Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-182

426 Az országgyűlés képviselőházának 182. laikus emberek részéről sok félreértésre ad okot. Sokan azt hiszik, hogy a javakban gondolkozás azt jelenti, hogy meneküljünk a pénztől és árut halmozzunk. (Tauf

fer Gábor: Elhibázott kijelentés volt!) Természetesen a pénzügyminiszternek elsőrendű kötelessége népies formában megmagyarázni, hogy nem erről van szó, hanem a javakban való gondolkozás tulajdoniképpen nem jelent mást, mint takarékosságot, mert hiszen csak az tud vásárolni, akinek megtakarított pénze van. (Maróthy Károly: Laky is elszólta magát; pánikot okozott!) T. Képviselőház! Nagyon sokat járok külföldön. Nem akarom a külállamok viszonyait taglalni, de azt kell mondanom, hogy itthon Magyarországon — ezt mindig olyankor érzem, amikor hazajövök — paradicsomi állapotok és kánaáni viszonyok vannak még más országokhoz képest. Hogy ez a mai háború közepén még így van, az kétségtelenül egy bölcs kormányzati elgondolás következménye. (Élénk derültség és ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Vége az egész beszédnek!) Én nem az ellenzéknek akarok kedvezni. Ha vannak is hibák, kétségtelenül olyan bölcs elgondolásokkal nyúlnak hozzá ezekhez a kérdésekhez* hogy az általam felsorolt és kifogásolt hibák előbb-utúbb okvetlenül meg foignak szűnni. T. Képviselőház! _ Egyetlen egy kérdést akarok még taglalni, ez pedig a tőke és a munka kérdése. A liberális idők legnagyobb hibája és kinövése az volt, hogy az omnipotens tőkét, mint egy fétist, egyedüli termelési tényezőnek tették meg, állítván, hogy egyedül a tőke képes új javakat előállítani. Énnek fordítottja történt most a szociális uralom alatt, — legyen az nemzetiszocialista, demokrata vagy kommunista — amikor a tőkét, mint termelési tényezőt, teljesen kikapcsolják és azt állítják, hogy egyedül a munka az, amely új javakat tud előállítani és amelynek értéke van. Mélyen t. Ház! Én azt képzelem, hogy a háború lezajlása után, sok érték elvesztése és sok vérihullás után mégis csak el kell következnie egyszer annak az időinek, amikor a megtisztult tőke a maga szűk kereteibe szorítva és a lehiggadt munka egy klasszikus együttműködés formájában kezet adnak (Helyeslés a jobboldalon és a középen. — Gr. Pálff

y József: Természetes! Naiv emberek gondolják másképpen! — Mozgás a szélsőbal oldalon.) Úgy képzelem, hogy ezeknek a viszonyoknak bekövetkezése lesz az az ideális állapot, amelyet a pénzügyminiszter úr programjában mint elérendő végső célt megjelölt. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Folytonos zaj és mozgás a, szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek 'csendben maradni. Gunde László: Midőn beszédemet zárom, örömmel állapítom meg, hogy ez az ország, ha javakban szegény is, mégis gazdag olyan emberekben, akik nagy időkben nagy feladatoknak elvégzésére képesek. Meggyőződésem, hogy mind a pénzügyminiszter úr, mind a többi gazdasági minszter úr egy rendkívül nagy hivatást vállalt, amelynek teljesítése során tulajdonképpen igen kevés babér fog teremni; mert teszem azt, ha a^közellátási miniszter úr egyik intézkedése kedvez a termelésnek, kétségtelen, hogy az abban a pillanatban nem fog tetszeni a fogyasztónak és viszont, (Tauffer Gábor: Egyensúlyba kell hozni!) tehát ezt a pozíciót tökéletesen betölülése 19hl február 19-én, szerdán. teni teljességgel lehetetlen. Ezt lehet esetleg jól vagy kevésjbhé jól,. vagy rosszul betölteni, de úgy, hogy mindenkinek az igényét ki tudjuk elégíteni, teljességgel lehetetlen. Én arra kértem az Űristen áldását, hogy sikerüljön a miniszter uraknak ezt az országot a háborús szenvedéseken és a háborús gazdálkodáson keresztül oda vezetni, hogy a pénzügyminiszter úr ideális elgondolása értelmében a nyugodt és boldog béke idejét elérjük. Az expozét természetesen a legnagyobb örömmel elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalion. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Váczy József! Elnök: Váczy József képviselő urat illeti a szó. Váczy József: T. Ház! Gunde László igen t. képviselőtársam értékes beszédére az idő rövidsége miatt nem áll módomban részletekben válaszolni, azonban beszédemből ki fog világlani, hogy nagyon sok pontban t egyetértek vele, mint ahogyan itt a közbeszólásokból lehetett látni, hogy az egész ellenzék sokban, nagyban egyetértett vele. A pénzügyminiszter úr a kormány gazdasági programmjának ismertetése kapcsán elénk tárta azt a gondolatvilágot is, — hogy az ő kifejezését használjam — amelyben ő ezt a gazdasági progranmiot felállította. Beszédében büszkén hivatkozott arra, hogy azokkal az elvekkel, amelyeket ő a pénzügyi politikában alkalmaz, jelentős eredményt ért el. És valóban, ha tárgyilagosak akarunk lenni bírálatunkban, akkor ezeket az eredményeket és sikereket, amelyek főként a honvédség gyors fejlesztéséhez és a visszacsatolt országrészek szükségleteinek fedezéséhez szükséges anyagi erők gyors előteremtésében nyilvánultak meg leginkább, nem vitathatjuk el a pénzügyminiszter úrtól. A pénzügyminiszter úr e kérdések megoldásához a gyakorlati szakember biztos kezével nyúlt hozzá, de ilyennek mutatta magát pénzügyi expozéjában is és azt hittük volna, hog> az élet embere fog hozzánk szólni az általa ismertetett és összeállított gazdasági programúiban. Sajnos azonban .— és ezt őszintén meg kell mondanom — e várakozásunkban csalódtunk. Beszédében sehol sem tudtuk felfedezni a praktikumot, mert kijelentései csak általánosságban mozogtak és javarészt elméletig fejtegetések voltak. Valahogy az volt av. érzésünk, hogy a pénzügyminiszter úr nem is akar egy gyakorlati, átfogó gazdasági pru grammot a Ház elé terjeszteni, mert talán egyik-másik képviselőtársunkkal o is azon u véleményen van, hogy a mai időkben talán nem is lenne sok értelme ilyen gazdasági pro grammot összeállítani. Ha már felmerült az a kérdés, hogy van-ti értelme a mostani, ilyen gyorsan változó viszonyok között egy egységes, átfogó, gyakorlati gazdasági tervet elkészíteni, vizsgáljuk meg ezt a kérdést közelebbről s akkor azt a kérdést is el fogjuk dönteni, hogy nem kovetünk-e el erőszakot a gazdasági életen, amikor azt akarjuk, hogy az állam irányítsa legfelsőbb fokon a gazdasági életet, ha egy tervgazdálkodást akarunk bevezetni. A kérdést könnyű eldönteni, ha elővesszük a gazdasági alapismereteket (Tauffer Gábor: Megváltoztak!) és ezekből indulunk ki. Mi is a gazdálkodási Nem más, mint az emberi szükségletek kielégítésére irányuló tervszerű cselekmény. Ha azonban ez a cselekvés tervszerű,