Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-182

Az országgyűlés képviselőházának 18Ê. jusson élelemhez, hogy munkabéréből kellőképpen elláthassa magát, másodszor a ruházat kérdésével, mert rongyosan jár a falu népe, harmadszor pedig a lakásépítés problémájával. T. Ház! Ami az első kérdést, az élelmezés kérdését illeti, ez tulajdonképpen földmívelésügyi probléma. Amikor erről beszélek, legyen szabad annak a szerény kívánságunknak kifejezést adnom, hogy a földmívelésügyi miniszter úr tájékoztasson minket elgondolásairól. Már hat hét telt el azóta, hogy kinevezték, így kellő ideje volt a tájékozódásra, s most már nines időnk várakozni a tekintetben, hogy megtudjuk, mik a földmívelésügyi miniszter úr elgondolásai. Itt a tavasz és halljuk a panaszokat. Tegnap például egyik képviselőtársam elmondotta a békésmegyei állapotokkal kapcsolatban, ho£y most van a keltetés ideje, ott van egy óriási raktárház rengeteg korpával tele, de a libákat, rucákat ültető asszonyok semmiféle instanciázás útján nem tudnak hozzájutni a korpához, ott van a korpa és még sem tudják ellátni magukat. Itt valami nagy baj van; úgylátszik, olyanokra bízzák a korpakérdés intézését, akik nem tudják, mire való a korpa, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez az!) mikor kell korpát kiutalni és milyen célra kell azt kiutalni. Kérem tehát a földmívelésügyi miniszter urat, legyen olyan szíves, álljon fel és mondja meg, mi az elgondolása, mi az ő tervgazdálkodási programra ja. Ami a tervgazdálkodást illeti, ne a nehezénél fogjuk meg a dolgot, ott fogjuk meg a dolgot, ahol ahhoz megvan a tőke és ahol kevesebb emberrel kell a tervgazdálkodást keresztülvinni. Itt vannak például a nagybirtokok. Ebben a tekintetben előnyös helyzetben van Magyarország, bár más tekintetben éppen eléggé kárhoztatjuk azt az állapotot, hogy sok nagybirtok van nálunk. Azért vau az országelőnyös helyzetben ezen a téren, mert itt kevés emberrel kell megbeszélni a tervgazdálkodást, kevés emberre kell kiróni a parancsot, hogy mit termeljen, miikor termeljen és mennyit termeljen. Mélyen t. Képviselőház! Vasárnap délutánonként mindig hallgatom a rádiót, a földmívelésügyi minisztériumnak azt a bizonyos délután 3 órai előadását. Legutóbb igen szomorú szívvel hallgattam azt végig. Arról volt szó, hogy olajos magvakat kell termelni, hogy olajos magvakra ezért és ezért, elsősorban honvédelmi szempontból van szükség. Amikor ezt mind elmondta az előadó, vártam, hogy mi következik, hogy megmondja, a minisztérium hogyan intézkedik annak előmozdítására, hogy valóban termesszenek Magyarországon olajos magvakat, mert erre a célra van vetőmag, van föld s itt van a napsugár, amelyet a magot kikeleszti és megérleli, de hiányzik az a valaki, aki megmondja, hogy ki termeljen, mennyit termeljen. Ellenben elkezd imádkozni, hivatkozik a hazafiasságra, hivatkozik erre és arra, csak azt nem mondja meg, márpedig ezt kellene megparancsolnia, hogy ez a nagybirtokos, az a nagybirtokos jelentse be, hogy eleget termel, akkor ki fogják reá róni, hogy igenis, mennyit termeljen. Amíg nincs meg az intézőkörökben a cselekvési bátorság és készség vagy amíg a másik oldalon talán olyan urak ülnek, akiknek az érdekével, kerületüknek vagy felfogásuknak az érdekével ellenkezik ez az erő, ez a parancs, ez az irányítás, addig nem fogunk előrej,utni a dolgokban, addig csak beszélünk az irányított gazdálkodásról. Irányítás alát't azonban mi azt értjük, hogy rá is kényillése 19Ul február 19-én, szerdán. 433 szorítjuk akaratunkat arra, aki nem hagyja magát irányítani. Szeretném a földmívelésügyi miniszter úrtól hallani, hogy ő miként és milyen eszközökkel kívánja irányítani ezt a gazdálkodást. (Maróthy Károly: Semilyen eszközzel!) Most áttérek egy másik kérdésre, amely az élelmezési kérdéshez tartozik. Elmondottam már, de legyen szabad újra elmondanom, hogy amennyiben arra törekszik a kormány, hogy... Hosszabbítást kérek ... Elnök: Mennyi hosszabbítást kér a képviselő úr? Tauffer Gábor: Tizenöt percet kérek. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak a kért tizenöt perc meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a tizenöt perc, meghosszabbítást megadja. Tauffer Gábor: Szó volt itt arról is, — ez is az élelmezés körébe tartozik — hogy a munkásság munkabérei bizonyos mértékig emelkedik, de nem abban az arányiban, ahogyan az élelmiszerek árai emelkednek. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Azt mondják, hogy négynapi keresetből kitelik a heti megélhetés!) Aki ilyet mond, az nem ismeri a helyzetet. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Itt bizonyos egyensúlyt kell teremteni. Nem cél az, hogy az árak emelkedjenek és nem cél az sem, hogy a munkabérek ok nélkül emelkeidjenek

; de lehetetlen, hogy a muiikabiérek és a fizetések ne érjék el azt a nívót, amelyen belül az egyed, a munkás és a tisztviselő a maga elsőrendű szükségleteit el tudja látni. Meg kell találni a harmóniát e két szempont között, mert bizonyos az, hogy a pénz vásárlóerejét védelmeznünk kell, de az is bizonyos, hogy a munkaerő fenntartását is biztosítanunk ' kell. Egy munkaügyi hivatalt kellene felállítana amely állandóan ellenőrizné azt, hogy vájjon a munkás abból a munkabérből, amit kap, el tudja-e magát látni és igényeinek megfelelően kapja-e azt a munkabért. Áttérek a következő kérdésre, a ruházkodás kérdésére. Azt hiszem, a mai új gazdasági felfogás szerint véget kell vetni a textilgyárak azon gazdálkodásának, hogy ott máról-holnapra milliók gyűljenek össze. Hiszen ezeket a milliókat tulajdonképpen a. legszegényebb néposztály fizeti meg súlyos adókent azoknak, akiknek pedig ilyen adó nem jár. Az adót megfizetik az emberek, de hogy mégegy külön fogyasztási adót is fizessenek a textilgyáraknak a szegény magyar • társadalomnak ezek a rongyos tagjai, ez mégis igazságtalan dolog. Ennek megoldása nagyon egyszerű volna. Vidékenként állítson fel az állam textilgyárakat, amelyek télen működjenek, ahol a földmunkás, aki télen munkáihoz nem jut, a téli időben dolgozhatna. Tanítsák meg ezeket a textilgyártás módjaira, ami nem nagyon nehéz mesterség. Minden vidék a maga legegyszerűbb textilszükségletét a saját gyárában állítsa elő olyan időben, amikor különben tétlenül töltenék idejüket. Ezzel elérnénk azt is, hogy a mezőgazdasági munkás nem vándorolna fel ide Budapestre, nem duzzasztaná fel Budapestet és nem néptelenednék el a falu sem, márpedig; a falunak szüksége van a nyári munkásokra. Még- egy szempontból nagyon fontos ez. Tudniillik mit látunk a tőzsdén? Azt latjuk, hogy a gazdiasági életben az egyes műhelyekben a nyersanyag fogy és amikor feldolgozzák és eladják a készletet, annak ellenérté-