Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-180

Az országgyűlés képviselőházának 180. ülése 19 Ul február 14,-én, pénteken. 387 rá gondunk! — Rajniss Ferenc: Mikor? Soha?) Ma a tanúsítványos ebben az -,rszágban az, akinek soha baja nem történhetik. És mi kellett ehhez? Semmi, es a k egy pár jó összeköttetés és egy jó alispáni tanúsítvány, amelyet vígao lobogtatva, azt, mint szabad útleveut használhat az egész országban. (Mozgás. — Rajniss Ferene: Ha Pesten nem kap, elmegy vidékre!) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ilyen beállításban ezt a kérdést ne méltóztassék taglalni, mert ezzel a beállításával mindenféle gyanúsításokra nyújt alkalmat. (Zaj a szélsöbalodalon. — Rajniss Ferenc: Ha Budapesten nem kap, vidékre megy!) Csendet kérek, képviselő úr. A képviselő urat a szo meg nem illeti. Gr. Festetics Domonkos: Tisztelettel bérek egy negyedórás meghosszabbtást. Elnök: Méltóztatnak a kért negyedeórás meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a Gr. Festetics Domonkos: Ebben az egész expozéban egy másik súlyos pont is lesz. amelyre rettenetesen kell majd vigyázni, ez pedig az ejtőernyősök problémája. (Ugy van: a szélsőbaloldalon.) Én magam is már sokszor csodálkoztam ezeken a dolgokon. Nem szeretem a csodákat, de ezen a téren egyenesen csodák törteimnek: magasrangú, nagyállású^emberek hirtelen megbetegszenek, munkaképtelenség címén nyugdíjba mennek (Rajniss Ferenc: És másnap felébrednek mint gyárigazgatók!) és másnap olvassuk az újságban, hogy az illetőnek a Jóisten már kitűnő egészséget adott, olyan egészséget, hogy egy nagy vállalatot, vagy nem tudom mit, pompásan el tud vezetni. Az ilyen csodákat nem szeretjük. Ha valaki egy közhivatalban, egy nagy hivatalban már nem alkalmas arra, hogy azt vezesse, azt hiszem, a gazdasági életbe sem szabad öt már többé bekapcsolnunk, mert nekünk azaz érdekünk, hogy minden gazdasági pozícióba igen életerős, igen agilis embereket tudjunk beültetni. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és ssétsŐbalodaloin. — Nagy László: De legalábbis legyen annyi ízlése, hogy ne vegye fel a nyugdíjat !) Elnök: Cseudet kérek, képviselő úr! Gr. Festetics Domonkos: Még valamire szeretnék most kitérni. Nekümk a magyar nemzetet erősítenünk kell. Én ehhez az expozéhoz azt szeretném hozzáfűzni, hogy szerintem nekünk meg keli erősítenünk a valutánkat. A legerősebb valuta azonban ebben a*. országban a nemzeti összefogás, a nemzeti munka, a nemzeti munkaprogramra. Ez a legerősebb valuta, Ezen nem foghat ki senki. Éppen ezért a magyar fajtát, a magyar népet kell erősíteni. Vannak nálunk olyan kicsinyes események» amelyek a magyarság szempontjából nekem nem igen tetszenek. Vannak keresztény emberek, akik megvesznek egy zsidóbirtokot. Örüljünk annak, ha keresztény ember ma zsidó birtokot vásárol. Az ügy azonban átmegy minden hivatalon, megérkezik a minisztériumba és az elintézés után azzal jön az a szegény ember, hogy nem hagyják jóvá a vételt. Megveszi, kifizeti a birtokot, felépíti rá a. házat is és végén nem hagyják jóvá a vételt. Azt hiszem, hogy az állampolgársági bizonyítványok kiadása tekintetében is egy bizo? nyos gyorsaságot kellene tanúsítani a minisztérium részéről. Sokszor ugyanis azt látja az ember, hogy zsidók két-három hónapon belül megkapják az állampolgársági okiratukat, ugyanakkor szegény kisemberek, keresztény és most valójában bizonyos bizalmatlansággal néz egyes események felé, amelyeknek híre széltében-hosszában röpköd. Van itt egy külkereskedelmi hivatal, (Egy hang a balodalon: Már nincs.) van itt egy árkormánybiztosság. Mind a kettő hivatva van arra, hogy a magyar nemzetgazdaságot emelje és szolgálja. Mi korlátlan bizalommal voltunk e két intézmény iránt és íme most itt ilyen rémhírek terjengkednek mindenfelé, amely rémhíreket hamarosan meg kell gátolni. (Rajniss Ferenc: Talán inkább a rémeseményeket kell meggátolni!) Laky miniszter úr a vezetője ezeknek a hivataloknak, — rövid idő óta. Tudjuk, hogy igen erős keze van; ne tessék sajnálni azt az Öklöt és tessék ott széjjelverni, tessék ott rendet teremteni és akármilyen protektorok jelentkeznek is, akármilyen komák* sógorok igyekeznek ott mentési akciókat elkezdeni, tessék ; tiszta vizet önteni a pohárba. Nekünk, az ország adófizetőinek, azt hiszem, jogunk van látni, hogy ott is tiszta munka folyik. (Nagy László: Hát nagy disznóságok vannak?) Elnök: Kérem, ne méltóztassék ilyen kérdéseket föltenni a képviselő úrhoz! Gr. Festetics Domonkos: És, t. Ház! nemcsak egy hétre, nemcsak egy hónapra visszamenőleg, de tessék öt évre visszamenőleg teljesen tiszta vizet önteni a pohárba. (Zaj és derültség.) Lehetetlen az, hogy ilyen kérdések felmerüljenek, mert azt hiszem, mi nem vagyunk a Balkánon ebben a tekintetben sem. (Meskó Zoltán: Soha sem voltunk, hála Istennek! — Nagy László: Nem is voltunk!) Mi közel vagyunk a nyugati kultúrákhoz. Nekünk első kötelességünk, a közélet és a köztisztviselők reputációja is megkívánja azt, hogy minden mende-monda elnemíttassék és hogy tiszta képet kapjunk. Itt a legszigorúbb vizsgálatot kérjük a jobboldalról. Jüresek Béla igen t. képviselőtársam éppen ott rekedt benn beszédében, ahol az összeférhetetlenség kérdéseit és más hasonló dolgokat feszegette, (Rajniss Ferenc: Nagyon helyesen tette!) Engedelmet kérek, erre is ki fogok térni pár szóval. Rólam mindenki tudja, hogy én évek óta állandóan az összeférhetetlenség legszigorúbb szabályozását kértem» Kérem ma is és fogom is kérui, ameddig ezen a helyen vagyok. Lehetetlen dolog az, hogy akkor, amikor mi itt, mint az ország őrei állunk, ránk elmondhassák a?Â, hogy itt is van érdekeltség, ott is van érdekeltség és állandóan azt vessék a szemünkre, hogy nem tárgyilagosan nézzük a dolgokat. (Ugy van! balfelől.) Ahogyan a pénzügyminiszter úr mondja beszédének utolsó részében, itt az egyéni érdek mindig elől van és a közérdeket mindig elfelejtjük. (Nagy László: Ez a baj ! — Zaj a baloldalon.) Azt hszem, ezek a nehéz idők, ezek a nehéz viszonyok talán mégis meghozzák a belátást, s talán mégis mind kevesebb lesz,azoknak a száma, akik... (Rajniss Ferenc: ... akik többen vannak! — Derültség a baloldalon.) ... az erők szétforgácsolását akarják s akiket egyéni érdekek vezetnek a köz érdeke helyett. Azt hiszem, itt nagyon sok hiba történi, ha talán nem is a kormányzat részéről. Nézzünk csak körül, hiszen az egész zsidókérdés levezetésénél a kormányzat teljes jószándékkal meghozta azt a törvényt abban a reményben, hogy ezt végre fogják hajtani, de megteremtettünk egy olyan intézményt, egy olyan .elemet, amely ma a,- legirígyeltebb. ebben az országban. Ma sem a keresztény, sem a zsidó nem olyan érték ebben az országbari. mint a tanusítványos. (vitéz Zerinváry Szilárd:* Lesz