Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-181

Az országgyűlés képviselőházának 18: figyelembe, ha azt akarják, hogy ez az ország újjáépüljön és ennek az országnak a termelése átszerveződjék. Elnök: Lejárt a képviselő úr beszédideje. Szeder Ferenc: T. Képviselőház! Befejezem. Csak azt akartam még hozzáfűzni... Elnök: Ne tessék hozzáfűzni semmit, hanem tessék (befejezni a beszédét. Szeder Ferenc: Befejezem és nem veszem tudomásul a miniszter űr expozéját. (Derültség.) Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Reibel Mihály! Elnök: Reibel Mihály képviselő urat illeti a szó. Reibel Mihály: T. Képviselőház! A csúcsminiszter úr azt mondotta beszédében, hogy expozéjának az a célja, hogy vázolja azokat a feladatokat, amelyeknek teljesítésével magát a nemzetet a megelégeidettség, a boldogulás felé kívánja vezetni. Mindnyájunk lelkében ég a vágy, hogy ezt a nemzetet megelégedettnek és boldognak lássuk. Természetesen nem kutatjuk, milyen eszközökkel, milyen útoii és módon kívánják ezt elérni, de bízunk abban, hogy van lelkiismeret, van felelősségtudat, amely nem hagy nyugtot és serkenteni fogja a kormányt, hogy ezt az oly fontos munkát idejében elvégezze. Ennek eredményeként nem következhetnek be majd olyan tragédiák, olyan katasztrófák, mint a mostani árvíz, amely memento kell, hogy legyen minden t államvezető lelkében, de amelyet egy egységes intézkedésből nagyon nehéz kiragadni. A miniszter úr nem részletezte az ő elgondolásait, az ő terveit. Valószínűleg nem akart négyórás beszédet mondani. Minthogy nem részletezte ezeket, nem is tudjuk, hogy tulajdonképpen melyek az ő elgondolásait, milyen eszközök segítségével, a termelésnek minő átállításával, minő irányításával kívánja a nemzetet a boldogulás felé vezetni. Én, mint az Országos Méhészeti Egyesület elnöke, éppen ezért kötelességet vélek teljesíteni, amikor felszólalok, mert nem tudhatom, hogy a mi problémánk benne van-e a miniszter úr elgondolásában, már pedig ez a probléma, bár nagyon sokak szemében olyan kicsi, amilyen pici a méhbogár, mind szociális szempontból, mind a mezőgazdaság szempontjából nem kicsi, sőt döntő. Éppen ezért kívántam ehhez az expozéhoz felszólalni, nehogy esetleg ennek a kérdésnek a felvetése nélkül próbáljanak a dolgokhoz hozzáfogni, mert akkor nem fognak teljes sikert elérni. Mélyen t. Ház! Amikor a földbirtokreformot megalkottuk, előrelátható volt, hogy a nagybirtok fel fog aprózódni és apróbb kisbirtokok keletkeznek, új cseréptetős házak fognak majd épülni, amelyek az elgondolás szerint a boldogság mindmegannyi várai kell, hogy legyenek. Hogy milyen az a kisbirtok, amely majd biztos exisztenciát fog jelenteni a tulajdonosának, azt előre meghatározni nem lehet, hiszen ez nagyon sok körülménytől függ. Függ a talajviszonyoktól, az értékesítési viszonyoktól, a piactól való távolságtól, stb. Éppen ezért — nagyon helyesen — nem lehetett ezt előre megállapítani. De az egészen természetes, hogy annak a kisbirtoknak akkorának kell lennie, amely az illető családnak biztos exisztenciát jelent, sőt, mivel a nemzeti jövedelem nem csökkenhet, hanem meg kell maradnia, sőt fokozódnia kell: annyit kell azon a kisbirtokon ter melni, hogy piacra is jusson belőle. Egy azonban egészen bizonyos: lehet az a kisbirtok ak kora, amekkora egy család megélhetéséhez áléülése 1941 február 18-án, kedden. 395 gendő, de még mindig kétes, vájjon biztosítani tudja-e az exisztenciát, mert jöhet egy elemi csapás, jöhet egy jégverés, egy szárazság, talajvíz, vagy jöhet egy árvíz is és évekre fogja visszavetni azt a családot, tönkreteheti exisztenciáját. Ezért én az ilyen kisgazdák exisztenciáját csak akkor látom biztosítva, ha minél több oldalú termelésre rendezkednek be. Az egyoldalú termelésre való berendezkedés reszélyét csak úgy lehet elkerülni, ha rávezetjük és megtanítjuk a kisgazdát arra, hogy minden egyes olyan alkalmat ragadjon meg, amely képessé teszi arra, hogy jövedelmét szaporíthassa. Ez a jövedelemszaporító lehetőség, ha a gazdálkodás főirányát jelentő termelés esetleg csődöt mond, elegendő lehet arra, hogy a szűkös kenyeret biztosítsa, ha a termés "bevált és jó esztendő volt, akkor az fogja adni majd azt a tőkét, amelyet a kisgazda hasznosan tud majd forgatni. De mindiannyian nagyon jól tudjuk, hogy a kisgazdát, a kisexisztenciát hiába juttatjuk ahhoz a kisbirtokhoz, ha kevés tőkéje, kevés tartaléka van. Szüksége van tehát arra, hogy minden lehetőséget megragadjon, hogy ne süllyedjen, hanem meg tudjon maradni, sőt fejlődni is tudjon és meg tudjon felelni azoknak a követelményeknek, amelyeket akkor tűztünk eléje, amikor a földbirtokreformtörvényt megszavaztuk. Mi boldog, meg elégedett családokat akartunk látni eb jer: az országban és éppen ezért a kormányzat nem térhet ki az elől, hogy amikor a föld birtokába juttatja a kisembereket, akkor ne hagyja őket magukra, hanem minden eszközt .megragadjon abból a célból, hogy rávezesse őket az intenzívebb gazdálkodásra, egyúttal pedig megmutassa a boldogulás útját azáltal, hogy rámutat azokra a jövedelemszaporító lehetőségekre, amelyekkel a kisember meg tudja szerezni azt a többletet, amelynek birtokában jobban meg lesz elégedve sorsával. Ezek közé a j öved elemszaporító lehetőségek közé tartozik — mint említettem — a méhészkedés is. A méhészkedést az előbbi földmíveíésügyi miniszter úr is nagyon helyesen szociális hatású tevékenységnek minősítette, de annak minősítem én is, mégpedig nemcsak akkor, amikor annak a kisembernek szűkös kenyeret biztosít, hanem akkor is, amikor a gazda számára többletjövedelmet biztosít, amely jövedelemből többre telik; telik belőle szebb lakásra, jobb ruhára, szórakozásra. Ez megelégedetté teszi a gazdát. Éppen ezért, amikor a miniszter úr arról beszél, hogy a gazdasá; got át kívánja állítani s bizonyos irányító hatást kíván gyakorolni a termelésre, akkor arra kérem, hogy az oktató tevékenységből ki ne hagyja a méhészeti oktatást, vegye fel azt programmjába és hasson oda, hogy ahol a talaj- és . klímaviszonyok megengedik, méhlegelők létesüljenek és a kisgazdák bevezettessenek a méhészetbe. Maga az Országos Méhészeti Egyesület is — mint mondottam — be kíván kapcsolódni a termelés megszervezésébe és a többtermelés fokozásába s * éppen ezért a maga részéről minden támogatást felajánl a kormányzatnak abból a célból, hogy kölcsönméhésaetekkel siessen ezeknek a kisembereknek a segítségére. Természetes, hogy az a húszezer pengő, amellyel az Országos Méhészeti Egyesület bele kíván kapcsolódni ebbe a nagy munkába, egymagában nem elegendő, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) mert hiszen ebből a húszezer pengőből legfeljebb 700—800 méhcsaládot tudunk a kisembereknek