Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-182

434 Az országgyűlés képviselőházának 182. kéért már meni lehet ugyanannyi újabb nyers­anyagot kapni. így fölös pénz jelentkezik az országban. Ennek a fölös pénzösszegnek az el­helyezését nem irányítja senki. Ez a pénzösz­szeg rohan ingatlant vásárolni és rohan a tőzsdére megvásárolni — igen magas árakon — azoknak a vállalatoknak részvényeit, amely vállalatok éppen azért nem tudnak dolgozni), mint emezek a vállalatok: nyersanyag' hiánya miatt. Már pedig ugyanilyen vállalatokból hozták ki ezeket a pénzeket is, ennélfogva semmi remény nincs arra, hogy ezek a válla­latok tényleg többet fognak termelni és en­nek arányában többet is érjenek ezek a, rész­vények. Ennélfogva fejvesztett a mi pénzügyi politikánk pillanatnyi irányítása, mert ez a fölös pénz, amely körülbelül már három hó­napja jelentkezik, nem találja meg a megfe­lelő elhelyezését. Pedig volna helye ennek a pénznek, hiszen folyton halljuk, sírnak azon, hogy nincs pénz erre, nincs pénz arra. Oda kell irányítani ezt a pénzt, ahol arra szükség van: elsőrendű szükségletek előállítására. Textilgy árakról beszéltem. Méltóztassék felállítani állami felügyelet alatt ezeket a tex­tigyárakat: ezekhez sok pénz kell. íme, fel­szabadul sok pénz, méltóztassék ezeket ide­hozni, jegyeztessék le ezeket az itj részvénye­ket és akkor ez a pénz elhelyezést fog "találni. Van még egy máisik elhelyezkedési módja is ennek a pénznek, amennyiben itt van a ház­építés. Ezen a téren is óriási hiányokat lá­tunk. Nagy programmot lehetne megvalósítani. Tudjuk, hogy Németországban óriási prog­ramúinak vetették meg az alapját és ott rövid időn belül minden munkás három- és négyszo­bás lakásban fog lakni. Nálunk talán nem kell négyszobás lakásokat építeni, megelégszünk kétszobás lakásokkal is, azonban hozzá kell kezdeni az építkezéshez. De nem lehet, mert a földbirtokreformot nem hajtják végre. ,(Ma­róthy Károly: Nincs házhely!) Váczy képviselő­társam hajlandó belemenni, ő belátja, hogy a földbirtokreformot nem lehet máról-holnapra megvalósítani és ő csak kettőt kíván. Először azt mondja, hogy a földbirtokreformnak a t ház­helyekre vonatkozó részét kell megvalósítani, másodszor pedig a zsidóbirtokokat kell birtakbavenni. Ez a legsürgősebb feladata volna a kormánynak és ha nem adta ki még a végrehajtási utasítást, ezt bizonyára politikai okokból tette, mert megbánták ennek a törvénynek a létrehozáséit^ de mégis csak lelkiismereti kötelessége legalább a ház­helyekre vonatkozó rész végrehajtása, mert hi­szen a miniszterelnök árnak ezt a kijelentését megtapsolta az egész Ház. Ebben a kérdésben, úgy látom, nincs különbség köztünk és a nagy­birtokos urak sem fogják rossznéven venni azt, ha házhelyek céljára kisebb területeket tő­lük elvesznek. TJgylátszik, ebben az egész tár­sadalom és a politikai élet minden pártja egyetért. Kérem a pénzügyminiszter urat, ké­rem a földmívelésügyi miniszter urat és ké­rem a miniszterelnök urat is, hogy most már haladéktalanul azonnal adassa ki a végrehaj­tási utasítást, hogy a házhelyrendezés meg­történhessék. Ha megvan a házhely, akkor már lehet házat is építeni. Itt van az a sok pénz, amelyről az, előbb beszéltem. Nagyszerű elhelyezést találna ez a pénz a téglagyárak­ban, lehetne belőle előlegeket adni a felvidéki és a székelyföldi erdőbirtokosoknak erdőik ki­aknázására, a fa feldolgozásaira, ami a ház­építéshez szükséges. Nem kétséges, hogy r ez nem lesz hiábavaló munka, mert házakat épí­teni kell és ha a kormány jön ezzel a program­ülése 19Ul február 19-én, szerdán. mai álljon készen a tégla, — mert ma nem lehet téglát kapni — álljon készen a faanyag, amely a házépítéshez szükséges. Ezek azok a konkrétumok, amelyek a leg­sürgősebbek. Azután van természetesen egy sokkal messzebbmenő Programm is, amely szintén érdekli a magyar politikai és gazda­sági közvéleményt, amely azonban nem any­nyira sürgős. Mi nagyon meg leszünk elégedve azzal, ha a kormány előbb azokkal a kérdések­kel foglalkozik, amelyek a legsürgősebbek, a legégetőbbek. Azzal fejezem be beszédemet, amivel kezd­tem. Vannak olyan kérdések a politikában, amelyeknél lehet találkozni, amelyeknél nem kell veszekedni, amelyeknél n,em kell civódni, és amelyeknél nem kell gyűlölködni. Ez a gyű­lölködés — sajnos — régi hagyománya a ma­gyar politikai életnek. Tíz éve ülök ebben a Házban, visszaemlékszem arra, amikor a Beth­len-korszakban voltunk és azzal a rendszerrel itt ültünk az ellenzéken. Akkor is rettenetes válaszfalakat építettek fel a két párt között es azután következett a Károlyi-korszak, amely­ben Eckhardt Tibor verekedett a kisgazdapárt élén a választójogért és földreformért. A gyű­löletnek minden megnyilvánulása jelentkezett akkor az ellenzéki megnyilvánulásokkal szem­ben. Ugyanaz a módszer — más eszközökkel — jelentkezik most. Most a hírlapi propa­ganda az a nagyszerű eszköz, amellyel le lehet járatni pártokat, embereket. Eszméket lej aratni azonban nem lehet, mert az eszmék ereje a ben­nük lévő.igazságban rejlik és ez, az eszme«, ame­lyet már régebbi idő óta hirdetünk, lassanként már ott is helyet kap azoknak táborában, akik a túloldalon gazdasági kérdésekkel foglal­koznak, mert belátják, hogy ha Olaszország, Németország, Franciaország és még Anglia is akceptálják szociális és gazdasági kérdésekben ezeket az új eszméket, akkor nem lehet elzár­kózni előlük. Lehetetlenség, hogy a gazdagság mellett ott legyen a nyomor. A nyomort meg kell szüntetni. A nyomort megszüntetni nem lehet mással, mint új gazdasági elgondolások­kal és új szociális érzékkel. Mindez hiányzik az expozéból, azért nem fogadom el. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik! Spák Iván jegyző: Gr. Zichy Nándor! Elnök: Gr. Zichy Nándor képviselő urat illeti a szó. Gr. Zichy Nándor: T. Képviselőház! A kor­mány nevében^ a pénzügyminiszter úr valóban átfogó gazdasági programmot adott és ezzel a programmal bizonyította, hogy az ellenzéknek az az állítása, amelyet a költségvetési és az appropriációs javaslat tárgyalásakor megkoc­káztatott, hogy a kormánynak semmi átfogö gazdasági elképzelése nincs, (Rapcsányi László : Joga volt hozzá!) nem volt helytálló. (Rapcsá­nyi László: Teljesen helytálló volt!) Szerény nézetem szerint a pénzügyminiszter úrnak a*, a módszere is, amellyel ezt a gazdasági pro­grammot előadta, teljesen helyes volt. (Gruber Lajos: Mesedélelőtt volt!) Teljesen helyes volt, mert hiszen neki az volt a megbízatása, hogy az összhangot biztosítsa a magyar gazdasági élet tervszerű kiépítésére és biztosítsa az össz­hangot az egyes minisztériumok munkájában. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol az a munka?) Részletes programmot adni akkor, amikor annyi ismeretlen tényezővel kell szá­molni, nem lehet. (Zaj és felkiáltások a szélső­baloldalam: Mik azok? — Nem ismeretlenek!) Mindjárt rá fogok mutatni, képviselő urak. Amikor a pénzügyminiszter úr a háborús

Next

/
Thumbnails
Contents