Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-180

386 Az országgyűlés képviselőházának 180. amelyek egészségesen kifejlődve és a kereskedelmen hosszú tapasztalatok alapján a maguk szakértelmével és a maguk becsületes munkája alapján kiépített gazdasági erejevei helyet foglalva, a keresztény kiskereskedők a gazdasági életet igyekeznek munkálni, méltóztassék ezeket egy kicsit nagyobb támogatásban részesíteni a kormányzat részéről, még ha ez magának a szövetkezet intézményének rovására is megy, mert véleményem szerint a kereskedelmi élet akkor erős, ha azt nem úgy kartolizáljuk, mint ahogy egy rosszindulatú szövetkezeti politika igyekszik elkartelizálm, hanem akkor erős, ha annak egyedei a gazdasági élet minden viharát kibírják. T. Ház! Időm lejárt. Amikor beszédemet befejezem, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy nem látom az expozéban azt a nagyvonalúságot, amely a mai idők követelményei alapján megnyilvánulhatna benne és éppen ezért nem fogadhatom el. (Helyeslés és taps a szélsőbal' oldalon.) Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: gróf Festetics Domonkos. V Elnök: gróf Festetics képviselő iirat illeti a szó. Gr. Festetics Domonkos: T, Ház! Igen csodál kozom azon, hogy az előttem felszólalt képviselő úr nem fogadta el az expozét, amikor pedig ő maga mondotta, hogy ezt az expozét a Nyilaskeresztes Párt erőszakolta a miniszter úrra. (Zaj és ellentmondások à szélsőbaloldalon.) Igaz, hogy nem így van a dolog és ő tévedésben van, mert ezt az expozét pártunk, a kormányzópárt szorgalmazta és kérte hosszú hónapokon keresztül s higyjék el nekem, igen t. képviselőtársaim, nem könnyű munka volt, amíg , odajutottunk, hogy végre EeményiSehneller Lajos, mint csúcsminiszter átvette az építő magyar munka vezetését. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Tisztában vagyunk azzal, hogy az a nagy Programm, amelyet az expozé kifejez és amelyet a miniszter úr megvalósítani óhajt, igen későn érkezett. Ezt a prögrammot már húsz évvel ezelőtt be kellett volna nyújtani. (Ügy van! Úgy van! a szelsőbaloldalon.) Húsz esztendővel ezelőtt kellett volna ezt Bud csúcsminiszter úrnak beterjesztenie, (Maróthy Károly: Liberális csúcs volt!) akit annakidején Bud Dáriusnak neveztek» olyan sok pénzé volt. Akkor,sokkal többet lehetett volna elkezdeni és: megvalósítani, ,s ha azokat a nagy összegeket, amelyeket akkor Lillafüredre, a Bethlen-udvar építésére, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) vagy nem tudom mire fordítottak, szociális alapokba fektetik és szociális kérdések megoldására fordítják, akkor ma sokkal könnyebben lehetne a kérdéseket taglalni, mert meglenne az a biztos alap, amelyre könnyebben lehetne építeni. Későn jött ugyan, de mégis nagy és átfogó Programm áll előttünk, amely talán néhány 'esztendő szorgalmas és kemény munkájával eredményeket is mutathat. ; Én, mint agrárius, Örömmel üdvözlöm, hegy jött végre egy olyan expozé, egy javaslat, • amelynek mindjárt az első soraiból azt látjuk, hogy à miniszter úr az agrártársadalom felé tesz egy gesztust, mert kijelenti, hogy a magyar agrártársadalmon igenis segíteni óhajt. (Maróthy Károly; Nem mondja meg, hogyan!) Sajnos,, ebben a tekintetben nehéz a helyzet. Mert á'magyar gazdatársadalmon mivel lehet segíteni?" Olcsó hitelekkel,'az export fokozása- ' iiïése 191+1 február H-én, pénteken. val, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) a belső kereskedelem begyújtásával. És íme mit kapunk? A Nemzeti Bank elnöke, Baranyai Lipót 50 millió pengőt akar kiadni a magyar mezőgazdaságnak öt és félszázalékos kamattal, amelyet az első jajkiáltásunk után négy és félszázalékra csökkentett, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Kérdem azonban, hogy az, aki a magyar mezőgazdaság mai helyzetét ismeri, gondolhat-e arra, hogy a magyar mezőgazdaság ma négy és félszázalékos hitelt vehet fel? Hiszen ez azt jelenti, hogy legalább hat és félszázalékkal kell dolgozni, mert valamiből annak a mezőgazdának is élnie kell, ha tehát négy és félszázalékos a kamat és két százalék kell az életfenntartásra, akkor hol marad még azután a tőketörlesztés? Meg kell mondanunk, hogy a magyar mezőgazdaság egy 5 százalékos amortizációs kölcsönt még elbír, de azt is talán csak 20 esztendőre, de más megoldást itt nehéz lesz találni. Lehet, hogy vannak gazdák, akik ezt igénybe fogják venni, de itt azt is látjuk, hogy igen erőteljes ellenőrzés alatt lesz ez a kölcsön abból a szempontból, hogy azt ki mire fordítja. A kölcsönt ugyanis beruházásokra kellene fordítani. Már most kérdem, hogy egy. agyon adósodott földbirtokot érdemes-e kölesönhöz juttatni azért, hogy beruházzon á már amúgy is elvesztett gazdaságban? Nem igen érdemes ma egy mezőgazdasági birtokba beruházni, ha az már úgyis tönkrement, hanem azt hiszem, sokkal jobb lesz a hiteleket úgy adni, hogy az adósságokat is törleszthessék, hogy minél több adósságmentes mezőgazdasági objektumot teremthessünk. Nem érdeke ennek "az országnak, hogy itt agyonadósodoít nagybirtokok, középbirtokok* és kisbirtokok legyenek. Legyen itt minél több tehermentes birtok, mert csak akkor tudnak valójában produkálni. Nem lehet azt sem bevezetni ennek a programmnak folyamán, hogy majd oda adnak ilyen kölcsönöket, — amint azt sokszor láttuk —- ahol komaság, sógorság és jó összeköttetés van, hanem ezeket a kölcsönöket a legszigorúbban oda kell juttatni, ahol szükség van ráiuk. ÍIncze Antal: Pártállásra való tekintet nélkül!) Ebben pártállás nincs, (Helyeslés.) mert a magyar agrártársadalom, mint nemzetfenntartó elem, egy egységet JíépviseJ, amelybe ha bele i* hoznak néha, sajnos, pártviszályokat, de azért végeredményben kell, hogy a magyar földön keresztül egymást megtalálják; Lehet, hogy a pénzügyminiszter úr — mint ahogyan programmjában ki is fejtette — meg fogja találni a fedezetet. Lehet, de előre be (kell jelentenem, hogy ne sokat várjanak a magyar mezőgazdaságtól, mert ott nagytőkék ma már nincsenek. Ma a nagytőke teljesen átvándorolt a vidékről Budapestre és itt fekszik a különböző széfekben, ha ugyan még nem si'bolták ki. (Incze Antal: Elég baj! Tessék hozzányúlni!) Azt hiszem, itt elkerülhetetlen hogy a nagytőkékhez, amelyek provenienciáját sokszor nem látjuk tisztán, hamarosan hozzá kell majd nyúlni. Nem szabad elfelejteni, hogy a magyar mezőgazda azt a pénzt, akármennyivel is dolgozik, egy évben csak egyszer tudja megforgatni, ellentétben a pesti különböző, most tanusítványos elemekkel, amelyek a pénzeket húszszor, huszonötször is meg tudják forgatni. Azt hiszem, a pénzügyminiszter úrnak valahogyan az egész struktúrát meg kell majd változtatnia, egészen'új alapon kell elindulnia és ehhez az új alaphoz egy abszolút kitűnő tisztviselői karra lesz^ majd szüksége. : J -A"magyar mindig arra hallgat, aki vezeti