Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-182

434 Az országgyűlés képviselőházának 182. kéért már meni lehet ugyanannyi újabb nyersanyagot kapni. így fölös pénz jelentkezik az országban. Ennek a fölös pénzösszegnek az elhelyezését nem irányítja senki. Ez a pénzöszszeg rohan ingatlant vásárolni és rohan a tőzsdére megvásárolni — igen magas árakon — azoknak a vállalatoknak részvényeit, amely vállalatok éppen azért nem tudnak dolgozni), mint emezek a vállalatok: nyersanyag' hiánya miatt. Már pedig ugyanilyen vállalatokból hozták ki ezeket a pénzeket is, ennélfogva semmi remény nincs arra, hogy ezek a vállalatok tényleg többet fognak termelni és ennek arányában többet is érjenek ezek a, részvények. Ennélfogva fejvesztett a mi pénzügyi politikánk pillanatnyi irányítása, mert ez a fölös pénz, amely körülbelül már három hónapja jelentkezik, nem találja meg a megfelelő elhelyezését. Pedig volna helye ennek a pénznek, hiszen folyton halljuk, sírnak azon, hogy nincs pénz erre, nincs pénz arra. Oda kell irányítani ezt a pénzt, ahol arra szükség van: elsőrendű szükségletek előállítására. Textilgy árakról beszéltem. Méltóztassék felállítani állami felügyelet alatt ezeket a textigyárakat: ezekhez sok pénz kell. íme, felszabadul sok pénz, méltóztassék ezeket idehozni, jegyeztessék le ezeket az itj részvényeket és akkor ez a pénz elhelyezést fog "találni. Van még egy máisik elhelyezkedési módja is ennek a pénznek, amennyiben itt van a házépítés. Ezen a téren is óriási hiányokat látunk. Nagy programmot lehetne megvalósítani. Tudjuk, hogy Németországban óriási programúinak vetették meg az alapját és ott rövid időn belül minden munkás három- és négyszobás lakásban fog lakni. Nálunk talán nem kell négyszobás lakásokat építeni, megelégszünk kétszobás lakásokkal is, azonban hozzá kell kezdeni az építkezéshez. De nem lehet, mert a földbirtokreformot nem hajtják végre. ,(Maróthy Károly: Nincs házhely!) Váczy képviselőtársam hajlandó belemenni, ő belátja, hogy a földbirtokreformot nem lehet máról-holnapra megvalósítani és ő csak kettőt kíván. Először azt mondja, hogy a földbirtokreformnak a

t házhelyekre vonatkozó részét kell megvalósítani, másodszor pedig a zsidóbirtokokat kell birtakbavenni. Ez a legsürgősebb feladata volna a kormánynak és ha nem adta ki még a végrehajtási utasítást, ezt bizonyára politikai okokból tette, mert megbánták ennek a törvénynek a létrehozáséit^ de mégis csak lelkiismereti kötelessége legalább a házhelyekre vonatkozó rész végrehajtása, mert hiszen a miniszterelnök árnak ezt a kijelentését megtapsolta az egész Ház. Ebben a kérdésben, úgy látom, nincs különbség köztünk és a nagybirtokos urak sem fogják rossznéven venni azt, ha házhelyek céljára kisebb területeket tőlük elvesznek. TJgylátszik, ebben az egész társadalom és a politikai élet minden pártja egyetért. Kérem a pénzügyminiszter urat, kérem a földmívelésügyi miniszter urat és kérem a miniszterelnök urat is, hogy most már haladéktalanul azonnal adassa ki a végrehajtási utasítást, hogy a házhelyrendezés megtörténhessék. Ha megvan a házhely, akkor már lehet házat is építeni. Itt van az a sok pénz, amelyről az, előbb beszéltem. Nagyszerű elhelyezést találna ez a pénz a téglagyárakban, lehetne belőle előlegeket adni a felvidéki és a székelyföldi erdőbirtokosoknak erdőik kiaknázására, a fa feldolgozásaira, ami a házépítéshez szükséges. Nem kétséges, hogy r ez nem lesz hiábavaló munka, mert házakat építeni kell és ha a kormány jön ezzel a programülése 19Ul február 19-én, szerdán. mai álljon készen a tégla, — mert ma nem lehet téglát kapni — álljon készen a faanyag, amely a házépítéshez szükséges. Ezek azok a konkrétumok, amelyek a legsürgősebbek. Azután van természetesen egy sokkal messzebbmenő Programm is, amely szintén érdekli a magyar politikai és gazdasági közvéleményt, amely azonban nem anynyira sürgős. Mi nagyon meg leszünk elégedve azzal, ha a kormány előbb azokkal a kérdésekkel foglalkozik, amelyek a legsürgősebbek, a legégetőbbek. Azzal fejezem be beszédemet, amivel kezdtem. Vannak olyan kérdések a politikában, amelyeknél lehet találkozni, amelyeknél nem kell veszekedni, amelyeknél n,em kell civódni, és amelyeknél nem kell gyűlölködni. Ez a gyűlölködés — sajnos — régi hagyománya a magyar politikai életnek. Tíz éve ülök ebben a Házban, visszaemlékszem arra, amikor a Bethlen-korszakban voltunk és azzal a rendszerrel itt ültünk az ellenzéken. Akkor is rettenetes válaszfalakat építettek fel a két párt között es azután következett a Károlyi-korszak, amelyben Eckhardt Tibor verekedett a kisgazdapárt élén a választójogért és földreformért. A gyűlöletnek minden megnyilvánulása jelentkezett akkor az ellenzéki megnyilvánulásokkal szemben. Ugyanaz a módszer — más eszközökkel — jelentkezik most. Most a hírlapi propaganda az a nagyszerű eszköz, amellyel le lehet járatni pártokat, embereket. Eszméket lej aratni azonban nem lehet, mert az eszmék ereje a bennük lévő.igazságban rejlik és ez, az eszme«, amelyet már régebbi idő óta hirdetünk, lassanként már ott is helyet kap azoknak táborában, akik a túloldalon gazdasági kérdésekkel foglalkoznak, mert belátják, hogy ha Olaszország, Németország, Franciaország és még Anglia is akceptálják szociális és gazdasági kérdésekben ezeket az új eszméket, akkor nem lehet elzárkózni előlük. Lehetetlenség, hogy a gazdagság mellett ott legyen a nyomor. A nyomort meg kell szüntetni. A nyomort megszüntetni nem lehet mással, mint új gazdasági elgondolásokkal és új szociális érzékkel. Mindez hiányzik az expozéból, azért nem fogadom el. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik! Spák Iván jegyző: Gr. Zichy Nándor! Elnök: Gr. Zichy Nándor képviselő urat illeti a szó. Gr. Zichy Nándor: T. Képviselőház! A kormány nevében^ a pénzügyminiszter úr valóban átfogó gazdasági programmot adott és ezzel a programmal bizonyította, hogy az ellenzéknek az az állítása, amelyet a költségvetési és az appropriációs javaslat tárgyalásakor megkockáztatott, hogy a kormánynak semmi átfogö gazdasági elképzelése nincs, (Rapcsányi László : Joga volt hozzá!) nem volt helytálló. (Rapcsányi László: Teljesen helytálló volt!) Szerény nézetem szerint a pénzügyminiszter úrnak a*, a módszere is, amellyel ezt a gazdasági programmot előadta, teljesen helyes volt. (Gruber Lajos: Mesedélelőtt volt!) Teljesen helyes volt, mert hiszen neki az volt a megbízatása, hogy az összhangot biztosítsa a magyar gazdasági élet tervszerű kiépítésére és biztosítsa az összhangot az egyes minisztériumok munkájában. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol az a munka?) Részletes programmot adni akkor, amikor annyi ismeretlen tényezővel kell számolni, nem lehet. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalam: Mik azok? — Nem ismeretlenek!) Mindjárt rá fogok mutatni, képviselő urak. Amikor a pénzügyminiszter úr a háborús