Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-182

432 Az országgyűlés képviselőházának 182. nagy nyomorúság továibbra is párosuljon a • nagy gazdagsággal. E két ellentét akar most kiegyenlítődni és ennek a kiegyenlítődésnek a tormáját keresi Európa s ezen dolgozunk mi magunk is. Ez csendült ki a pénzügyminiszter úr beszédéből is, ki azt mondotta, hogy a széles, nagy társadalmi rétegek jólétére törekszünk. Mit jelent ez? Jelenti azt, hogy az európai új gazdasági programmet mi is a magunkévá akarjuk tenni, és jelenti azt, hogy ez a Plattform, ahol közelebb juthatnak egymáshoz a most szembenálló pártok. T.^ Képiviselőház! A pénzügyminiszter úr expozéja erős bírálatban részesült. Én a magam részéről ezt a bírálatot nem akarom tovább folytatni, hiszen ezt korábban felszólalt képviselőtársaim már megtették. En inkább azt keresem, hogy hol «és miként lehetne segíteni azokon a hiányokon, amelyeket felfedeztek az ellenzéki szónokok, sőt a kormánypárti szónokok is. : ; i T. Képviselőház! Ehhez a gazdasági átalakuláshoz nemcsak terv, nemcsak vezérkar kell, hanem egy megértő ország, egy megértő társadalom is. A magyar társadalom individualista beállítottságú. Most az a vezérkar, amely irányított gazdálkodást kíván megvalósítani, azt kívánja, hogy ez a társadalom értse meg őt, pedig ezt a társadalmat csak úgy lehet megértésre hangolni, ha itt az országban megindul egy olyan propaganda, amely elérkezik a társadalom minden egyedéhez. T. Képviselőház! Ez hiányzik, mert ha a lapokat olvasom, látom, hogy azok politikai kérdésekkel foglalkozó propagandával vannak tele, de nincsen bennük gazdasági propaganda, nincs meg a szociális átállítás propagandája, amely nélkül pedig ezt az átállítást nem lehet megcsinálni. Meg kell győzni a gazdasági élet egyedeit arról, hogy vége van annak az individualizmusnak, amely csak önmaga céljait szolgálja és elsősorban a maga hasznát nézi, ha a saját haszna mindjárt másnak nagyon nagy károsodásával jár is, mint ahogy láttuk i ezt a karteleknél, a trösztöknél, amelyekről már szó volt. A gazdasági életben eddig tulajdonképpen általános uzsora uralkodott abban az értelemben, hogy az, aki termelt, legfeljebb a konkurrenssel törődött, de azzal is csak abban az értelemben, hogy legyőzze, s ugyanakkor, mondom, nem törődött azzal, hogy a fogyasztó milyen áron jut ahhoz az áruhoz, szóval nem volt keresztényi a gazdasági politika; azt kereszténnyé kell tenni, ha tehát a zsidókat kirekesztjük a kereskedelemből, akkor olyan keresztényeknek kell helyükbe jönni, akik nemcsak hitvallásuk szerint, hanem lelkükben és cselekedeteikben is igaz keresztények. Ez az, amire törekednünk kell, ez az, amihez szakértelem és felelősség kell: a kettő a legszorosabb kapcsolatban van egymással. Azt az óriási feladatot, amelynek elvégzésére most vállalkozik a kormány: a gazdasági élet átállítását csak nagyon nagy szaktudású emberek tudják végrehajtani, nagy felelősség mellett. Hiába van meg valakiben a felelősségérzet, ha nincs szaktudása, mert a felelősség, amint mondtam, a legszorosabb kapcsolatban áll a szaktudással. (Maróthy Károly: A protekció még nem szaktudás!) (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy amikor a felelősség és a szaktudás fontosságát hangoztatom, akkor azt is hangoztassam, hogy aki ilyen poszton jól megállja a helyét, azt ülése 19ifi február 19-én, szerdán. meg kell jutalmazni: az a tisztviselő kapjon olyan nagy jutalmat, amilyent a magángazdaságokban a vezető tényezők kapnak azon a címen, hogy ők valami olyan nagyot alkotnak, amit más nem tud produkálni. Az ország érdelke kívánja meg, hogy azok a tisztviselők, akik helytállanak, akik a legnehezebb körülmények között meg tudják állni helyüket és a mai nehéz problémákat meg tudják oldani, megkapják munkájuk ellenértékét. Legyen szabad egy konkrét dologról beszélnem. Itt volt és itt van az a nagy árvíz, amely a Duna mellett néhány községet elöntött. Felteszem a kérdést, felelősségre fogják-e vonni azokat, akik hibásak abiban, hogy a víz áttörte a gátakat, akik nem tettek meg rögtön mindent, amikor kellett, (Ügy van! a szélsöbalodalon.) s viszont meg fogják-e jutalmazni azokat, akik megvédték az ország egyes községeit az árvíztől. Itt van Tétény példája. Tétényt is fenyegette az árvíz: úgy volt, hogy már a következő pillanatban elönti a Duna Tétényt és akkor Tétény főjegyzője telefonált a székesfőváros törvényhatóságához, a polgármesterhez és az illetékes tanácsnokhoz és bejelentette, hogy a legnagyobb veszély fenyegeti Tétényt. A székesfőváros, amely ott érdekelve is volt, már előzetesen megtette a szükséges intézkedéseket: kiküldte mérnökeit, felmérette az egész környéket, megállapította, hogy milyen emelkedés mellett Téténynek mely részei, mely utak lesznek elárasztva. A főváros, amely mondom, érdekelve volt Tétényben a sertéshízlalóval kapcsolatban, megvizsgálta, hogy milyen körülmények között, milyen vízállás mellett tudja még elszállítani a sertéseket, s ezért előzetesen nagy gondossággal készítette ezt elő. Amikor látták, hogy a Duna árad, emelkedik a víz, akkor már készen álltak a teherkocsik, 40 teherautó állt készen a megfelelő személyzettel, hogy kimenjenek Budapest székesfőváros minden erejével segíteni Tétény be és megmentették Tétényt! Amikor látjuk, hogy vannak ilyen magyar tisztviselők, ilyen magyar lelkek, akik érzik azt a felelősséget, amely reájuk hárul, van bennük merészség a cselekvésre és nem törődnek azzal, hogy ki fogja viselni a költségeket, — mert folyton csak e felett vitáznak az illetékesek — akkor kérjük, hogy elismerés érje azokat, akik kötelességüket teljesítették s ugyanakkor vonassanak felelősségre azok, akik elmulasztották a cselekvést. T. Ház! A pénzügyminiszter úr expozéjával szemben azért elégedetlenkedünk, mert nincsenek henne konkrétumok, illetőleg a pénzügyminiszter úr olyan tervek mögé rejtette az ő konkrétumait, amelyeket mindnyájan ismerünk, amelyek nem mai lejáratúak, s amelyeknek hatása majd 10—20—30 év múlva fog jelentkezni; beszélt a szikes földek megjavításáról, a tagosításról, az árvízvédelem államosításáról, de nem beszélt azokról a kérdésekről, amelyek a legközelebbről érintik a magyar társadalmi és gazdasági életet. T. Képviselőház! Háriom kérdés van, amely a magyar társadalmat főképpen érinti, különösen a mai társadalmi beállítottság mellett. Ma, amikor aj nagy gazdaság mellett tíem maradhat meg a nagy nyomorúság, hanem kiegyenlítést követel, amikor rom gyosan és éhesen járnak az emberek, amikor nincsenek házak, ahol lakjanak, akkor három elsőrendű probléma van és a pénzügyminiszter úrnak ezzel a három problémával kell elsősorban foglalkoznia: először az élelmezés kérdésével, hogy a szegény ember olyan áron