Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-180
368 Az országgyűlés képviselőházának 18Ö. ülése 1Ô41 február 14-en, pénteken. iparos, míg a lakosság 86-7%-a mezőgazdasági hivatása volt, képzett technikai szakértőkben pedig szinte teljes hiányt tüntetett fel ebben az időben ez az ország. Ennek a tervnek is wltak belső ellentmondásai. Tudvalevő, hogy kapitalista áruhiteleket kapott ez a tervgazdálkodás, ha közvetlenül kapitalista tökéket nem kapott is. A kapitalista nagyüzemek mintáit, terveit, módszereit és berendezkedéseit használta fel, sőt nem utolsó sorban a kapitalista országok és üzemek szakembereinek óriási tömegét is. Az elismerést azonban semmiképpen sem lehet megtagadni ettől a tervgazdálkodástól és le kell szögezni azt, hogy ennek során nagy eredményeket sikerült elérni. Rögtön hozzá kell azonban tennünk, hogy nemcsak ehhez hasonló, hanem sok tekintetben még nagyobb eredményeket is ért el a német és az olasz, a portugál és a bolgár tervgazdálkodási akciók sora, amelyekre szintén több alkalommal történt már utalás. Ez ter mé3zetes is, hiszen a tervgazdálkodás tulajdonképpen egy általános, kötelező, sorozásos sereggel folytatott akció, ha már az imént a liberál-kapitalizmus egyes jelenségeit és munkásait guerilla-harcosoknak minősítettük. Természetes, hogy egy ilyen általános sorozáson alapuló, központilag mozgatott hatalmas nagy sereg hatalmas eredményeket is érhet el. Az egyes társadalmi rétegek megmozdításán túl minél inkább az egész nemzet öntudatos, átfogó mozgósítását jelenti a tervgazdálkodás, annál inkább eredményes. És bár éppen az imént felsorolt példák mutatták meg, hogy a tervgazdálkodási akició nélkülözhetetlen előfeltételéül nem lehet egyetlen politikai ideológiát megjelölni, azt készséggel megengedjük, hogy vannak olyan politikai ideológiák, amelyek a tervgazdálkodásnak inkább kedveznek, mint a többiek. Abban az expozéban, amely felett a vita most folyik, tulajdonképpen az általános magyar gazdasági mozgósítást, az eddigi megmozdításoknak és megmozdulásoknak mozgósítássá való összefogását üdvözöljük. De amikor . most megemlékeztünk egyéb tervgazdálkodások sikereiről, nem szabad elfelejtenünk, hogy nekünk is voltak már olyan tervgazdálkodási megmozdulásaink, amelyek igenis eredménnyel és sikerrel jártak, s amelyekre joggal célzott expozéjában a csúcsminiszter úr. Ezek közül ne is említsünk most egyebet, csak az ugyancsak már szóvátett hadseregfelszerelést. A mozgósítás elrendelése, a mozgósítási parancs azonban nem jelenti azt, hogy egyúttal a részletes haditervnek is meg kell jelennie. Ezért nem hagyhatjuk szó nélkül, "Hogy a magunk részéről sok tekintetben igaztalannak tartjuk azt a refrénszerüen ismétlődő kritikát, hogy az expozé csak általánosságokban mozgott- és nem adott megfelelő mértékben konkrétumokat is. A tervgazdálkodás eddigi legklasszikusabb megvalósulásának vitán felül az első német négyéves tervet tekinthetjük. Ëppen a magyar tervgazdálkodásra vonatkozó expozé vitájának megindulásakor, február 11-én volt 8 éves évfordulója a német tervgazdálkodás elindulásának. Akkor mondta el a Führer azt a beszédét, amely a »Gibt mir vier Jahre Zeit« jelszava ban vált közismertté. — mondhatjuk — történelmivé. A különben sem hosszú Hitler-beszédek között ez a beszéd egyenesen rövidnek mondható. Szónoki kérdés formájában ellenségeit beszélteti így a Führer: Mondja el öa nekünk részletes programmját! Tizenkét rövid,, néhánymondatos programmpontot mond és talán nem árt egyet-mást idézni ebből a beszédből. Nem ígéri, hogy a nép feltámadása magától jön. Ö dolgozni fog, de az egész népnek magának is segítenie kell ebben. Seníki se higgyen Wegen segítségben, — folytatja tovább Hitler — olyan segítségben, amely saját népünkön kívül fekszik. A nép felépítését nein valamilyen idegen agyvelő által kigondolt sápadt teória alapján akarja munkába venni, hanem olyan törvények szerint, amelyeket a tapasztalás és a történelem mutat. »Nem ideákért, nem teóriákért, nem fantaiszti'kus ,pártprogrammokért élünk és harcolunk, hanem népünkért. (Üfty van! Úgy van! jobbfelől.) A világ kultúrája csak a nemzetek kultúráján, a világgazdaság pedig az egyes egészséges nemzetek gazdaságán épül fel.« Röviden, a Führer semmit sem ígér és amit kér. az négyévi bizalom, hit és együttmunkálkodás. Azt hiszem, hogy mutatis mutandis, nekünk sincs jogunk a magyar tervgazdálkodás módszeres elindulását bejelentő expozétól apró részleteket követelnünk és megtagadnunk ennek az expozénak első felelős munkásától legalább négy évet — háborús világban a szolgálati idő különben is duplán számít — és megtagadnunk tőle legalább valamelyes hitet, bizalmat és nincs jogunk megtagadni tőle az együttmunkáikod'ást. T. Ház! A hátralévő időben az expozé néhány ériintett tételét szeretném hangsúlyozottabban aláhúzni. Még talán megjegyezhetném azt. hogy amint számvetést próbáltam csinálni, megállapítottam, hogy ha egy tervgazdálkodásnak csak a főcímszavait vesszük, akkor is legalább 360 címszóval kell számolnunk. Nagyon jól esett volna tehát, ha a kritika legalább azzal jön segítségére a miniszter úrnak, hogy ezekből a címszavakból többet vesz konkrét tárgyalás alá annál a két-három címszónál, amelyről végeredményben hallottunk és nem esik saját maga abba a hibába, amelyet vélt hibaképpen hibáztat. (Ügy van! Ügy van! jobbef loi. — Rajniss Ferenc: Óriási! Gyönyörű!) A tervgazdálkodás, amint említettem, egy gigantikus euergiamozgósítás'- emberek energiáinak és pedig testi, szellemi, lelki energiáinak egyaránt, állatok, gépek energiáinak, földes vízenergiának munkábaállítása. Mindez természetesen nemcsak gazdasági, hanem kulturális feladat is, amint azt az expozé nagyon helyesen érintette is, különösen ha valljuk a kultúrának azt a meghatározását, hogy a kultúra egy nép alkotó erőinek legmagasabb és legteljesebb kifejezése. Éhből következik az, hogy a tervgazdálkodásban is a legnemesebb anyagon, a nemzet tagjain, a magyar emberen van a főhangsúly. (Rajniss Ferenc: Úgy van! "Ügy van! Óriási felfedezés!) Szülessen tehát minél több magyar ember s ezért a tervgazdálkodás pénzügyi részével kapcsolatban nagyon megfontolandónak tartom, hogy elszigetelt akcióiból nem kellene-e egyetemes, országot átfogó akcióvá szélesíteni az Epol.-nak közismert, sokat dicsért, de eléggé alá nem támasztott házassági kölcsön akcióját. A tervgazdálkodás legnemesebb anyagának, a magyar embernek kérdéséhez tartozik ebben a vonatkozásban is a magyar nemzettest beteg, iertőteött részeinek, és pedig a tuberkulózisnál is veszedelmesebben fertőzött, egykével betegített résziéinek a problémája. Csak felvetem azt, hogy az örökösödési adó, a telepítés kérdése az orvosságai ennek a bajnak. Sürgős baj, sürgős gyógyításra vár.
