Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-182

Az országgyűlés képviselőházának 182. tek a munkásságnak és amely színvonalon stabilizálni, rögzíteni igyekeznek a bérét, nemcsak hogy elérte a drágaság, illetőleg megelőzte a drágaság, hanem sokszorosan túlszárnyalta és áthaladta, nem is beszélve arról, hogy itt pusztán csak az élelmiszerekről van szó és egyetlen szó sincs arról, amire elvégre ugyancsak joga van a munkásnak egész eszltendei nehéz munkateljesítménye után, hogy cipőt, ruhát, felszerelést vásárolhasson és hogy tisztességesen lakhasson. T. Képviselőház! A tervosinálás nagyon szép foglalkozás, de csak akkor, ha nem felejti ki minden terv a legfőbb célt: az ember ellátását. Ebben a vonatkozásban tessék terveket csinálni a kfötvetkező összefoglalásban: a maximális termés biztosítása a nem agrárlakosság számára elviselhető árak mellett, minden divatos szólam mellőzésével, gyors és feleslegesen szét nem terülő elosztószervezet működtetése és olyan készletfelosztás, amelynél mindenki megszerezheti a neki járó és értelmesein' megszabott élelmiszeradagot, olyant, amilyen az ország agrárjellegének megfelel és a lakosságnak ebből eredő élelmiszer igényeit kielégítheti. Elnök: Lejárt a beszédideje képviselőtársunknak. Kéthly Anna: Ez nem terv. ez nem messzemenő Programm, de ém ezt minden hosszúlejáratú tervnél többre becsülném. Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Gunde László! Elnök: Gunde László képviselő urat illeti a szó. Gunde László: T. Képviselőház! Mindenekelőtt szíves türelmét kérem a képviselőháznak, hogy ehhez a tárgyhoz, amely, úgylátszik, úgy a kormánypárt, mint az ellenzék oldaláról már teljesen ki van merítve, hozzászólok, mégis úgy érzem, hogy azoknak, akik a magánéletben is közgazdasági kérdésekkel foglalkoznak, legszentebb törvényhozói kötelességük, hogy véleményüket itt a Ház előtt is hallassák. Előttem szólott Kéthly Anna képviselőtársunk véleménye nagyjában elég sok igazságot tartalamaz. Én innen a túlsó oldalról is csak becsülni tudom azokat, akik azt a társadalmi osztályt, amely Őket a parlamentbe beküldötte, megfelelően képviselik, (Helyeslés jobbfelől.) mégis méltóztassék megengedni, hogy előadásából néhány tévedésre felhívjam a figyelmet. Kéthly Anna képviselőtársunk mindenekelőtt azt próbálta fejtegetni, hogy a mezőgazdasági termelvények ára túlságosan magas a budapesti ipari cikkekhez és általában a budapesti ós budapestkörnyéki munkásság életszínvonalához mérten. Ne méltóztassék azonban elfelejteni, hogy ha a gazda a termelésben nem lát rentabilitást, akkor nem fog termelni. Vidéken már ma is igen sok olyan hangot hallani, hogy a gazda annyira túl van terhelve különböző dolgokkal és az árkormánybiztosság olyan kíméletlenül szabdalja le a termeivények árát, hogy lassan a termelés rentabilitása erősen kétségessé válik. (Rapcsányi László: Igazuk is van!) Nem mondok mást, csak egy goromba példát, amelyre minden kisgazda ember annyira szeret hivatkozni, hogy amikor három-négy mázsa búza áráért kap egy pár csizmát, — és így megyek tovább az egész agrárvonalon — akkor erősen gondolkozni kell azon, hogy ki ennek a játszmának a vesztese. A kereskedelmet illetőleg szintén egy kis tévedést vélek felfedezni képviselőtársam szaülése 19

H február 19-én, szerdán. 423 yaiban, amikor az újonnan feltörő keresztény kereskedőtársadalmat szerintem kissé illetéktelenül, túlerős kritikával-illette. Ma végre elérkezett az az idő, hogy igenis, a kereskedelmet a keresztény elemnek kell átvennie tűzön és vizén keresztül. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Méltóztassanak elhinni, hogy én magam, aki szintén ehhez a keresztény kereskedői társadalomhoz tartozom, de nem két éve, hanem huszonkét éve, (Szeder Ferenc: Ez az kérem!) mert ezt tekintettem élethivatásszerű foglalkozásomnak, meg tudom bírálni, hogy igenis van a most feltörő fiatalság közt soksok igen nagy érték, akik ma már nagyon szépen és derekasan megállják a helyüket. Természetes és ehhez majd beszédem későbbi során erősefoben is hozzá akarok szólni, hogy vannak bizonyos akadályok és zökkenők, de ezeket áthidalni a kormányzatnak legelsőrendű kötelessége. Most áttérek beszédem tulajdonképpeni tárgyára, a pénzügyminiszter úr Programmjának bírálatára. T. Képviselőház! Én úgy érzem, hogy nemes ak barátja valakinek, aki minden cselekedetét és • minden intézkedését esetleg mértéken felül is helyesli, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hanem éppen olyan barátja az is, aki a jogos és méltányos kritikát gyakorolja vele szemben. (Váczy József: Főkép a köznek barátja!) A pénzügyminiszter úr Programm ját három részre osztja: a háborús időkre szóló alkalmazkodási programmra, a háború utáni időkre szóló átmeneti gazdálkodásra és végül arra az ideális programmra, amelyet megvalósítani végeredményben legfőbb törekvése. A pénzügyminiszter úr Programm ja — ezt azt hiszem, a szélsőjobb is elismeri — tulajdonképpen a totalitásos államok programmját követi. Ha mégis kritika tárgyává tették szélsőjobboldali részről ezt a programmot, akkor ezt az állásfoglalást lényegében csak a bizalom, helyesebben mondva a bizalmatlanság kérdése diktálja, mert- a mai időben mást vagy jobbat adni véleményem szerint senki sem tud. (Rapcsányi László: Az nem biztos! Erről lehetne vitatkozni! — Keck Antal közbeszól. — Korponay Ede: Komoly felelősséggel? — Zaj a szélsőbaloldalon. — Rapcsányi László: Azt mi is ismerjük, hogy mit jelent a komoly felelősség! Az nem annak az oldalnak a privilégiuma!) Elnök:: Csendet kérek képviselő urak! Gunde László: Az én kritikám természetesen az abszoliít bizalom jegyében indul és ha bizonyos helyeken erősebb kritikát gyakorolok, az. sem a kormányzatnak, sem az egyes miniszter uraknak, hanem inkább egész társadalmi berendezkedésünknek r szól, amelyben sajnos, a világháború befejezése után rendkívül sok kivetnivalót találok. (Tauf

fer Gábor: Át kell alakítani!) A miniszter úr beszédének, mint minden magyar problémának tengelye, természetesen a földkérdés. Meg kell vallanom, hogy ebben a kérdésben különöísképpen a kisgazdatársadalmat az igazságtalanságok egész sorozata érte az elmúlt időkben. (Rapcsányi László: Mingyárt rátérünk a felelősségre!) Elnök: Rapcsányi képviselő urat kérem, hogy hagyja abba közbeszólásait, mert^ erélyesebb eszközöket leszek kénytelen igénvbevenni. Gunde László: Elképzelhetetlen, hogy lehessen 24 fillérért tejet előállítani, elképzelhetetlen, hogy kilogrammonkint 1 •pengő 40 fillérért lehessien hízott disznót előállítani, amikor a 17 pengős tengeri- vagy korpaalap a