Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-180

Az országgyűlés képviselőházának 180. A sajtó kérdését említem. A sajtóügynek tovább kell mennie azon az úton. ahol nemcsak a könyv, hanem az újság is nem csupán csak kereskedelmi üzleti cikk, hanem kulturális, szociális és nemes értelemben vett politikai érték is. Nagyon örülnék, ha á sajtót a csúcsminiszter úr rendszeresen felhasználná arra, hogy szabályszerű időközökben az egész nemzeti közvéleményhez szólna a tervgazdálkodás egyes szakaszainak, elért eredményeinek ismertetése által, az aktuális problémáknak a nemzeti közvélemény elé tárása és a szellemi energiák további mozgósítása és felfokozása által. Amikor a tervgazdálkodás mozgató energiáiról beszélünk, akkor a kulturális tényezők között nem hagyhatjuk említés nélkül a rádió kérdését sem. (Halljuk! Halljuk!) örömmel olvastuk, hogy aránylag rövid időn belül a magyar rádió hallgatóinak szám, tehát a jövedelme is, megkétszereződött. Kérdezzük, hogy vájjon a színvonala és szolgáltatásainak esetleg egyéb értékei az adóenergiák, az állomások fokozása, szaporítása is megkétszereződött-e? Túl vagyunk azon a kérdésen, hogy a rádió üzleti vállalkozás-e, az előfizetőket kell-e kiszolgálnia? Mindnyájan tudjuk azt, hogy a magyar rádió az egész magyar nemzeté. Rendeltetése az egész nemzetnek szolgálni, és pedig nem csupán elsősorban szórakoztatni, sőt tulajdonképpen n-eon is szórakoztatni. Egy dolgozó országban a rádiónak a dolgozó ^ embereket kell pihenésükben üdíteni és tanítani. (Helyeslés jobbfelől.) Szórakozni tulajdonképpen ebben az országban nincs joga, senkinek; üdülni van joga a munkásoknak és a munkaképteleneknek, de nem a munkakerülőknek. A szellemi energiák mozgósításánál rá kell terelnünk a figyelmet a magyar invencióban, a magyar lángészben rejlő kincsekre és energiákra is. Közismert dolog, hogy a, magyarságnak a nemzetek közötti arányszámán jóval felül vannak feltalálói. Az is közismert dolog, hogy még az elismert feltalálók

f is milyen nehezen, keservesen, igen sokszor félreismerve, el nem ismerve érték el a maguk hatalmas eredményeit. Bizonyos dolog, hogy a közvéleményben meglehetősen lejáratták a feltalálókat. Megengedjük, hogy azok fantaszták is, akik fantasztikumokon törték és törik a fejüket, a kör négyszögesítésétől és az aranycsinálástól kezdve a fületlen csésze feltalálásáig ... Tisztelettel kérek negyedórai meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház megadja a meghosszabbítást. Tessék folytatni. Szabó Zoltán: T. Ház! De az is bizonyos, hogy a zseniális feltalálók sem mindig részesülnek abban a ritka szerencsében, hogy odajussanak találmányaikkal a legilletékesebbek elé és hogy igen sokszor bevágják a legnagyobbszerű elgondolások útját is, vagy azok, akiknek valami üzleti érzéke vagy érdeke fűződik ahhoz, hogy a jobb és olcsóbb ne szorítsa ki a régit, a rosszabbat és a drágábbat vagy pedig azért, mert nincs olyan fórum, amelyik rendelkezésre állna abban a tekintetben, hogy elbírálná egy találmánynak az igazi értékét és főleg az egész köz szempontjából való felhasználhatóságát. Ennél a kérdésnél rá kell mutatnunk arra is, hogy talán jó volna egy új szabadalmi törvényen is gondolkozni, amely előmozdítaná az alkotó magyar szellemi erők munkakészségét és talán ülése 19ki február lk-én, pénteken. 369 a mostaninál jobban biztosítaná számunkra az ő munkájuk gyümölcsét is. Ennél a pontnál még arról kelle megemlékeznem, hogy éppen a közelmúltban beszélgettem egy sajátságos magyar zsenivel, aki szobrász és festő egy személyben, a mellett nem feledve el kubikos és mezőgazdasági munkás mivoltát, ... (Padányi Gulyás Jenő: Somogyi!) — igen, Somogyiról van szó — ... s aki egy olyan találmánnyal házalja és járja igazán apostoli lelkülettel az országot, amely a mi végletekkel teljes magyar klímánkban döntő jelentőségű, főleg a kertgazdálkodásban. A hasuráról van szó, amely lehetővé teszi, hogy a kora tavaszi és késő őszi növényvédelemmel a magyar kertgazdasági termelésnek szezonja jelentékenyen megnőjön. Vannak még egyéb mezőgazdasági találmányai is s nagyon szeretném reá az illetékesek figyelmét felhívni. T. Ház! Kívánatosnak tartjuk a tervgazdálkodás érdekében a munkaszolgálatnak fenntartását, sőt bizonyos mértékig továbbfejlesztését. Példák vannak előttünk arra, hogy a munkaszolgálat volt az, amely a talajjavítás, a telkesítés, mezőgazdasági talaj melioráció és az ármentesítés jelentékeny részét végezte. Természetes, hogy ezekben a munkákban nálunk elsősorban az abban a tekintetben felhasználható, szakmunkásokat illeti az elsőség, de egy nagy magyar munkamozgósításban hisszük, hogy mihamarább nemcsak ipari, hanem mezőgazdasági téren is jelentkezni fog egy munkáshiány, s legalábbis megszaporodnak a munkaproblémák, amelyek új munkásszükségletet igényelnek. Ezeknek a munkáknak ellátását szívesen látnók a munkaszolgálat kezében és keretében. A munkaszolgálatnak két fajtáját képzeljük el. Egyik a nevelő és honvédelmileg előkészítő munkaszolgálat, míg: a másiknak bizonyos kényszerjellege van és ebben továbbra is meg kell kóstoltatni — ha önként nem, akkor kényszerből — a munkának ízét nemcsak azokkal a Magyarországom lakó rétegekkel, amelyek ezt eddig nem ismerték, hanem a tipikusan munkakerülő fluktuáló elemekkel is. A kisipar kérdésénél, ahol örömmel hallottuk, hogy a kisipar szervezését, tömörítését szintén a magyar tervgazdálkodás tennivalói között képzeli a csúcsminiszter úr, éppen a nívóemelés érdekében felemlítjük azt, hogy nem volna-e jó, valamilyen formában újra rendszeresíteni a fiatal iparosoknak ^ vagy tanonc- vagy segédkorban való kötelező vándorlását. A kereskedelem címszavánál azt említjük, hogy jó lenne gondolni a magyar keresztény kiskereskedelem érdekében a nagy áruházak létesítésének és az üzleti fiókok szaporításának korlátozására. A közlekedés rovata alatt arra kívánok én is rámutatni, amit már az előttem felszólalók közül is említett valaki, hogy víziutaink nincsenek eléggé kihasználva. Évtizedek óta minden nyáron megfordulok hosszú hetekre a magyar Tiszán és annak mellékfolyóin, és a szívem fáj azért, hogy a magyar földnek ez a hatalmas ütőere és elágazó véredényei a maguk hatalmas energiáit annyira kihasználatlanul zúgatják le a partok között. Olyan néma és kihalt a magyar folyók vize, holott, azt hiszem, túlzás nélkül lehetne arra számítani, hogy a magyar belföldi teheráru-fuvarozásnak legalább egyharmad részét ezzel a legolcsóbb 56*