Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-182
424 Az országgyűlés képviselőházának 182. ülésé 19hl február 19-én, szerdán. valóságban nincs meg. Egy vidéki vásáron a közelmúlt napokban azt láttam, hogy egy 50 kilós süldőért ugyanolyan, árat kértek és fizettek meg, amennyibe az árkormánybiztos rendelete szerint egy 100 kilós hízott disznónak volna szabad kerülnie. (Zaj a szélsőbal oldalon.) Nem vitás, hogy itt valami ban van, hogy az árkormánybiztos rendeletei légüres térben mozognak. Kétségtelen, hogy nem szabad olyan rendeleteket kiadni, amelyeket a valóságban nem lehet végrehajtani, mert ha ilyen rendeleteket adunk ki, akkor ez csak rontja a rendeletek végrehajtásának morálját. (Ügy van! tJgy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) öröimmel hallottam, hogy a közellátási miniszter a mezőgazdasági érdekképviseletek ülésén minidezeknek az állapotoknak az orvoslását megígérte, amit az érdekeltek tudomásul vettek. Ezt természetesen a magunk részéről a legnagyobb örömmel várjuk és ezekkel a kijelentésekkel szemben a legnagyobb bizalommal viseltetünk. Az alacsony gabonaárak miatt, miként már mondottam, a gazdák köréiben bizonyos passzív rezisztencia észlelhető. Elképzelhetetlen, hogy a gazda 18 pengőért termeljen rozsot. 20—21 pengőért búzát, ugyanakkor, amikor bizonyos értékelésben másodtermények, például a köles 55 pengőre tudott felszökni, a cirokmag, amelynek ezelőtt 2—3 pengős bagatell ára volt, fel tudott menni 30 -;35 pengőre. Természetes, hogy itt hiba történt és ezt az árdifferenciát a jövőben kiküszöbölni a közellátási miniszter úr legelsőrendű feladata kell hogy legyen. A burgonyával kapcsolatban visszatérek szintén Kéthly Anna képviselőtársam szavaira. Ö a burgonya árát magasnak tartja, én peditr azt látom, hogy a mai árak mellett 8—9 pengős maximális burgonyaár Budapesten egyenesen nevetséges. Sajnos, amíg a burgonya a fogyasztóhoz kerül, küzbekapcsolódik a Mete^.z,, a Mezőgazdasági Termelők Egyesült Szövetkezete 170 pengős felügyeleti költséggel, amelyet ém w indokolatlannak és a lehető legrövidebb időn belül megszüntetendőnek tartok. A tűzifakérdésben a pénzügyminiszter úr nagyon helyesen megemlítette az Alföld fásításának a szükségességét. Valóban, az az anarchia, ami az elmúlt télen; a tűzifa terén mutatkozott, arra a meggyőződésre kell hogy sarkaljon bennünket, hogy bár Kárpátalja és Erdély állítólag eléggé termel tűzifát, mindenkinek a tűzifáját otthonához közel kell megtermelni. Megemlítem, hogy elég P'úlyos mulasztásnak tartom azt, hogy az elmúlt években semmi sem történt a közutak fásítását illetőleg. Sok úttestet befásltoittak a múltban, de az elmúlt évi nagy tél, azután a sok nyúlrágás ezeket a fiatal fákat teljesen tönkretette. Szükségesnek tartanám, hogy az összes közutakat legalább duplasoros alléval befásítsák, kemény tűzifával, hogy nagy lombozata legyen. Erre a legtöbb helyen az akácfát tartom alkalmasnak. A fásítás már csak légoltalmi szempontból is elsőrendű honvédelmi érdek. Kérem úgy a keresfkedelmi, mint a földmívelésügyi miniszter urakat, hogy ezt a kérdést megfontolás tárgyává tegyék és a kivitel ne késsen sokáig. Természetesen szót kéli emelnem a földbirtokreformmal kapcsolatos dolgokról is. Sajnos, meg kell állapítanom, hogy ez a dolog nem megy abban a tempóban, ahogyan szeretnők. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) A zsidóbirtokok igénybevétele tárgyában igen kevés történt. Élénk, szembeötlő eset például az én járásomban, hogy egy község gazdái igényelnek egy 50 katasztrális holdból álló legelőbirtokot közlegelő céljaira azonnali készpénzfizetés mellett. Jóllehet a volt földmívelésügyi ' miniszter úrtól szóbeli és írásbeli ígéretem volt a, dolog elintézésére, sajnos, meg kell állapítanom, hogy a bürokrácia minden intézkedést megkontrázott és az ígéretet nem teljesítette. Épp most kaptam egy panaszos levelet e község jegyzőjétől, hogy a zsidóbirtokos ügyvédje most készüli a birtokot másoknak eladni. Hát ha ez még megtörténhetik, akkor teljesen kétségbeejtő a helyzet. Ügy hiszem, rendelkezem megfelelő gazdasági tudással, hogy átérezzem azt, hogy ma a sorozatos elemi csapások, árvíz, háborús viszonyok miatt nem lehet a földbirtokreform kérdését egy sofort-programmal olyan tempóban megoldani, mint ahogy azt sokan szeretnék. De azt képzelem, hogy mégis csak teljesen antiszociális az, hogy a házhelykérdés megoldása is még mindig olyan sokáig várat magára, pedig a legsürgősebb dolgok egyike. Én azt szeretném, ha minden magyar ember, aki a frontokon eleget tett a haza iránti szolgálatnak, (Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) otthon legalább azt classa, hogy meg van a kis háza és a kis darab földje, ahol családja addig, amíg ő. távol van, biztonságban és nyugalomban él. (Élénk helyeslés. — Közi Horváth József: Egy éve késik a végrehajtási utasítás!) A pénzügyminiszter úr beszélt a nyersanyaggazdálkodásról. Sajnos, azt kell mondanom, hogy ezen a 'téren is bizonyos anomáliák voltak észlelhetők. Ismerek egy kérdést, a nyersbőrbehozatal kérdését, ahol három-négy hónappal ezélőtt 35 dináros alapon még kínálat volt külföldről, Jugoszláviából, Bulgáriából, de akkor a sok tanácskozással, a sok bába közt valahogy elveszett a gyerek. A dolog húzódott. Ma, amikor az árak külföldön a duplájára ugrottak és minden készletet meg kell venni, a behozatal sürgőssé vált, A közellátásügyi és a" kereskedelemügyi miniszter úrnak erős kézzel kell belenyúlnia a bürokrácia lassú munkájába. Áttérek végül a kereskedelem és főleg az agrárkereskedelem kérdésére. A vetőmagpiacon súlyos szabálytalanságok mutatkoztak. Ennek egyedüli oka az volt, hogy az a zsidó kereskedelem, amelyet a gabonakereskedelemből kizártak, rávetette magát ezeknek a cikkeknek a felvásárlására. Tisztelettel kérem beszédidőmnek egy negyedórái meghosszabbítását. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e ehhez hozzájárulni 1 ! (Igen!) A Ház a meghoszszabbítást megadja. Gunde László: Ez az illegitim kereskedelem, elismerem, elég olcsó áron felvásárolta a gazdáktól a magkészletet. A valóságos, legitim exportőr cégek kezébe az áru már csak sokkai később, egy-két hónappal ezelőtt jutott túlmagas árakon, így tehát, véleményem szerint, ennek a legitim kereskedelemnek nem tehetünk szemrehányást, mert hiszen az ő keresetük pontosan limitálva van. Azért van a vetdmagkiviteli egykéz, hogy ezeket _ az árakat ellenőrizze. Ebbe mindenkor módjukban va» heletekinteniök a gazdaérdekeltségeknek, n gazdabizottságoknak. Meg kell tehát akadályozni a jövőben azt, hogy a falun a borbély, az ócskavasas vagy, mit mondjak, a fakere««kedő vetőmaggal spekuláljon. Ez teljesen megengedhetetlen dolog és ezt csak úgy lehet ki-
