Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-179

364 Az országgyűlés képviselőházának 179. vett példákra. Hogy a miniszter úr intézkedései milyenek, azt legjobban bebizonyította termésértékesítésünk rendje. Vegyük csak sorjában. Itt van példának okáért legfontosabb termésünk, a búza. Mit csináltak a búzával? Megállapítottak egy árat, egy fajsúlyt, egy minőséget, amikor még azt sem tudták, hogy milyen búzát fog adni az Úristen. Még a zsidók is más alapon állapították meg a szokványbúza árát. Azok bekérték az ország termését, ebből megállapították a r szokványminőséget, kimondták, hogy az idén az átla- , gos termés a 78 kg-os búza, megállapították hát ennek a tőzsdei árát és ehhez mérten a jobb búza többet, a rosszabb pedig kevesebbet ért. Mit csinált a mi előrelátó kormányunk nagy szakértőivel, élükön a Futura val? *Megállapították a ,80 kg-os búza árát és termett 72 kg-os búza. A gazda jbe viszi a búzáját, 80 kg-os alapon van megállapítva az ár, a 72 kg-os búzáért tehát duplán lehúzták a bőrét. Szegény gazda mit látott? Azt, hogy nem kap a búzájáért semmit. A kukorica 30 pengő volt. Mit csináltak hát? Ezeket a gyengébb búzákat egyszerűen megdarálták és megetették a disznókkal. Mi a következménye? Nincs búza, nincs liszt és most ehetjük a kenyeret kukoricával, mindenféle szecskával, amit bele kell kevernünk. •* Vagy ott van a rozs tragédiája. A magyar termésnek a rozs volt a hamupipőkéje. Senki sem törődött vele, pedig a régebbi időben ez volt a falu kenyere. A falun nem ettek búzakenyeret és a munkások is szívesebben ették a rozskenyeret, az én vidékemen csakis rozskenyeret ettek. Mi történt a rozzsal? Félrelökték, csak állati takarmányra használták. Nagyon érdekes epizód történt a rozzsal kapcsolatban. Az egyik dunántúli uradalom leszállított egy malomba 3 vágón rozsot. Megvizs; gálták a rozsot és kimondták, hogy az emberi táplálásra nem alkalmas, tehát őrlésre nem használható. Mit csináljon az a szerencsétlen földbirtokos a rozzsal? El akarta adni, de nem tudta, mert állathízlalásra eddig nem engedték felhasználni. Mivel pedig; a malmot nem kényszerítheti a rozs átvételére és a darálást sem engedték meg neki, most már hónapok óta ott áll a három vágón rozs a vasúti kocsikban. A rozsnak a kocsiban állása pedig óránként 80 fillér; kérdem, hogyan fizeti ki ezt az a szerencsétlen gazda? Végre _ megengedték neki, hogy visszaviheti a felét. Átadta tehát a felét egy másik malomnak és darálásra használta fel azért, mert kukoricát, de árpát sem kapott. Ëz csak egy példája annak, hogy nálunk miképpen gondolkoznak. Az intéző köröknek tudniok kellene, hogy milyen minőségű áru mellett mennyi van az országban és már előre meg kell állapítani, hogy mennyit kell emberi táplálkozásra tartalékolni. Hogy mi történik az árpával, az egyenesen szenzációs. Megtermett a gyönyörű szép magyar árpa, de mivel erre nem hozták meg a kereskedelmi korlátozást, a zsidók rávetették magukat az árpára es Összevásároltak minden árpát. Azt gondolták magukban, hogy jön majd egj idő, amikor majd az árpa is, a kukorica is és a többi termény is kelleni fog, majd ráfizetsz te magyar hizlaló erre. Megvették tehát az árpát. Ebből azután olyan botrányos állapotok állottak elő, hogy kényszerítve voltam egy cikkben felhívni az illetékes körök figyelmét a bűnös mahinációkra. Mi történt erre? Megjelent három nap múlva egy rendelet, amelyben kimondták, hogy minden árpaülése 194-1 február 13-án, csütörtökön. készletet a Futurának kell bejelenteni, az árpát zár alá veszik és a Futura fogja majd az árpát elosztani. De mi történt? Mivel csak a takarmányozásra való árpát kellett zár alá venni, a sörárpa pdig nem tartozott zár alá, ennek következtében minden takarmányárpa sörárpa lett. Ha tehát az a gazda árpát akart venni takarmányozás céljaira, azt is csak a sörárpa árában vehette meg. Ez egyenesen aljas kijátszása a magyar gazdasági életnek. Ha a kormányhatalom nem látja ezt, akkor dobja tűzbe a szakf'érfiakat, akik ott ülnek, igenis találhat az országban olyan embereket, akik értenek a dologhoz. Elnök: Kérem a. képviselő urat, használjon parlamentáris kifejezéseket, mikor bírálatot gyakorol. (Rajiiiss Ferenc: Meg kell tartani őket!)_ Pándi Antal: Itt van azután a tengeri kérdése. Mi történt a tengerivel, a kukoricával? Én nem rosszalom azt, ha külföldről hozunk be kukoricát, mert szerintem, ami nyersanyagot , sertésben dolgozunk fel, az csak haszonnal jár, mert itt marad a jó trágyáié és a hízott sertés, amelyből mindenesetre megkapjuk a behozott kukorica árát. Mi történt a tengerivel? Limitálták a csöves kukorica árát. Mit csináltak erre a zsidók? Tudták hogy senkinek sincs góréja és pénze, csak nekik, összevásárolták a tengerit csövesen. Szemesen nem adhatták el, mert amilyen ára a szemes tengerinek meg volt állapítva, azon nem kereshettek, így tehát csövesen adták el és megint kijátszották a rendeletet. Mi a helyzet mostan? A nagytétényi hizlaló után a legnagyobb a győri. Ott egy sajátos helyzet alakult ki a kukorieaértékesítés és vásárlás terén. Elmentem ott a piacra megnézni, hogy van-e egyáltalában áru s azt láttam, hogy hoznak be a piacra árut. De hiába akar a Futura kukoricát venni, nincsen, a gazda nem tud adni. Megjelenik a piacon a kukoricával a gazda. Ott van a Futura vásárló ja, ott van a hizlaló és a zsidó kereskedő. Már most mi történik? A Futura fix áron vásárol, de hiszen senki sem adhat többet a kukoricáért a megállapított árnál. Megjelenik a hizlaló és kukoricát keres. Mellékes, hogy az illető keresztény, vagy zsidó, vagy akármi. A Futura vásárlója előtt adja oda a cédulát a gazdának, ugyanazon az áron veszi meg a kukoricát. Megkérdezem a gazdától: miért nem a keresztény Futurának adja a kukoricát, hiszen ugyanannyit fizet érte, mint más? Ugyan, kérem, mit akarnak a Futurától?, — feleli. — Emez is ugyanannyit fizet a kukoricáért, de még külön 2 pengőt ikapok érte a befuvarozásért. Hát hová kell magának fuvarozni? A raktárba, ide vis-a-vis. Mellékesen megjegyezve, a Futura raktára sincs messze. A Futura azonban nem fizethet a befuvarozásért 2 pengőt. Semmi más ez, mint a rendelet kijátszása. (Zaj.) Hogy milyen címen adják a felárat, az mellékes. Igaz, hogy a gazda is jól jár vele. De hol van itt az intézkedés hatálya?! Hol van a biztosítása annak, hogy a hizlalás rentábilis lesz?! (Stitz János: Olyan rendelet nincs, amelyet egy csirkefogó ki ne játszana !) Hol van itt a biztosítása annak, hogy a hizlaló ugyanazon az áron kap kukoricát, amelyet hivatalosan közzétettek? Ezen az áron nincs kukorica, nincs árpa. De hizlalásnak lenni kell. Már most itt van a hizlalás tragédiája. Amíg nem volt maximálva a hízó ára 1 pengő 45 fillérre, beállították a disznókat hizlalásra; a sovány sertés persze mindig drágább volt, az árpát, a kukoricát is meg kellett venni. De drága volt a kukorica. Végül is sehogy sem í