Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-182

Az országgyűlés- képviselőházának 182. Elnök: Kérdezem a t. Házat, méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Korláth Endre: Nemcsak a fenti vonat­kozásban, hanem általánosságban is feltétle­nül szükségesnek tartom itt az ország nyil­vánossága előtt kimondani, hogy szükségét érzem a magyar élettér biztosításának. Ma mindenféle életterekről hallunk. Hallottam — nem iitt az Országházban, hanem társadal­munkban — német élettérről, ruszin élettérről, román élettérről, csak éppen a magyar élet­térről nem hallottam. Ennek a magyar élet­térnek a megteremtését én feltétlenül szüksé­gesnek tartom. Nem akarom én ezzel azt mon­dani, hogy a kormány ezt ma mint program­pontot a végrehajtandók közé vegye fel, ha­nem, ha másképplen nem megy, tudat alatt csinálja meg a magyar kormány és társada­lom, hogy Szent István ősi földjén a magyar élettér elsősorban jogosított. Valahogy azt a szentistváni gondolatot, amelyet annyi sok­szor emlegetünk, ne emlegessük olyképpen, hogy ez egyúttal alapul szolgálhasson szepa­ratizmusra és különféle más életterek megte­remtésére. Szent István a legtürelmesebb, a legszebb és a legszentebb módon Képzelte el, amikor tanácsul adta fiának, hogy az itteni népeket segítse, azonban semmiesetre sem gon­dolt arra, hogy ez a segítés szeparatizmust je­lenthet valamikor és esetleg a magyar élettér visszaszorítását jelentheti. Az ő elgondolása csak az egységes magyar birodalom lehetett és volt. (Ű.03J van! Űgy van!) A keresztény kereskedelemről még csak annyit akarnék megemlíteni, hogy feltétlenül szükségesnek tartom, ahogyan Váczy Józsel képviselőtársam is említette, hogy a gazdasági miniszter úr az altruista intézményeket vala­mennyire igyekezzék az altruizmushoz vissza­vezetni, mert ma, sajnos, az történik, hogy a, keresztény kiskereskedő és kisiparos tulajdon­képpen olyan konkurrenciát kap ezekben az altruista intézményekben, amellyel áem bír meg és amelynek — hogy úgy mondjam — égisze alatt kiszenved, meghal. A magam részéről a földbirtokreformnal feltétlenül szükségesnek tartom, hogy ne olyan tempóban menjen például Ungban és Ugocsa­ban a földbirtokreform keresztülvezetése, mini ahogyan eddig ment, hogy például Ung me­gyében 4300 igényjogosult család közül eddig körülbelül csak száz család kapott kielégítést. Ellenben kapott például olyan valaki, akit más vidéken érdemtelennek minősítettek, (Felkiál­tások a baloldalon: Ki az?) — nem mondok ne­veket, nagyon szívesen megmondom külön mindenkinek — de akit a mi vidékünkön érde­mesnek minősítettek egy középbirtok megte­remtésére. Az általam már az egész cseh idő alatt is képviselt Bereg, Ugocsa, Máramaros földbirtokreformja során nem tartom megen­gedhetőnek, hogy Ugocsában még úgyszólván el sem kezdték a földbirtokreformot a nagyon hűséges magyar és ruszin társadalom megse­gítésére, ellenben egy nagybirtokos egy zsidó­birtokot már meg tudott venni ebben az idő­ben. Nem akorok elzárkózni a középbirtokok teremtése elől, mert középbirtokra szükség van. de, a gazdasági miniszter úr figyelmét felhívom arra, hogy szorítsa vissza azoknak az uraknak a mohóságát, akiknek semmi részüK nem volt a mi húszesztendős nyomorúságunk­ban s ne engedje, hogy amikor arra került a sor. hogy a népnek is valamennyire részesednie kellene egy zsidóbirtok elvétele folytán a föld­osztásból, akkor jelentkezik egy nagybirtokos illése 19Ul február 19-én, szerdán. 431 és ez a nagybirtokos a zsidóbirtokot megvásá­rolja a nép elől. A^ magam részéről nem akarom részletezni ezt kérdést. Visszatérek arra, amiből kiindul­tam. Nagyon kérem a gazdasági miniszter urat, hogy ennek a hatalmas gazdasági pro­gramúinak a megvalósítása keretében lehető­ség szerint fogja össze a nemzet erőit, min­denkinek jelölje ki a Programm végrehajtásá­nál szerepkörét, munkakörét a nemzeti társa­dalomban, ne taszítsuk el az ellenzéket, sőt még azokat is, akik pedig nem is akarnak ellenzékben lenni, mint például saját maga­mat. Én saját akaratomon kívül beszélek most ellenzéki oldalról, mert a Magyar Élet Pártja kitaszított a kebeléből egy hamis feljelentés alapján, kihallgatásom nélkül s indokolás nélkül, húszéves harcom eredményeképpen. Engedel­met kérek, ilyen gesztusokkal a nemzeti tár­sadalmat összefogni nem lehet. Tekintettel azonban arra, hogy a cenzúra nem adott mó­dot álláspontomnak a nemzet társadalmával való közlésére, ezt az alkalmat használtam fei. hogy itt, a nemzet nyilvánossága előtt jelent­sem be, hogy nem csirkelopás miatt taszítot­tak ki a Magyar Élet Pártjából, hanem azéri, mert — később igazolódott — politikai állás­foglalásom ellenkezett a Magyar Élet Pártja vezetőségének álláspontjával. Nem haragból beszélek, sőt kijelentem, hogy e miatt én nem is restellem magamat. Restelljék magukat ta­lán azok, akik ezt csinálták. (Ügy van! a szélsŐ­baloidalon.) Megállapítom, hogy ma néni erre van szük­ség. Ma arra van szükség, hogy igazán fogja­nak össze nemcsak velem, aki az ellenzéki ol­dalról is kormánytámogató felszólalást mond­tam el s aki végeredményben a javaslatot el ' is fogadom, hanem azzal az ellenzékkel is, amelynek részéről olyan komoly, tartalmas fel­szólalásokat hallottam, amelyek alapot adnak arra a_ véleményre, hogy az ellenzéket a kor­mányzópártnak barátként, nem pedig ellenség­ként kellene kezelnie és bele kellene vonnia ebbe a hatalmas munkába. Mert ma mindnyá­junkra^ mindenkire szükség van. A javaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Tauf fer Gábor. Elnök: Tauffer Gáíbor képviselő- urat illeti a szó. Tauffer Gábor: T. Képviselőház! Előttem szólott képviselőtársamnak a beikét és összhan­got propagáló szavaihoz kapcsolódóim, midŐm magam is megállapítani kívánom, hogy a ma­gyar közéletben és politikai életben vannak olyan problémák, amelyek alkalmasak arra, hogy a különböző politikai felfogású pártokat és egyéneket egy közös plattformon egyesítsék. Ehhez hozzásegített bennünket az a nagy át­alakulás, amely Európában tapasztalható, amely sokaknak talán nem tetszett és a régi korszakok embereinél természetesein ellenszenv­vel találkozott, de amely mégis olyan nagy erővel jelentkezik, hogy ma már azok közül is, akik ezt a múltban nem fogadták el, sokan úgy látják, hogy el kell fogadniok azt az új gazdasági programmot, amely nem magyar, nem német és nem olasz programún, hanem európai programm. T. Képviselőház! Ma lejátszódik szemünk előtt ugyanaz, ami más viszonylatban a múlt század elején játszódott le, hogy tudniillik gaz­dasági életünk átformálódik és a negyedik rend követeli jogait. Elképzelhetetlen, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents