Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-182

Az országgyűlés képviselőházának 182. ülése 19 Ul február 19-én, szerdán. 443 latkozását, számtalan vezető helyét, akkor nem volt hajlandóság egy ilyen kérdés rendezésére és hogy egy ilyen kérdésnek még a felvetése is eleve elzárkózást jelentett volna illetékes tényezők részéről ezzel a legkomolyabb munkát végző lelkészi társadalommal szemben. Azzal a meggyőződéssel hozom tehát a lelkipásztori karnak ezt a felekezeti különbség nélkül való igényét és kérését a Ház, illetőleg a miniszter úr színe elé, hogy túl vagyunk már azon az állásponton, hogy az ateista radikalizmus a szabadkőművességnek vagy pedig a nemzeti és egyházi életet romboló istentagadó marxizmusnak politikai frazeológiájával védjen ki egy ilyen kérdést, amelynek megfelelő megoldása most már szociális szempontból is, nemzeti szempontból is lelkiismereti kérdése a kormányzatnak. T. Ház! Azt hiszem^ mindannyiunk előtt egészen világos az a történelmi szolgálat, az a történelmi jelentőségű, nemzetépítő szolgálat, amelyet a magyar keresztyén egyházak lelkipásztorai a nemzet életében, a nagyvárosok életében, de különösen a vidék, a falvak és tanyák életében végeznek. Amikor 1918—19 táján a legnagyobb válságban volt az egész magyar élet, kikre számíthatott volna elsősorban az újjáteremtés munkájában a nemzeti újjászületés mozgalma, mint éppen a lelkipásztorokra, az egyházak vezetőire! Ha egész vidékek társadalmában nem volt egyetlen fix pont sem, a falvak lelkipásztorait legelsősorban kellett figyelembe venni a nemzeti újjáépítés szempontjából és mindenkor így is vették figyelembe őket. Hány és hány mártírt tudunk elkönyvelni ezekből az időkből, akik a templomok kapujában estek áldozatául a bolsevista terrorcsapatok golyóinak és rohamkéseinek! Ha a magyar keresztyén papság kiállt ebben az időben az anyaszentegyházért, Krisztus ügyéért, a magyarság történelmi sorsáért és jövendőjéért, ha tehát ezt a nemzetnevelő, nemzetvédő és nemzetmentő szolgálatot természetesnek vettük, akkor természetesnek vehetjük azt is, hogy legalább olyan elbánásban részesüljenek ezek a lelkipásztorok, mint az állami, altisztek vagy a nem állami tanszemélyzet tagjai és így tovább. Egész sereg olyan hivatáscsoportot tudnék felsorolni, amelynek tagjai minden további nélkül megkapják a kedvezményes vasúti jegyet, noha nemzeti és állami szempontból koránt sincs olyan fontos a munkájuk, mint a történelmi egyházak lelkipásztoraié. Ha valaki azt kérdezné, hogy mégis mi az a különös szerep, amelyet a lelkipásztorok a rendes egyházi munkán kívül ellátnak és amelyért az egyéb állami támogatásokon, államsegélyeken, kongruán stb.-n kívül mintegy »nemzeti ajándékképpen« még külön féláru vasúti jegyet is adnánk nekik, akkor méltóztassanak megengedni, hogy a következőkre mutassak rá itt, a Ház színe előtt: Az elszakított területek magyarságának, az idegen világrészbe vagy országokba kivált magyarságnak százezres tömegeiben nem végeztek idáig az állam szervei nemzetmentő munkát, — nincs is erre a magyar államnak, a magyar kormányzatnak megfelelő szerve — például Amerikában, Dél-Amerikában, az odaszakadt magyarság megtartására, a magyarságában való megtartására és megmentésére. De százával és százával szervezték meg a római katolikus plébánosok és református lelkipásztorok az északamerikai, kanadai és délamerikai magyar egyházközségeket; százezrével szervezték meg a különben elkallódó, elpusztuló magyarságot és megtartották magyarnak, e gyülekeztek szerKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ IX. vezésén és életén keresztül. Hivatkozom arra, hogy mi ment végbe a Komániába szakadt magyarság életében, amikor Erdélyből a kíméletlen brutalitás... Elnök: Kénytelen vagyok figyelmeztetni a képviselő urat, hogy mindezek nagyon fontos kérdések, de nem tartoznak interpellációja tárgyához. Méltóztassék interpellációja tárgyára térni. Paczolay György: Méltóztassék megengedni

% hogy megindokolhassam, miért tartom rendkívül fontosnak a lelkipásztorok szolgálatát. Elnök: Kérem, feltétlenül sok összefüggés található, de azért iparkodjék a képviselő úr kapcsolatba hozni fejtegetéseit interpellációja tárgyával. Túlságosan el méltóztatott térni a tárgytól. Paczolay György: Méltóztassanak mégis megengedni, hogy két mondattal rámutassak arra, hogy Erdélyből a Regátba kiüldözött magyarságnak életét, a magyarságot tízezres és tízezres tömegekben az ott szervezett missziós egyházak, magyar egyházak mentették meg a teljes^ pusztulástól és beolvadástól. És ezek az egyházak nem hivatalos szervezés útján jöttek létre, hanem csendőrökkel üldözött szerzeteseknek és református lelkipásztoroknak munkája révén, amikor ők egy elnyomó idegen világgal és fegyveres hatalommal szemben is megálltak a helyüket. Ebből a szempontból. méltóztassék nézni ezt a nemzeti szolgálatot, amelyet a magyar történelmi egyházak lelkipásztorainak serege végez bent, az ország határain belül is. A városi missziós munkákra is gondolok itt, de ugyanilyen jelentősége van annak a munkának is, amelyet a modern magyar lelkipásztorok a falvak és a tanyák világában végeznek, nemcsak a vallásos nevelés, a magyar nép lelki-, hitéletének ápolása, lelki igényeinek kiszolgálása, leggondosabb ellátása terén, de nemzeti és társadalmi szempontból is. Nagyon sokszor éppen a gazdasági önvédelem terén a falusi lelkipásztorok járnak elől jó példával. Ök azok, akik a nép közt élnek, védik őket, ők azok, akik összetartják nagyon sokszor a veszélyeztetett helyeken és frontokon a magyarságot. Nem annyira az egyházi szolgálatot, amely szorosan összefügg az én hitem és meggyőződésem szerint a nemzeti munkával, de a nemzeti szolgálatot szeretném kidomborítani, amikor indokolni kiválnom a miniszter úrhoz intézett interpellációmat, illetve kérésemet. Mélyen t. Ház! Száz és száz irányban veszszük igénybe a lelkipásztort. Ö a mindenese a modern állami életnek. Bármiről van szó a faluban, a lelkipásztor az, akihez a legelőször bekopogtatnak, akihez elmennek a hatóság emberei, akit bármikor elő lehet venni, amikor népművelésről van szó, sőt egyéb »bizalmas« természetű kérdések elintézésénél is, sajnos/ hiv-atalból igénybe Veszik a lelkipásztorokat. Ha ilyen sok irátnyban igényt támasztunk a falusi papsággal vagy általában a lelkipásztorokkal szemben, akkor ne méltóztassék a kormányzatnak arra hivatkozni, hogy olyan anyagi helyzetben van a történelmi egyhazak papsága, -- itt elsősorban a falusi papságra hivatkozom — hogy kellemes szociális es anyagi helyzetük nem teszi indokolttá ennek a különleges kedvezménynek a megadását. Ne a liberális idők és a szabadkőműves mentalitás szemüvegén keresztül nézzük azt a tisztes szegénységet. A vidéki egyszerű falusi papság • •.letel ez a liberalizmus a bankigazgatók életszínvonalával szokta összehasonlítani es tel66