Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-182

4$6 Az országgyűlés képviselőházának 1SÊ. ügy miniszter úrnak mint gazdasági csúcsminiszter úrnak a legfőbb feladata az kell, hogy legyen, hogy éberen őrködjék afelett, hogy a feltfokiozott immkaprogramm végrehajtása során az ország gazdasági ereje ténylegesen gyarapodjék, az általános életszínvonal emelkedjék és a többletkereset, amely a többletmunka révén adódik, ne árdrágulásban jusson kifejezésre, hanem annak a munkásnak az életszínvonalát ténylegesen is, necsak relative emelje. (Helyeslés.) Maga a milliárdos beruházási Programm végrehajtása, mégpedig fokozottabb és gyorsabb tempóban való végrehajtása, mint eredetileg tervezve volt, azután pedig ennek a hatalmas gazdasági programúinak a finanszírozása mindmegannyi újabb munkalehetőséget teremt, ellenben a körülöttünk folyó világháiblorú és sok más tényező, egy rossz termés, etcetera, mind a fogyasztási javak csökkenését vonja maga után. (Rajniss Ferenc: Különösen az etcetera! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Az egyik oldalon csökkentek a fogyasztási javak, a másik oldalon megnövekedett az országban a kereslet, tehát a pénzben jelentkező vásárlóerő, ennélfogva megbomlott az egyensúly a fogyasztási javak oldala és a pénzoldal között. Az egyensúlyi helyzetnek ez a megbomlása erős inflációs veszélyt rejt magában, olyan veszélyt, amelyet háborús gazdálkodás idején egyéb tényezők is előidéznek. Egy ilyen fokozott munkaprogramm végrehajtása, ha a pénzügyminiszter úr nem őrködik minden eszközzel ennek a veszélynek meggátlásán, még sokkal messzebbre m vezethet Azt látjuk tehát, hogy az egyik oldalon emelkedett az általános kereseti színvonal, a másik oldalon pedig csökkent a fogyasztási javak termelése, illetőleg a fogyasztási javakban hiány mutatkozott. Ennek hatása jelentkezett nemcsak az ipari árakban, hanem a mezőgazdasági árakban is. Az ipari árak emelkedése ugyanis mindig maga után vonja a mezőgazdasági árak emelkedését, (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) hiszen a mezőgazdaság, különösen rossz termés idején, kénytelen az agrárolló ellen védekezni. A háborús gazdálkodás tehát — amint rámutattam — bizonyos inflációs veszélyeket rejt magában. Ezeket az inflációs veszélyeket a pénzügyminiszter úrnak kötelessége egy helyes adó- és pénzpolitikával elkerülni és megakadályozni. (Rapcsányi László: És a termeléspolitikai Az kimarad?) Nagyon helyesen mutatott rá a pénzügyminiszter úr is arra, hogy ennek egyik fontos előfeltétele az, hogy az immár korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló fogyasztási javak és az országban felgyülemlett vásárlóerő között a szükséges egyensúlyt nekv minden eszközzel biztosítania kell. (Rapctsányi László: Eső után köpönyeg!) Megelegeo.essel állapíthatjuk meg, hogy ezen a téren a kormányzat már eddig is igen szép eredmény eket ért el. Eredményeket ért el elsősorban a fogyasztási javak oldalán, az árellenőrzés és az árrögzítés terén, (Rapcsányi László: Azért adják a liszt kilóját 60 fillérért!) A másik oldalon tett intézkedés pedig az volt, hogy a fogyasztási javak jobb, tehát arányosabb elosztása révén, valamint néhány fogyasztási jószág korlátozása révén igyekezzék javítani a megbomlott egyensúlyi helyzeten. Amennyire helyes azonban bizonyos közszükségleti cikkek és fogyasztási 3avak korlátozása, (Rajniss Ferenc: Szükséges!) az öszszes fogyasztási javak korlátozását, amit például a szomszédos államokban keresztül tudtak vinni, nálunk . nem tartanám célszerűnek ülése 19 Ul február 19-én, szerdán. keresztülvinni. Ez ugyanis egyrészt, sajnos, úgyis túlméretezett adminisztrációnkat dagasztaná meg túlságosan, másrészt azonban arra a szempontra is figyelemmel kell lennünk, hogy a magyar közönségben, sajnos, nagy a fegyelmezetlenség, úgyhogy még azt a kevés korlátozást sem tartja be, amely ma már fennáll és így további korlátozásokkal csak módot nyújtanánk arra, hogy a közönség azokat is kijátssza. Legyen szabad innen, a magyar élet pártjánaK oldaláról egy figyelmeztetést intéznem az országhoz. (Rajniss Ferenc: Helyes! — Halljuk! Halljuk! a jobb- és a szélsőbaloldalon.) A mi nézetünk szerint ma a legnagyobb bűn ezeknek a korlátozásoknak kijátszása, (Úgy van! Ügy van!) mert az emberek nem látják még be azt, hogy háborús gazdálkodás idején a közszükségleti cikkek fogyasztását szabályozó rendeletek kijátszása majdnem a hazaárulással egyenlő. {Ügy van! Ügy van! — Rapcsányi László: Akkor úgy kell megtorolni is!) A legnagyobb mértékben megnehezítik ezek a fegyelmezetlen elemek a háborús gazdálkodást és, mondhatnám, az ország fennállását is veszélyeztetik. Ezért kérnem kell a pénzügyminiszter urat és a kormányzatot is, hogy a legerélyesebb kézzel sújtson le azokra, akik ezeket a korlátozásokat nem tartják be. {Helyeslés. — Rapcsányi László: Ezt mi is aláírjuk! Ez igaz! — Gr. Festetics Domonkos: A legszigorúbban kell büntetni!) Sajnos azonban, gazdasági politikánk irányításánál ezzel a fegyelmezetlenséggel számolnunk kell. Tisztelettel kérek a t. Háztól 15 perc meghosszabbítást. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak a kért 15 perc meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbításhoz hozzájárul. Gr. Zichy Nándor: A korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló fogyasztási javak és a felgyülemlett vásárlóerő közötti feszültséget tehát a vásárlóerő oldalán kell még jobban csökkenteni. Ennek is több módja van, azonban többé-kevésbé mindegyiknek egy a célja: a fölös vásárlóerő csökkentése, (Rajniss Ferenc: Le kell szállítani a béreket?) amelynek révén a káros árdrágulás egyik főtényezőjét szüntetjük meg. Ennek egyik módja az adóprés fokozása, akár új adók révén, akár a régi adók jobb kimunkálása révén. Én azt hiszem, az igen t. pénzügyminiszter úr figyelmét erry nem kell külön felhívnom, (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Nem! — Élénk derültség. — Maróthy Károly: Családi jelenet a kormánypártban!) hiszen ezzel az eszközzel ő akkor is élt, amikor ez bizony nagyon^ gyakran népszerűsége rovására ment. (Rajniss Ferenc: Ha ezt a tanácsot megfogadja, akkor jól néz ki!) A megoldás másik módja a takarékosságra való felhívás, amit Gunde László előttem szólott t. képviselőtársam is említett. Igen sok háborús gazdálkodású országban a. takarékosság előmozdítására kényszertakarékoskodási intézkedéseket vezettek be. Azt hiszem, nekünk is nagyon nagy szükségünk lesz, nem arra, hogy ilyen rendszabályokat hozzunk, hanem" hogy a takarékosságra a közönség figyelmét minél erőteljesebben felhívjuk. (Helyeslés a szélftőbaloldalon.) Szerény nézetem szerint a leghelyesebb utat választotta a pénzügyminiszter úr akkor, amikor kibocsátotta az Erdély újrafélépítésére szánt kölcsönt. Ez a takarékosságnak, a céltakarékosságnak legjobb megoldása, mert hiszen így mindenkinek módjában van megtakarított filléreit újra a ter-