Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-181

398 Az országgyűlés képviselőházának 181. ülése 19Ul február 18-án, kedden. vonta, de ennek felét április 15-ig el kell fo­gyasztnia. Mélyen t. Ház! Igazságtalan rendelkezés ez, hiszen a szegény ember ilyenkor sülttököt, meg hasonló dolgokat eszik; neki a szalon­nára, a zsírra majd akikor lesz szüksége, ami­kor kukorieát kapál, arat, meg csépel. (Fel­kiáltások a szélsőbaloldalon: Ügy van! Ügy van! Nyáron!) Én tehát igenis kérem ennek a rendeletnek a inegmásítását: ne kössék ki, hogy április 15-ig meg kell enni a készlet fe­lét, legyen az illetőnek líjtól újig zsiradéka és szalonnája. (Maróthy Károly: Zöld asztal mel­lett csinálják!) Ez helyes lenne. Nem vagyunk mi annak ellene, hogy beosztás legyen, csak észszerű legyen ti/1 cl mostani azonban a sze­gény ember húsába vág, hiszen ha itt lesz a munka ideje, akkor hova menjen majd sza­lonnáért, amikor minden olyan nehezen kap­ható? Nem tudom, mi következik még be, de eléggé fel van ajzva így is az egész lakosság, nem tartom tehát célszerűnek, hogy ilyen ren­deletekkel olajat öntsenek a tűzre. Ennek a rendeletnek a megváltoztatásával meg lehet szüntetni az ezzel kapcsolatos elógedetleuséget. Másik kérésem az igen t. miniszter úrhoz az: méltóztassék odahatni, hogy a bejelentett fölös készleteket ne kelljen beszállítani a Han­gyához. A Hangyának először is nincsenek megfelelő edényei, másodszor nincs elegendő tároló helye. Tartsák nyilván, kinél van fölös .készlet és ha valaki jön igényelni, utalják ki; mondják meg, hogy tessék elmenni Kiss István­hoz, majd Kiss Istvánnál fogsz kapni szalon­nát és zsírt. Nagyon félek tőle, hogy különben ÚSY járunk, mint a-világháború végén, amikor az így elraktározott zsír nem volt ehető, élvez­hető és odaadták a szappangyáraknak. Azt sem tartom helyesnek, hogy amíg ed­dig csak azt a húst lehetett forgalomba hozni, amelyet az állatorvos megvizsgált, addig most a rendelet értelmében olyan húsok, szalonnák és zsírok fognak forgalomba kerülni, amelye­ket állatorvos sohasem látott. Ismerem az em­bereket: eddig, ha elhullott a sertés, megfőz­ték szappannak, ezentúl majd jó pénzért le fogják szállítani. Kérem ennek a rendeletnek megváltoztatását, hogy ne legyünk kénytelenek olyan zsírt és szalonnát venni, amelynek szár­mazásához kétség fér. Ha a zsír vagy szalonna ott van a háznál, akkor a gazda bármikor hozzájuthat és legalább tudja, hogy tiszta zsírt és szalonnát eszik. Mélyen t. Ház! Bevégzem beszédemet, nem akarom ezt a kérdést tovább fejtegetni. Kérem az igen t, miniszter urat, hogy programmjából ne felejtse ki a hazai méhészet fejlesztését. Bulgáriáiban, Görögországban hároimszorannyi méh van, mint Magyarországon és jóllehet Magyarország istenáldotta méhlegelokkel van megáldva, mégis milliók mennek évente ve­szendőibe, pedig ha boldoggá, megelégedetté akarjuk tenni a népet, akkor kötelességünk ezen a téren is segíteni. Ehhez kérem a minisz­ter úr segítségét. Másik kérésem az, méltóztassék odahatni, hogy a sertésárakat feltétlenül emeljék. Nyíl­tan és őszintén megmondom, hogy különben olyan kiesések lesznek ősszel és olyan hiányok fognak ebből származni, hogy az — meglátja a miniszter úr — nem fog jóra vezetni. Neon kell attól félni, hogy amint a miniszterelnök úr hiszi, ez inflációt jelent. Ettől nem lesz in­fláció; kérdem azonban, miért emelkedik a többi iparcikkek ára és miért azoké, amelvek a szegéoy embernek kellenek? Wíiy van! Üny van! a szélsőbaloldalon,) Kérem a miniszter urat, legyen szíves intézkedni, hogy ez a kér­dés minél előbb elintéztessék, mert itt van a legfőbb ideje, hogy beállítsák azokat a hízó­kat, amelyek nyárra vagy őszre eladásra ké­szen lesznek. Kérem, méltóztassék megjegyzéseimet fi­gyelembe venni és kéréseimet megvalósítani. Egyébként pártom álláspontjánál fogva a mi­niszter úr programmja iránt -bizaloimanal visel­tetem, s az expozét elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Kováoh Gyula! Elnök: Kováoh Gyula képviselő urat illeti a szó. A képviselő úr nincs jelen, felszólalása töröltetik. Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: B. Szabó István. Elnök: B. Szabó István kébviselő urat illeti a szó. B. Szabó István: T. Ház! A pénzügymi­niszter úr expozéjával kapcsolatban én is azoknak az álláspontját fogadom el, akik az expozéban nem látták lefektetve azokat a konkrétumokat, amelyeket a mai időkben meg­követelhetünk. Nem az ellen van kifogásom, ami az expozéban benne van, mert mindazzal teljes egészében egyetértünk, hiszen pártpoli­tikai tekintet nélkül mindnyájan valljuk eze : ket a lefektetett elveket, hanem azokkal kap­csolatosak a mi kifogásaink, amiket a pénz­Ügyminiszter úr nem vett be az expozéjába, pedig szerintünk bele kellett volna • vennie. Azt- mondhatnám, hogy expozéjában új dolog nincs is, mert hiszen, ami benne van, azt már régen minden párt felvette a maga programm­jába, sőt a kisgazdapárt már 1930-ban nagyob­bára éppen ezeknek a most lefektetett alap­elveknek a megvalósítására alakult meg és így valahogyan egy párt sem mondhatja azt. hogy az ebben az expozéban lefektetett alap­elvek az ő elgondolásai. Nem támadni akar­juk a miniszter urat, mert hiszen egyetértünk vele azokban, amiket most lefektetett^ csak éppen azért hozunk fel mégis egyes kérdése­ket, mert azok megoldását is szükségesnek látjuk. Nem az a lényeg, hogy ezeket az intéz­kedéseket ki hajtja végre, csak az, hogy végre legyenek hajtva. A miniszter úr expozéjában az első részt a mezőgazdaság jövedelmezőbbé tétele kérdé­sének szentelte. Ügylátszik, a miniszter úr is érzi, hogy a mezőgazdaság az, amely ez egész ország boldogulásának az alappillére. Éppen ezért ne vegye rossznéven a miniszter úr, ha mi konkrétumokat kívánunk a mezőgazdaság­gal kapcsolatosan. Tudni szeretnők azt, hogy vájjon a mezőgazdasággal kapcsolatban a közeljövőben milyen intézkedések történhet­nek, mi a kormány álláspontja és melyek azok az elgondolásai, amelyekkel a mezőgaz­daság sérelmeit orvosolni kívánja. Mint egyik legfőbb feladatot jelöli meg a miniszter úr a mezőgazdasági több termelés előmozdítását, a termőterületek fokozását és a minőségi termelés fejlesztését. Azt hiszem, mindnyájan egyetértünk ab­ban, hogy bármely társadalmi osztályhoz tar­tozó egyéntől csak akkor várhatunk erőteljes, eredményes, komoly és lelkiismeretes munkát, ha az anyagilag megelégedett, független, em­ber. Ez a tétel természetesen áll a mezőgazda­sággal kapcsolatban is. A- mezőgazdasággal való foglalkozás az elmúlt időkben valahogyan nem volt egyenrangú foglalkozásnak elismerve

Next

/
Thumbnails
Contents