Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-181
Az országgyűlés képviselőházának 181. ülése 194-1 február 18-án, kedden. 397 sem, mert a méhek nem végzik el a legfontOvSabb munkát, a beporzást. A napokban mondta nekem valaki, hogy Budatétényben van neki, egy kis gyümölcsöse. Tavaly megfigyelte, hogy a méhese körül egy kicsiny körzetben szinte roskadásig tele voltak a gyümölcsfák, távolabb pedig nem volt gyümölcs. Miért 1 Azért, mert a rossz időjárás miatt a méhecske nem tudott ineszszebhre kiszállni, mert megdermedt volna a szárnya, tehát csak a méhes körüli virágokat kereste fel és így ezek a fák roskadásig megteltek gyümölccsel. Azt hiszem ez az eset bizonyítja azt, hogy igenis nagy fontossága van a méhészetnek az egész magyar mezőgazdaságban. Nem hiába kérem az igen t. miniszter urat, hogy a méhészettel szemben legyen megértéssel, mint amilyen megértéssel ajánlotta fel a miniszterközi bizottság a segítséget a méhészet javára, amikor kijelentették, hogy igenis úgy látják, szükség van méhetető cukorra. Nem (kell immár ezért ' könyörögni. Kérnem kell azonban azt, hogy változtassák meg a határozat másik részét, amely azt mondja, hogy várjuk meg a márciust, amíg itt lesz a tavasz és akkor látni fogjuk, hogy mennyi cukorra lesz szükség és akkor fogjuk csak kiosztani. Mélyen t. miniszter úr, most van a fi ásítás ideje. Hála Istennek a. rövid tél következtében gyönyörűen indul a fiasítás, de hol van még a gyümölcs virágzás. Ha majd március elején fogja a .bizottság megmondani, hogy hány vágón cukrot ad, mire megkapjuk, március vége lesz és akkor már hiába kapjuk meg a cukrot, akkorra ezek a kis méhek már mintí elpusztultak. így sokszázezer méhcsalád vész el, amelyek szaporítani tudták volna a nemzet jövedelmét. A mi kérésünk az, méltóztassanak odahatni, hogy már most vegyék tárgyalás alá ezt a kérdést. Hiszen a megnagyobbodott Magyarország várja ezt. Én mint az ország egyik képviselője látom azt, hogy Erdélyből jön az iratok, a táviratok serege. A minisztériumba is egészen biztosan ugyanígy futnak be, mert hiszen megfognak a szegény méhészek főispánokat, képviselőket, mindenkit. Nem tennék meg, ha nem volna árra szükség. Lehet, hogy most jó esztendő van Magyaroiszágon, de az éghajlat roppant váltakozó, ha az egyik vidéken jó, a másik vidéken rossa. Soha ezen a földön nem fogjuk elérni azt, hogy mindenütt egyforma jó legyen az idő. Itt minden esztendőben szükség van méhetetö cukorra. Azelőtt soha sem kellett ezért ko nyörögni, mert mindig megkaptuk. Most is csak azt kérjük, hogy minél előbb kaphassuk meg. Itt van Svájc példája, ahol a méhcsaládok évi átlagos termése 6 kilogramm és mégis minden kérés nélkül 12 kilogramm cukor áll minden méhész rendelkezésére. Ez a mennyiség ott nem áll arányban a termeléssel, az állam mégis meghoz minden áldozatot a mezőgazdaság érdekében, mert jól tudja, hogy különben nagyon szomorú lesz a mezőgazdasági termelés eredménye is. Nagyon kérjük tehát a miniszter urat, méltóztassék intézkedni ebben az irányban. A másik végtelenül fontos kérdés, amelyhez röviden hozzászólni óhajtok, az állattenyésztés körébe vág. Ez pedig^ a sertéstenyésztés és sertés hizlal ás problémája. Az egész társadalmat fájdalmasan érinti a takarmányok zárolása. Mégis hiába történt a zárolás, mert a takarmányhoz nem tudnak hozza- * jutni. A napokban hallottam egy embertől, hogy kénytelen volt 120 süldőjét eladni, amelyeket pedig; hizlalásba akart állítani, mert a már megvásárolt és kifizetett, de még a malomban lévő korpáját a zárolás, következtében nem tudta megkapni. Ugyanígy hallottam egy uradalomról, amely a szintén kifizetett kukoricáját nem tudta megkapni és kénytelen volt a süldőket áruba bocsátani. Gazdasággal foglalkozó emberektől tudom, hogy nem egy ilyen eset van, hanem ez általános tünet, aminek a következménye egy nagy kiesés lesz, amit mindannyian mes" fogunk bánni. A hízott sertés ára miatt szintén van panasz. Én beadtam az illetékes minisztériumhoz egy memorandumot, amelyben tételrőltételre haladva bebizonyítottuk, hogy a sertés önköltségi ára 161*7 fillér. Ez pontos szám, hiszen az én falum őshízlaló község és az eleki hízódisznó márkája európai hirű. Akármilyen európai piacon jelenik meg az a sertés, amíg ez el nem kelt, addig ott más nem ad el sertést. Nálunk már a gyermek is ebben a tudatban nő fel. Amit ezek kiszámolnak, arra meg lehet esküdni. Kértem tehát az ár megváltoztatását, de milyen választ kaptam, mélyen t. miniszter úr! Az egyik úr azt mondta, hogy hozzanak a gazdák áldozatot. 'Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Be csak a kicsinyek!) Hát vagy hoz áldozatot az állam vagy nem. Ha a mezőgazdasá"' nem fizeti ki magát, senki sem fog termelni, itJüti van! Ügy van! — Helyeslés és taps a széísÖbaloldaion.) senki sem fog hizlalással foglalkozni és vájjon majd ki lesz felelős azért, ha ősszel nem lesz zsír, nem lesz szalonna? Talán az az úr, aki azt mondja, hogy a gazdák hozzanak áldozatot? (Zaj a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások: Nevetséges!) H ti ilZ állattenyésztés kifizetődik, foglalkoznak vele. ha nem, fizetődik ki, abbahagyják. De ezt a köz is megszenvedi. (Ügy van! Ügy van! — Stitz János: Ilyen időben mindenkinek áldozatot kell hozni! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) A gazda meghozza az áldozatot, amikor adóját fizeti, meghozza • amikor vérét áldozza; de — méltóztassanak elhinni — ilyen áldozatot a mezőgazdaság nem fog hozni. Hiszen a mezőgazdaság prosperitásától függ az orszáe boldogulása, ezt mondta a miniszter úr is és igaza is van a miniszter úrnak. Csak akkor fog javulás bekövetkezni »és csak akkor fog a nemzet boldogulni, ha ez a munka tényleg kifizeti magát. De nem tudom elfogadni azt az érvelést sem, hogy a sertés árának felemelése inflációt fog eredményezni. Én ezt tagadom. E héten volt egy bírósági tárgyalás. Valakit a bíróság elé állítottak azért, mert 320 pengőt kért a zsíréit. Beidéztek tanúnak három asszonyt, akik a zsírért 320 pengőt fizettek. Azt kérdezi tőlük a bíró: Nem tudták önök, hogy ennyit nem lehet adni? Uram, — azt mondják — ha 5 pengőt kért volna, azt is megadtuk volna, mert zsír kell. Értse meg tehát az igen t. Ház, nem helyes kormányzati politika az, amely elzárja az igazságos ár kialakulását azon a címen, hogy az inflációt eredményez. Én állítom, hogy éppen ellenkezőleg akkor következik be infláció, ha mesterségesen szorítják le az árakat. Ezért a kiesésért pedig egyszer valaki felelni fog, mert valakinek felelnie kell. (Úgy van! Ügy van! a szélsóbaloldalon.) De volna egy tiszteletteljes kérésem is, mégpedig az élelmiszerrendelettel kapcsolatban/Azt mondja a rendelet, hogy az őstermelő 11 kiló zsiradékot tarthat meg magának ha-