Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-182

Az országgyűlés képviselőházának 182. ülése IUI február 19-én, szerdán. 427 akkor a dolog természetéből folyik, hogy ezt valakinek irányítania is kell. Viszont, ha valaki helyesen akar irányítani (

egy gazdálkodást, akkor nyilvánvaló, hogy neki bizonyos terv szerint kell eljárnia. A gazdasági élet tervszerű irányítása tehát nem új dolog. A kérdés itt csak az, hogy ki irányítja és kinek az érdekében irányítja. Bármennyire is furcsán hangozzék, a liberális gazdasági rendszerben, amely tulajdonképpen az erők szabad játékán épült volna fel, szintén irányították a gazdasági életet. Nem ugyan az állam vagy más közhatóság, hanem (Tauffer Gábor: A tőke!) az a keskeny társadalmi réteg, amely a gazdasági hatalmat, a pénztőkét kéziében tartotta. (Tauffer Gábor: Kiuzsorázták a társadalmat! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezek az erők aztán a hatályosabb irányítás érdekében hatalmas, gyakran nemzetközi szervezetekbe tömörültek, aminők a kartelek és a trösztök, olyan alkalmi egyesülésről, mint a poolok, nem is szólva. Ezek a hatalmas gazdasági szervezetek azután igen sok országban maguk alá gyűrték még az állami hatalmat is és hogy azután kinek érdekében irányították a gazdasági életet, ez nem is probléma, ezt nem szükséges bővebben fejtegetni. T. Ház! Nem vitás tehát, hogy a gazdasági életet a liberális-kapitalista gazdasági rendszerben is irányították, még pedig hatalmas kartelek és trösztök jól átgondolt tervek szerint. A keresztény gazdasági rendszerbeni e tekintetben mindössze annyi a változás, hogy az irányítást a közjó érdekében az állam veszi át és végzi az irányítást nem az egyes hatalmasságok érdekei, hanem a nemzet érdekei szerint. A fentiekből nyilvánvaló, hogy irányítani, jól irányítani csak tervszerűen lehet és ha az állam akarja a gazdasági életet irányítani, mint ahogyan legfelső fokon neki. kell irányítania, akkor vitán felül áll, hogy erre vonatkozólag megfelelő tervének is kell lennie. Olyan általános kijelentések azonban, — különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az állam nemcsak irányít, hanem sok vonatkozásban maga is gazdálkodik — olyan elméleti fejtegetések, amilyeneket a pénzügyminiszter úr a kormány gazdasági programmja címem a Ház elé terjesztett, nem elegendők. Nem elegendők, mint ahogyan nem lehetne egy hatalmas épületet felépíteni, ha a tervező építészmérnök csak szóval mondaná el azokat az elveket, amelyek szerint ő a házat fel akarná építeni és nem készítené el a valóságos terveket. Lehet, hogy egy ilyen tervrajzon az idők folyatnám, változtatni kellene, mert a rézkilincsek helyett vaskilincseket kellene alkalmazni, központi fűtés helyett kályhákat kellene beállítani, de bármilyen nagy változásokat is kellene ezen a. terven véghezvinni, világos, hogy tervrajz nélkül senki sem merne egy nagyszabású házat építeni. Kell tehát terv, még pedig nem is egy terv, hanem kettő. Kell egy háborús időkre szóló terv, úgynevezett háborús gazdasági terv,^ és kell egy békebeli Programm, amelyet a pénzügyminiszter úr ideális programmnak nevez, amelybe beletartozik az átmeneti gazdasági Programm is, amelyet a pénzügyminiszter ár viszont külön említ Miért kell két külön programmá Azért, mert különbözők azok a célok is, amelyeket ezekkel a programmokkal el akarunk érni. A oéke-programm célja az általános jólét megKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IX. teremtése és emelése, ezzel szemben a háborús Programm célja a háborúra való teljes felkészülés. Mert azzal tisztában kell lenni és erre a közvéleményt is elő kell készítenünk, hogy nekünk háborúra kell készülnünk. Aki hallotta a román rádiót és olvasta a román lapokat, aki visszaemlékszik a tót lapok és a rádió korábbi híreire, annak tisztában kell lennie azzal, hogy hazánk megvédése és nemzeti céljaink elérése érdekében háborús felkészültségünket a legmagasabb fokra kell emelni. (Ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) és gazdasági életünket ennek a célnak a szolgálatába kell állítani. (Meskó Zoltán: Magvar érdekekért!) Szerény nézetem szerint elsősorban ezt a gyakorlati háborús programmot kellett volna a pénzügyminiszter úrnak összeállítania és a Ház elé terjesztenie, mert ma ez a főprogramm. A békebeli Programm bizonyos mértékben háttérbe szorul. Ennél valóban megelégedtünk volna a főbb vonásokkal. A pénzügyminiszter úrnak, szerintem, ki kellett volna fejtenie, hogy a háborús programmban minő szerepet szán az egyes gazdasági ágaknak és hogy mire kell ezeknek törekedniük, mit vár ezektől a nemzet és hogy a kormány mit fog: cselekedni.. A pénzügyminiszter úr programmjában ugyan megemlékezett a gazdasági élet minden ágáról, de kijelentései nincsenek rendszerbe foglalva, nincsenek az előbb említett két terv keretébe beállítva, hanem olyan sorrendben vette ezeket elő, amint általában fel szokták sorolni: földmívelés, ipar, kereskedelem és közlekedés. így azután, ha most a pénzügyminiszter úr gazdasági programmját részletekben kívánjuk bírálat tárgyává tenni, természetesen nekünk is ezt a sorrendet kell követnünk. A pénzügyminiszter úr szerint is legfontosabb termelési ággal, a földmíveléssel kezdve, sajnálattal keH megállapítanunk, hogy a miniszter úr beszédéből hiányzik az a kijelentés, amelyet költségvetési expozéjában olyan örömmel és megnyugvással fogadtunk, nevezetesen az a kijelentés, amelyet a mezőgazdaság rentabilitása helyreállításának szükségességéről tett, amikor kijelentette, hogy az ország lakosságának kétharmada a mezőgazdaságból él, lehetetlen tehát, hogy az ezt a kétharmadot eltartó gazdasági ág huzamosabb időn át veszteséggel termeljen. Miután ugyancsak pénzügyi expozéjában azt is leszögezte a pénzügyminiszter úr, hogy a gazdálkodás tervszerű irányításának egyik eszköze a rentábilis termelés, kétségtelen, hogy most már ebben a gazdasági programmban konkrét dolgokat szerettünk volna hallani arról, miképpen akarja a kormány a mezőgazdasági termelés rentabilitását biztosítani. Szerettük volna, ha vázolta volna előttünk a miniszter úr az új termés értékesítésének rendjét és közölte volna velünk, hogy az új termés értékesítésének rendje a termelési költségeknek megfelelően a 30 pengős búzaár alapIái! fog felépülni s minden termény ára, ennez az árhoz lesz arányosítva és rögzítve és nem fog előfordulni, hogy akár az árpa, akár a tengeri ára magasabb legyen, mint a búza ára és hogy a gazda búzával és rozzsal legyen kénytelen takarmányozni az r állatokat, mert tengerivel vagy árpával drágább volna. Szerettük volna, ha megnyugtató kijelentésekét kaptunk volna az árszabályozás kérdésében is, hogy nem fog előfordulni az, ami a múltban előfordult, hogy a hízott sertés árat 64