Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-181
396 t Az országgyűlés képviselőházának 181 juttatni teljes berendezéssel. Ha a minisztérium részéről is megfelelő összeget tudnánk kapni, akkor ez azt jelentené, hogy mintegy 1400—1500 kisember kertjébe tudnánk 'beállítani apró kis kaptárakat, amelyek azonban sokat jelentenének, mert egyrészt jövedelmező gyümölcstermelést vonnának maguk után, másrészt pedig mézet adnának, amely sokszor minden orvosságnál nagyszerűbb. De ezenfelül elfoglaltságot jelentenének a kisember számára, aki gyönyörűséget és élvezetet találna ebben, családja pedig megelégedett és boldog lenne. Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület abban a helyzetben van, hogy körzeti ellenőrei révén fel tudja kutatni az országban azokat a méhtenyésztő telepeket, ahonnan egészséges méhcsaládokat lehet szerezni. De körzeti ellenőrei révén fel tudja kutatni az országnak azokat a vidékeit is, ahol ma ínég idegerikednek a méhészkedéstől, vagy pedig ahol még talán nem is ismerik még és ahol a virágok milliói évről-évre fonnyadnak és vesznek kárba. Mondom, a mi körzeti ellenőreink fel tudják kutatni ezekét a vidékeket és fel fogjuk kutatni. Még csak arra kérjük a kormányzatot, hogy ebben a munkában siessen sekítségünkre, és mi akkor vállalkozunk arra, garanciát vállalunk arra, hogy a nyújtott kölcsönök nem fognak elveszni, mert hiszen ezek a kölcsönméhészetek a szövetkezeten keresztül fogják majd értékesíteni úgy a mézet, mint a viaszt, ami mindkettő nemzetgazdasági szempontból nagyon fontos, akkor azt hiszem, ez a kölcsön biztosítva lesz, nem lesz tyúkkölcsön, nem lesz nyúlkölesön, vagy nem tudom milyen kölcsön, nem fog elveszni, hanem ez az utolsó fillérig vissza fog fizettetni és ha évente csak 1500 kispolgárt tudunk beállítani a méhészetbe, akkor igenis a boldogulás felé fogjuk vezetni ezt a nemzetet. De nemcsak szociális hatásánál fogva kívántam ezzel a kérdéssel foglalkozni, hanem azt is mondom, hogy a méhészet mezőgazdasági szempontból is nagyon fontos. Agrárállam vagyunk; ha a gazda nevet, az egész ország nevet, ha a gazda sír, az egész ország sír. Az a borzasztó katasztrófa, amely most a Dupamentén' érte a virágzó falvakat, mindannyiunk lelkéből sírva tör elő. Azoknak a szomorúsága, bánata, a mi szomorúságunk, a mi bánatunk, azoknak a tragédiája a mi tragédiánk is. A szomorú magyar sorsnak mindannyian részesei vagyunk, de éppen ez kell, hogy bennünket összeforrasszon, hogy kezet a kézbe téve, iparkodjunk azt magunkról lerázni és magunkat a rossz sorstól megvédeni. Agrár állam vagyunk és éppen azért nem mehetünk el idegenkedéssel e mellett, hanem részvéttel gondolunk a kiköltöztetett családokra és elismeréssel gondolunk azokra a katonákra, lakosságra, (Ügy van! Ügy van!) akik éjjel-nappal hősies munkával iparkodnak gátat emelni az árvíznek és iparkodnak másfelé elvezetni, ahol kevesebb kárt okoz. De mert agrárország vagyunk, meg kell említenem, hogy az a méhészet, amelyről az imént beszéltem, óriási jelentőséggel bír. Mi csak azt látjuk, hogy az a kis méhecske virágról-virágra száll és úgy tudjuk, hogy ott virágport és nektárt szív fel, azután elviszi a kaptárba és ott abban a csodálatos üzemben átképezi mézzé vagy viasszá. Ennyit tud a tudós, ennyit lát a művelt gazdatársadalom, ennyit tud a gyümölcskertész. Pedig; sokkal több van e mögött. Amikor rossz á tavaszi időjárás, amikor az eső esik, amikor a szél . ülése 194-1 február 18-án, kedden. fúj, az a kis bogár nem tud kiröpülni, mintegy kalitkába van bezárva, a méhész benéz a kaptárba, csóválja a fejét, azt mondja: nem lesz az idén méz. A gazda nézi a gyümölcsfát, gondol a vetésre, csóválja a fejét és azt mondja: nem lesz az idén termés, mert rossz az időjárás. Ha napsugaras idő járja, akkor mindenfelé lehet hallani a méhek zümmögését úgy a baltacimtáblákon, mint a bíborherékben és a gyümölcsösökben, mindenfelé látjuk röpködni a kis bogárkákat, amint ágrólágra szállnak; alig, hogy az egyik kimászott a kehelyből, a másik már ott fürdik a virágporban és szívja a nektárt és megy megint visszafelé. És mindezt olyan élvezettel és gyönv^rködve nézzük, pedig- a jó idő és a rossz idő fogalmának meghatározásánál egy .pillanatra meg kell állanunk. A rossz és a jó idő a mezőgazdaságban csak egy tényező, olyan tényező,, mint a jó föld, a jó trágya, szakszerű előkészítés, vagy pedig a gyümölcs kezelése. Csak ilyen tényező maga a jó idő és a rossz idő is. Ez önmagábanvéve még nem elegendő. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Reibel Mihály: Tisztelettel kérek legalább egy félórás meghosszabbítást. Elnök: A házszabályok értelmében legfeljebb egy negyedórás meghosszabbításnak van helye. Reibel Mihály: Köszönettel veszem. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a negyedórai meghosszabbítást megadni f (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. « Reibel Mihály: Iparkodom rövidebbre fogni beszédemet, azt fogom elmondani, hogy mit jelent a jó és a rossz idő, hogyan határozzuk meg ezt a fogalmat. Emlékeztetni akarom az igen t. Házat arra, hogy amikor Anglia elfoglalta Ausztráliát és az első telepesek kimentek, körülnéztek, megállapították, hogy milyen takarmánynövényeket lehet ott termelni. Hazaírtak és Anglia megküldte nekik a takar mán y magvakat. Jól előkészítették a talajt, elvetették a magvakat, az gyönyörűen csírázott, hatalmas szálakban nőtt, úgyhogy maguk is elcsodálkoztak ra]ta, hogy milyen gyönyörű a termés. A virágzás gyönyörű volt, a betakaráskor azonban csodálkozva állapították meg, hogy nincs ma^termés. Újból haza írtak Angliába. Az anyaország újból küldött magvakat és ezt megismé telték vagy háromszor. Erre azt mondták Angliában, hogy ez nem mehet így tovcbb, szálljon ki egy bizottság Ausztráliába és állapítsa meg, hogy mi ennek az oka. A bizottsrg kiment és miután megfigyelte a növények fejlődését a csírázástól kezdve egeszén a vi rágzásig, ^meglepetve 'állapította meg azt,hogy itt nincs zsongás, itt nincs zümmögés, itt hiányzanak azok a bogarak, amelyek tulajdonképpen a beporzást végzik és akkor jöttek rá, hogy méhek kellenek ide. A méhek százezreit vitték ét Ausztráliába. Ez az egy eset elegendő arra, hogy mindenki rájöjjön arra, hogv igenis a méhészetnek rendkívüli fontossága van. Mi röviden azt mondmk, hogy rossz az időjárás, azért nincs termés. Nem ezért nincs termés, hanem azért, mert nem tudott kiröppenni a méhecske, nem tudta megtermékenyíteni a virágokat. Amikor azt mondjuk, hogy a jó időjárásnak köszönhetjük a termést, gondoljunk arra a kis méhecskére is, mert hiába volna jó idő, hiába volt jó idő Ausztráliában is, ha hiányzott a méhecske. Ha nálunk hiányzik a méhecske, nincs takarmány, nem lesznek olajos magvak
