Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-182

444 Az országgyűlés képviselőházának 182. ülése 19U február 19-én, szerdán. jesen indokolatlanul és oktalanul irígylésreméltóvá tenni. T. Ház! Szociális szempontból is indokolt ez a kérés a rendkívüli nemzeti szolgálat és a rendkívüli nemzeti munka mellett. Szociális szempontból is indokolt, mert például sokszor egy kicsiny faluban élő protestáns pap nagy családot nevel a távolig középiskolával rendelkező városban. Azoknak a gyermekeknek meglátogatása, ellenőrzése, a szülői szeretet megnyilvánulása sokszor lehetetlen egy falusi lelkész számára, akinek alig néhányszor tízpengős havi jövedelemből kell megélnie. A nemzeti munka érdekében végzett szolgálat mellett szociális helyzete és állapota is teljesen indokolja, különösen a vidéki papságra vonatkozóan, hogy ezt a kérésemet a miniszter úr tegye magáévá és a véglegesített állásban működő lelkipásztorok számára felekezeti különbség nélkül, a protestáns lelkészek családtagjai és a felekezeti kántorok számára is adja meg azt a kedvezményes féláru vasúti jegyet, amelyet az állami tisztviselők, altisztek, a nem állami tanszemélyzet és az állami tanszemélyzethez tartozó nevelő- és oktatószemélyzet minden további nélkül megkap. Adja meg a miniszter úr ezt nekik is és minél előbb szíveskedjék ilyen javaslattal a Ház elé jönni. Elnök: A Ház az interpellációt kiadja az illetékes miniszter úrnak. Következik Paczolay György képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz és a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Spák István jegyző (olvassa); »Interpelláció a magyar királyi miniszterelnök és földmívelésügyi miniszter urakhoz az 1939. évi IV. te. földbirtokpolitikai rendelkezéseinek súlyos kijátszása tárgyában. 1. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy a zsidó földtulajdonosok az 1939. évi IV. te. földbirtokpolitikai rendelkezéseinek kijátszásával érvénytelen adás-vételi szerződéseket kötnek a zsidóföld vásárlásába beugratott kisgazdákkal és e színleges földeladás során súlyosan megkárosítják, sőt tönkreteszik a jóhiszemű kisemberek tömegeit? 2. Hajlandók-e a miniszter urak az 1939. évi IV. te. földbirtokpolitikai rendelkezéseinek a nemzeti " érdek parancsolta kíméletlen erélylyel érvényt szerezni és az líjabb zsidó beugratás katasztrofális következményei elől a jóhiszemű kisembereiket megmenteni?« Elnök: Äz interpelláló képviselő urat illeti a szó. Paczolay György: T. Ház ! Néhány hónappal ezelőtt az egyik hivatalos sajtószolgálaton keresztül olyan hír látott napvilágot, hogy az 1939 : IV. te. földbirtokpolitikai rendelkezéséinek végrehajtásával, tehát a zsidóföldek igénylésével kapcsolatosan, mint ennek a törvénynek konkrét eredménye, közel 70—72.000 katasztrális hold zsidóföldet adtak át az igényjogosultaknak. Ez a híradás több alkalommal is megjelent a napilapokban, a közvélemény tehát ennek a híradásnak nyomán abban a hitben él, hogy a zsidóföldek juttatása hatalmas mértékben megindult, tehát vagy az igénylések során, vagy pedig a vásárlások során mégis csak hozzájutnak az 1939 : IV. te. alapján az igényjogosultak a zsidók földjeihez. T. Ház! Amilyen megelégedéssel^ állapítottuk meg a zsidótörvény rendelkezéseinek az ipari, a kereskedelmi, a gazdasági életben^ és sokszor a szellemi életben, a színházak és a sajtó terén elért kezdeti sikereiti vagy legalábbis a törekvéseket, hogy minél előbb sikereket tudjanak felmutatni, éppen olyan megdöbbenéssel kell megállapítanunk, hogy éppen ezeknek az előzetes kedvező híreknek ellenére is a földbirtokpolitikai téren korántsem mutathat fel a kormányzat olyan eredményeket, mint amilyenek a sajtóban napvilágot láttak. Nem tudom, hogy az egész országban hogyan állunk a zsidótörvény földbirtokpolitikai rendelkezéseinek keresztülvitelével, én csak a magam környékének és körülbelül közép Pest megyének állapotát ismerem, azonban nyugodt lélekkel mondhatom, hogy legfeljebb elintézett akta lehet valahol, de olyan sincs, mert annak eddig híre érkezett volna. Nyugodt lélekkel állíthatom, hogy egyetlen négyszögöl földet sem adtak még át Közép-Pest megyében, vagy közelebbről Nagykőrös területén az arra igényjogosultaknak. Ellenben egy egészen különös helyzet állt elő. A 8360/1939. számú rendelet, amely a földbirtokpolitikai intézkedéseket tartalmazza, 8. §-ában szabályozza, hogy milyen úton lehet^ az igényléseken kívül földvásárlás útján zsidóföldekhez hozzájutni az illetékes felettes hatóság jóváhagyásával. Most ez történik: a zsidó földtulajdonosok tudataiban vannak annak, hogy a törvény értelmében földjüket előbb-utóbb el fogják venni. Az igénylések megtörténtek, ezeknek egészen különös módjáról és kezeléséről egy alkalommal külön lehetne beszélni, — mint ahogyan volt is már a Ház előtt igen sok ilyen természetű interpelláció — most, ebben a pillanatban azonban csak az érdekel bennünket, hogy^ a zsidó földtulajdonosok nem várják be az igénylések elintézését, mert hiszen ők is idegesek és sokallják az elintézés idejét, földjüket tehát áruba bocsátják. (Egy hang a középen: Nem lesz jóváhagyási) Elnök: Csendet kérek. Paczolay György: Ezzel igen t. képviselőtársaim is, én is tisztában vagyok, de nincs tisztában az a kecskéi vagy nyárapáti kisgazda, aki a zsidó hálójába került. Meggyőződésem ugyanis, hogy legtöbbször beugratásről van szó, amikor felhajtok igénybevételével vesznek rá egyes kisgazdákat arra, hogy az igénylők elől mint vásárlók vegyék meg a földet. így előáill az a helyzet, hogy ezek a beugratott kisgazdák eladják a kis házukat, földjüket, szőlőjüket, minden pénzzé tehető értéküket és adásvételi szerződést kötnek a földtulajdonos zsidóval, ez a szerződés azonban rendszerint egy olyan zárópasszust tartalmaz, hogy a földet elj adó zsidó semmiféle kártérítéssel vagy felelős^ segge] nem tartozik a vevő kisgazdával szemben., ha a felettes hatóságok az adásvételi szerződést nem hagynák jóvá. Én ebben a pillanatban nem azt keresem, hogy jogos, vagy jogtalan-e ilyen adásvételi szerződés megkötése. Engem az érdekel, hogy annak a kisgazdának, kisparasztnak joga van eladni a házát, a földjét, amikor azonban a beugratás folytán már benne van a zsidóföld vásárlásában, nincs • olyan törvény és paragrafus, amely a zsidó mohósággal és beugratással szemben ezt a kisembert megvédené. Előáll az a helyzet, hogy néhány ezer pengőért eladnak kis földeket, lefizetik a vételár részleteként a földet eladó zsidónak, a vármegyei gazdasági albizottság pedig nem hagyja jóvá az adásvételi szerződést és az a kisparaszt, aki egy élet munkájával szedte össze azt az 5—6000 pen^ő értékű házát és ingatlanát^ ott áll kisemmizetten, mert közben a föld ára felugrott ' és így ugyanazt a földet mégegyszer ugyan-