó. Nagy László: T. Ház! A büntető ítélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények korlátozásáról és megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot tárgyaljuk és mégis a rehabilitációról beszélünk. Ennek két oka van. Az egyik az, hogy a rendkívül hosszú cím helyett a köztudatban élő nevet, a rehabilitáció nevet használjuk. A másik pedig az, hogy titokban lelkünkben ezzel a javaslattal tulajdonképpen rehabilitálni akarunk. Pedig igaza van a törvényjavaslatnak, hogy rehabilitálni e törvény erejénél fogva tulajdonképpen nem lehet. Az ideális állapot az lenne, ha minden bűn a földön is elvenné méltó büntetését és a megbüntetett, a büntetést elszenvedett, a jobb útra térő, az élete példájával az erkölcsöt ismét bizonyító ember teljes és tökéletes bocsánatban részesülne. A másik ideális állapot az lenne, amit a javaslat indokolása is helyesen mond, hogy a társadalom a felfogása szerint helytelenül cselekvőt megvetéssel sújtja, akár elítélte őt ezért a büntetőbíróság, akár nem. Milyen messze vagyunk ezektől az ideális állapotoktól! Ennek pedig szerény véleményem szerint az az oka, hogy a liberális szellem, de benne a külön zsidó szellem, olyan fertőzést okozott a társadalmi értékítéletben, különösképpen a pénzimádat mérhetetlen kifejlesztésével, hogy ettől az ideális állapottól, legalább a társadalmi rétegek egyes kategóriáiban, tökéletesen eltértünk. Eltért ez a káros szellem a pénzimádat mérhetetlen kifejlesztésével a krisztusi parancsok egyszerű, világos rendelkezéseitől és e rendelkezések világos értékítéletének ható erejétől. Méltóztassanak megengedni, hogy egypár példát említsek. Sokszor hallottunk olyan emberről, aki hamisan, könyvei meghamisításával vagy árumanipulálásával, megbukott és mégis, rövid idő múlva bukásából feltámadva, nagy vagyonra tett szert és akkor nem kapta meg, amint az helyes lett volna, a társadalom elítélő értékítéletét, hanem a pénzimádó hamis szellem révén kiváló közgazdasági szakférfiú lett. Az a cseléd viszont, aki ennél a hamisan megbukottnál szolgált és egy pár harisnyát ellopott, a lopás bűntettét követte el és örökre megbélyegzett lett. Vagy vegyünk egy másik példát. Ismerünk tapasztalatból rendkívül sok ipari üzemtulajdonost, aki munkauzsorát csinált, aki fiatalkorúakat kiuzsorázott, emberhez nem méltó munkahelyen dolgoztatta munkásait és jogos munkabérükből mindenféle trükkel levont összegeket. Ezt a társadalom nem sújtotta megvetéssel, hanem ügyes forgolódása révén még bámulat tárgya is volt ós azt mondták róla, hogy nagy ipari kapacitás. Az ugyanennél az üzemtulajdonosnál szolgáló munkás, vagy fiatalkorú pedig, ha szenet lopott, örökre megbélyegzett tolvaj lett. Hallottunk uzsorás bankárról, aki uzsorakamatokat szedett, aki a tőzsdén spekulált, mesterségesen hamis hírek keltésével teremtett hosszt vagy besszt, hogy azután a zavarosban halásszon és az általa a tőzsdére csábított emberek ezreit tette tönkre, ő pedig óriási nyereségre tett szert; azután ügyesen jótékonykodva, mozgolódott a közgazdasági életben és nagy bankárnak nevezték. Szeretői váltogatását, tobzódásait nem megvetés, hanem bámulat, sőt irigység kísérte. Világos, hogy ez hamis értékítélet. Tudunk szegény feltalálókról, akii; éjt nappallá^ téve az* emberiség boldogulását szolgáló találmányokkal gazdagították az emberiséget és akadtak ügyes alakok, akik a világon semmihez máshoz, mint pénzhez nem értettek, azok elszedték ettől a feltalálótól a .találmányát, azt értékesítették, nagy vagyonra tettek szert, a feltalálók pedig szegénységben, nyomorúságban, gúny közepette haltak meg. És ezek a »zseniális« üzletemberek az ő találmányuk kihasználásával még elnyerték a társadalom romlott részének azt az értékítéletét, hogy ők viszik előbbre a világot. Emlékeztetem — ezt Magyarországon különösen kell hangsúlyozni — at. Ház tagjait például br. Eötvös Lórándra, aki az ő óriási találmányát, a. torziós ingát egy pillanatra sem akarta szabadalmaztatni, pedig megtehette volna és óriási vagyonra tehetett volna szert vele, hanem rendelkezésére bocsátotta a világ tudományosságának és ennek az ingának a révén olajforrásokat találtak. Mennyi vér, könny, üldözés, gyilkosság tapadt ezekhez az olaj forrásokhoz! Eötvös Lórándot Magyarországon, de a világon is néha-néha ünnepi üléseken emlegetik, családja nehéz körülmények között a magyar állam közvetett támogatását kell, hogiy élvezze, viszont az olajmágnások uralkodnak a földön és amikor támadás éri őket, akkor azt mondják, hogy tevékenységük révén ők jólétet teremtettek és nem beszélnek arról a sok vérről, könnyről és jogtalanságról, amely hozzátapad ahhoz a jólét teremtési metódushoz, amellyel ők dolgoztak. T. Ház! Más irányban a feleséget, anyát,