Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-182

- Az országgyűlés képviselőházának 181 ülése 19 hl február 19-én, szerdán. 435 gazdálkodás programmjáról, az átmeneti gazdálkodás progiammjáról, azután egy ideális békeprogranimról beszélt, már magában ezzel is rámutatott arra, hogy eg-y háborús gazdálkodás programmjában nem lehet azt megadni, hogy milyen tempóban, mennyit és mikor valósítunk meg. (Állandó mozgás a szélsőbaloldalon.) Szerény nézetem szerint az ország közvéleménye nem is arra volt kíváncsi, hogy a miniszter úr részletekben, időszerű beosztásban adjon nekünk programmot, hanem arra volt kíváncsi, amit meg is kaptunk, hogy a kormány naçy elgondolásokban mit kíván megvalósítani és milyen eszközökkel- (Rapcsányi László: Csakhogy az ország közvéleménye nem a párt közvéleménye ám! Ezt nem szabad összetéveszteni!) T. Képviselőház! Én a miniszter úr beszédének azzal a részével kívánok foglalkozni, amelyet elmondott és nem azzal, amivel a t. túloldalnak legtöbb felszólalója foglalkozott, amit nem mondott el. (Mokcsay Dezső: Amit mondott, az semmi sem volt! — Krancz Rajmund: Nem mondott semmit!) Olyan beszéd nincs, még ha három napig tartana is, amelyben minden benne foglaltatik és amelyen az ellenzék nem talál kifogásolni valót. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (vitéz Lipcsey Márton: Ez így van!) Gr. Zichy Nándor: Szerény nézetem szerint a fődolog az és nekünk ez a lényeg, hogy a pénzügyminiszter úr megmutatta, hogy van gazdasági programmja és hogy ez a gazdasági Programm felöleli mindazokat a lényeges problémáit az országnak, {Zaj a szélsőbaloldalon. — Gr. Pálffy József: Mi meghallgattuk az ellenzéket és az urak nem hallgatnak meg minket!) amelyek megoldásától az ország jólétének emelkedése és az ország gazdagodása függ. A másik nagyfontosságú tény a mi részünkre az, hogy a pénzügyminiszter úr felelős a kormányon belül ennek a gazdasági programmnak végrehajtásáért és felelős azért, hogy e gazdasági Programm szerint működjenek az egyes minisztériumok. Erre alkalmasabb személyiséget, mint a pénzügyminiszter urat, nem is lehetett volna találni, mert hiszen ő hivatott tárcájánál fogva arra, hogy azt a programmot finanszírozza és ennek a programmnak egész pénzügyi megoldását ő támassza alá. (Maróthy Károly: Mi is már régen mondjuk! — Derültség és zaj a szélsőbaloldalon.) Aki a pénzügyminiszter úr gazdasági programmját figyelemmel végighallgatta vagy elolvasta és annak világos megállapításait a termelőmunka, a pénz, a vásárlóerő és a tőke szempontjából megértette, azt hiszem, röigtön tisztában lehetett azokkal a korlátokkal is, amelyek egy ilyen gazdasági Programm végrehajtása elé a mai időben tornyosulnak. Legyen szabad a pénzügyminiszter úr beszédének egy részét szó szerint^ idéznem (olvassa): »Közgazdaságunkat a természeti adottságoktól, így a földtől, a benne rejlő természeti kincsek mennyiségétől, az éghajlattól, a földrajzi fekvésétől természetesen nem tudjuk függetleníteni. Az ezek kiaknázására fordított munka mennyisége és minősége határozza meg azonban, hogy milyen mértékben lehet ezeket a természeti adottságokat az ország megerősödésének és általános jólétének emelésére fordítani.« (Zaj a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Az ideális gazdasági Programm gyors végrehajtásához tehát, amint a pénzügyminiszter úr mondotta, az összes rendelkeKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ IX. zésre álló munkaerőnek célszerű és racionális munkába állítása szükséges. (Maróthy Károly: De ezt nem mondani kell! Meg is kell csinálni! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Háborús gazdálkodás idején mi állhat ennek útjába? Nekem nem kell egyébre rámutatnom, mint például a tavalyi több hónapig tartó mozgósításra. Akkor négy vagy öt hónapon keresztül többszázezer embert volt kénytelen a kormány a célszerű munkától elvonni és az ország megvédésére és egyéb országos érdekek szolgálatára odaállítani. Tisztelettel kérdezem, tudhatjuk-e ma előre, hogy nem leszünk-e kénytelenek hasonló eszközökkel élni az idén és jövőre is? (Rapcsányi László: Ez nem elfogadható érv!) Egyedül a munka frontján is látjuk tehát, hogy a teljes Programm végrehajtása ilyen akadályba ütközik. (Maróthy Károly: Akkor ne csináljunk semmit? — Ellenmondások jobbfelől.) Nem azt mondom, hogy nem lehet semmit sem tenni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak. Gr. Zichy Nándor: Azt mondom, amit a pénzügyminiszter úr is helyesen mondott, hogy ennek a munkának időrendi sorrendjét és tempóját ma nem lehet meghatározni. {Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ráér! — vitéz Lipcsey Márton: Nem azt mondja, kérem!) A másik oldalon pedig a hadsereg korszerű felszerelése szintén rengeteg munkaerőt von el a fogyasztási javak termelésiétől. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Krancz Rajmund: Ez nem ok a tehetetlenségre!) Elnök: Kérem a baloldalon ülő képviselő urakat, méltóztassanak a közbeszólásokat abbahagyni. Gr. Zichy Nándor: Igyekszem tárgyilagos lenni és csupa közérdekű szempontra rámutatni. (Rajniss Ferenc: Azért nem lehet disznót hizlalni, mert felszereltük a hadsereget?) Fejtegetéseimbe nem fogok belevinni pártpolitikai szempontokat, úgy, hogy nagyon kérem, méltóztassanak ezt figyelemmel meghallgatni. Az az érzésem, hogy ez a sok ismeretlen tényező, amelyet voltam bátor itt felvázolni a munka oldalán, bizonyos fokig hátráltatja a tervgazdálkodást. (Rajniss Ferenc: Ezek ismert tényezők! — Zaj a szélsőbaloldalon.) De itt van a fogyasztás oldala is. A jó vagy a rossz termés, a háború okozta nyersanyaghiány, a behozatali nehézségek mind megannyi korlátai ennek. Ne kívánjunk tehát a miniszter úrtól részletes gazdasági programmot akkor, amikor úgysem adhat. Elégedjünk meg azzal, amit ő adott. Én meg vagyok róla győződve és a magam részéről bízom benne, hogy úgy ő, mint az egész kormány a lehető leggyorsabb tempóban fogják azt megvalósítani. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Időről-időre pedig természetesnek tartom, hogy a pénzügyminiszter úr igenis fog adni tájékoztatást ak; kor, amikor azokat vagy meg tudja valósítani vagy megvalósította már. T. Képviselőház! Legyen szabad ezek után a gazdasági Programm egyes közgazdasági kihatásaival foglalkoznom, példának okáért a termelt fogyasztási javaknak a pénzhez, a pénznek mint vásárlóerőnek a tőkéhez és a munkához való viszonyával. TXira legyen szabad szószerint idéznem a pénzügyminiszter urat. A pénzügyminiszter úr azt mondta, hogy (olvassa): »A Programm végrehajtásának célja az általános jólét megteremtése és emelése. Ezt természetesen csak a fogyasztás emelésével lehet elérni. Hogy pedig a fogyasztást emelhessük, ennek előfeltétele, hogy több fogyasztási jószágot termeljünk.« T. Ház,! Szerény nézetem szerint a penz65