Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-182
Az országgyűlés- képviselőházának 182. Elnök: Kérdezem a t. Házat, méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Korláth Endre: Nemcsak a fenti vonatkozásban, hanem általánosságban is feltétlenül szükségesnek tartom itt az ország nyilvánossága előtt kimondani, hogy szükségét érzem a magyar élettér biztosításának. Ma mindenféle életterekről hallunk. Hallottam — nem iitt az Országházban, hanem társadalmunkban — német élettérről, ruszin élettérről, román élettérről, csak éppen a magyar élettérről nem hallottam. Ennek a magyar élettérnek a megteremtését én feltétlenül szükségesnek tartom. Nem akarom én ezzel azt mondani, hogy a kormány ezt ma mint programpontot a végrehajtandók közé vegye fel, hanem, ha másképplen nem megy, tudat alatt csinálja meg a magyar kormány és társadalom, hogy Szent István ősi földjén a magyar élettér elsősorban jogosított. Valahogy azt a szentistváni gondolatot, amelyet annyi sokszor emlegetünk, ne emlegessük olyképpen, hogy ez egyúttal alapul szolgálhasson szeparatizmusra és különféle más életterek megteremtésére. Szent István a legtürelmesebb, a legszebb és a legszentebb módon Képzelte el, amikor tanácsul adta fiának, hogy az itteni népeket segítse, azonban semmiesetre sem gondolt arra, hogy ez a segítés szeparatizmust jelenthet valamikor és esetleg a magyar élettér visszaszorítását jelentheti. Az ő elgondolása csak az egységes magyar birodalom lehetett és volt. (Ű.03J van! Űgy van!) A keresztény kereskedelemről még csak annyit akarnék megemlíteni, hogy feltétlenül szükségesnek tartom, ahogyan Váczy Józsel képviselőtársam is említette, hogy a gazdasági miniszter úr az altruista intézményeket valamennyire igyekezzék az altruizmushoz visszavezetni, mert ma, sajnos, az történik, hogy a, keresztény kiskereskedő és kisiparos tulajdonképpen olyan konkurrenciát kap ezekben az altruista intézményekben, amellyel áem bír meg és amelynek — hogy úgy mondjam — égisze alatt kiszenved, meghal. A magam részéről a földbirtokreformnal feltétlenül szükségesnek tartom, hogy ne olyan tempóban menjen például Ungban és Ugocsaban a földbirtokreform keresztülvezetése, mini ahogyan eddig ment, hogy például Ung megyében 4300 igényjogosult család közül eddig körülbelül csak száz család kapott kielégítést. Ellenben kapott például olyan valaki, akit más vidéken érdemtelennek minősítettek, (Felkiáltások a baloldalon: Ki az?) — nem mondok neveket, nagyon szívesen megmondom külön mindenkinek — de akit a mi vidékünkön érdemesnek minősítettek egy középbirtok megteremtésére. Az általam már az egész cseh idő alatt is képviselt Bereg, Ugocsa, Máramaros földbirtokreformja során nem tartom megengedhetőnek, hogy Ugocsában még úgyszólván el sem kezdték a földbirtokreformot a nagyon hűséges magyar és ruszin társadalom megsegítésére, ellenben egy nagybirtokos egy zsidóbirtokot már meg tudott venni ebben az időben. Nem akorok elzárkózni a középbirtokok teremtése elől, mert középbirtokra szükség van. de, a gazdasági miniszter úr figyelmét felhívom arra, hogy szorítsa vissza azoknak az uraknak a mohóságát, akiknek semmi részüK nem volt a mi húszesztendős nyomorúságunkban s ne engedje, hogy amikor arra került a sor. hogy a népnek is valamennyire részesednie kellene egy zsidóbirtok elvétele folytán a földosztásból, akkor jelentkezik egy nagybirtokos illése 19Ul február 19-én, szerdán. 431 és ez a nagybirtokos a zsidóbirtokot megvásárolja a nép elől. A^ magam részéről nem akarom részletezni ezt kérdést. Visszatérek arra, amiből kiindultam. Nagyon kérem a gazdasági miniszter urat, hogy ennek a hatalmas gazdasági programúinak a megvalósítása keretében lehetőség szerint fogja össze a nemzet erőit, mindenkinek jelölje ki a Programm végrehajtásánál szerepkörét, munkakörét a nemzeti társadalomban, ne taszítsuk el az ellenzéket, sőt még azokat is, akik pedig nem is akarnak ellenzékben lenni, mint például saját magamat. Én saját akaratomon kívül beszélek most ellenzéki oldalról, mert a Magyar Élet Pártja kitaszított a kebeléből egy hamis feljelentés alapján, kihallgatásom nélkül s indokolás nélkül, húszéves harcom eredményeképpen. Engedelmet kérek, ilyen gesztusokkal a nemzeti társadalmat összefogni nem lehet. Tekintettel azonban arra, hogy a cenzúra nem adott módot álláspontomnak a nemzet társadalmával való közlésére, ezt az alkalmat használtam fei. hogy itt, a nemzet nyilvánossága előtt jelentsem be, hogy nem csirkelopás miatt taszítottak ki a Magyar Élet Pártjából, hanem azéri, mert — később igazolódott — politikai állásfoglalásom ellenkezett a Magyar Élet Pártja vezetőségének álláspontjával. Nem haragból beszélek, sőt kijelentem, hogy e miatt én nem is restellem magamat. Restelljék magukat talán azok, akik ezt csinálták. (Ügy van! a szélsŐbaloidalon.) Megállapítom, hogy ma néni erre van szükség. Ma arra van szükség, hogy igazán fogjanak össze nemcsak velem, aki az ellenzéki oldalról is kormánytámogató felszólalást mondtam el s aki végeredményben a javaslatot el ' is fogadom, hanem azzal az ellenzékkel is, amelynek részéről olyan komoly, tartalmas felszólalásokat hallottam, amelyek alapot adnak arra a_ véleményre, hogy az ellenzéket a kormányzópártnak barátként, nem pedig ellenségként kellene kezelnie és bele kellene vonnia ebbe a hatalmas munkába. Mert ma mindnyájunkra^ mindenkire szükség van. A javaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Tauf fer Gábor. Elnök: Tauffer Gáíbor képviselő- urat illeti a szó. Tauffer Gábor: T. Képviselőház! Előttem szólott képviselőtársamnak a beikét és összhangot propagáló szavaihoz kapcsolódóim, midŐm magam is megállapítani kívánom, hogy a magyar közéletben és politikai életben vannak olyan problémák, amelyek alkalmasak arra, hogy a különböző politikai felfogású pártokat és egyéneket egy közös plattformon egyesítsék. Ehhez hozzásegített bennünket az a nagy átalakulás, amely Európában tapasztalható, amely sokaknak talán nem tetszett és a régi korszakok embereinél természetesein ellenszenvvel találkozott, de amely mégis olyan nagy erővel jelentkezik, hogy ma már azok közül is, akik ezt a múltban nem fogadták el, sokan úgy látják, hogy el kell fogadniok azt az új gazdasági programmot, amely nem magyar, nem német és nem olasz programún, hanem európai programm. T. Képviselőház! Ma lejátszódik szemünk előtt ugyanaz, ami más viszonylatban a múlt század elején játszódott le, hogy tudniillik gazdasági életünk átformálódik és a negyedik rend követeli jogait. Elképzelhetetlen, hogy a