Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-179

Az országgyűlés képviselőházának 1?9. tudtak kijönni: a hizlaló még a saját pénzénez sem jutott hozzá, amikor ilü fillérért adta el a disznót. És Dött a kormány előrelátása, mtezKedés, tervgazdálkodás, — es 1 pengő 46 iiilérben megállapították az árat. JÜe nem állapítottak meg a sovány sertés és a kukorica arat. Az 1 pengő 46 filléres ár mellett lett 3U pengős kukorica és 2 pengős sovány sertés. utajniss U'erenc: De sok hülye zseni van ebben az országban!) Tisztelettel kérek meghosszabbítást. iiiinüK: jb elteszem a Kérdést: méltóztatnak a meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a házszabály 142. Vának W bekezdése alapján a Képviselő úr beszédidejét 7 perccel megbosszabbítja. í'áudi Antal: Nem bízhatok a kormány programmjában akkor, ha ilyen előzmények vannak, Nem tudok hinni ós nem is hiszek addig, amíg konkrétumot nem kapunk. Ha sohasem kapunk ilyent, akkor sohasem hiszek neki. Milyen gyönyörűen belehelyezi most bestédébe a miniszter úr az energiagazdálkodást ! En falusi szemmel világítom meg ezt a kérdést. Az energiagazdálkodás most úgy néz ki, hogy ahol több pénzük van az embereknek, ott olcsóbb a villanyáram, faluban pedig, ahol nincs pénzük, drága. Budapesten 3—3>£ fillért fizetnek, nem tudom egészen pontosan; Győrben, amely már nagyobb város, 6 fillért, faluban pedig 9 fillért, itt a vakulj magyar. Vezesd be a villanyáramot. Tudomásom van arról, hogy az egyik nagy villamosvállalatunk gyönyörű terveket dolgozott ki nagy területek villamosítására, he is nyújtotta a minisztériumhoz a tervet, pénzt kért, de folyton azt a választ kapta, hogy pénz nincs. Pedig vannak folyóvizeink, vannak egyébként használhatatlan szeneink, vannak erőforrásaink, amelyeket a villamosítás során igenis fel tudnánk használni. Örömmel látom, hogy például a Felvidéken a vizet tartályokban fogják rezerválni és ebből jön majd a fehér szén, a villanyerő. Hogy ez mit jelent, ne kívánják tőlem, hogy részletesebben fejtegessem. Ott van például Erdély. Egyszer voltam ott az éJ etemben ós rögtön szemet szúrt nekem az, hogy Uram Isten, ha nekünk Győrött egy ilyen Szamosunk, ilyen mérgesen, ilyen a városon nagy eséssel keresztül futó Szamosunk volna, mint Kolozsváron, akkor mi ingyen világítást élveznénk, mert az ipari üzemek fizetnék meg azt, amit a magánháztartások fogyasztanak villamosáramfogyasztás és rádióhasználat címén, Az előrelátásnak egy másik példáját akarom most megmutatni. Mindenféléről akarok egy kicsit beszélni, mert kevés az idő. Itt van példának okáért egy érdekes eset, az én megyémben, Moson-Magyaróvárott, a Kühnegyárban történt. Ez a gyár mezőgazdasági gépeket gyárt, azután valami kis hadiüzem is volt. Nagyon szépen dolgoztak és megfelelő munkáslétszámmal. Egyszerre csak karácsony előtt 200 embert elküldtek. Ezt csak a plutokrata mentalitás jelzéséül akarom mondani, nem pedig a Kühneről, hiszen a gyár zsidókézben van. Mondom, elküldtek 200 embert és ez a 200 ember nem a faluból rekrutált munkásokból állt, hanem a városban élő munkásokból. Nekem minden munkástestvérem egyenlő és mindegyik sorsa a szívemen fekszik, azonban szociális gondolkodást kell a közvéleménybe belevinni. Itt mégis csak valami súlyos hiba történt, mert rendben van, bocsássanak el munkásokat, de ezekből is. meg azokból is. Akkor nem lesz semmi kifogásunk. A plutokrata gazdálkodás azonban leKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ IX. ütése 19Al február 13-án, csütörtökön. 365 épített. Éhezni kell, ki van adva a parancs! A városi munkásnak nincs kertje, nincs földje, nincs disznója, nincs semmije. A falusinak otthon dolgozik a felesége, van egy kis háza, egy kis földje, egy kis krumplija, egy kis disznója, egy kis ez meg az, hát az talán jobban ki tudta volna tölteni azt az időt. Mindjárt megmagyarázom, miért csinálták ezt. A városi munkás nem akar az Ő rangján aluli munkát, napszámos munkát végezni, a falusi szegény pedig mindent megtesz, amit ráparancsolnak. ßövid az időm, rá kell térnem itt egy igen fontos kérdésre, a miniszter úr beszédével kapcsolatban. A miniszter úr említette beszédében, hogy gondoskodnunk kell arról, hogy a drága fuvarozásokat, a drága fuvarköltségeket valahogyan megspóroljuk, éliminai juk. Most egy előrelátást mondok a miniszter úrnak, én mint tengerparti gyerek, csak annyit mondok, gondoljunk arra, mi lesz, ha a háború csak egy év múlva is befejeződik. Honnan fogunk mi hajóteret kapni, hogy a tengerentúli államokból behozzuk a nekünk szükséges anyagokat? Ne számítsunk se a németre, se az angolra, se a franciára, senkire se számítsunk, mert nem lesz elég hajótér, hiába akarjuk arannyal bélelni a hajóteret, nem fogunk kapni, mi egyszerűen ki leszünk ebből regesztve. Építsünk hajókat már most, menjünk és építsünk, hogy a mi szükségletünk biztosítva legyen, mert kinek nem az az érzése, ami nekünk, hogy visszajutunk a tengerhez. Lesz nekünk kikötőnk, ha a Dunán keresztül is, mert ott már van. De lesz nekünk kikötőnk még másutt is. A hajótér kérdésével kapcsolatban azonban egy borzasztó esetet tapasztaltam. Éppen a Kurírból olvastam, (Egy hang a jobboldalon: Hát azt is olvas? — Derültség.) hogy két négyezertonnás hajót építtettünk és azt eladtuk az oroszoknak. Nem kutatom azt, hogy most milyen gazdasági előnnyel jár ez az adás-vétel, mert bizonyos vagyok benne, hogy a kormány nem csinál olyan baklövést, hogy valami ellenszolgáltatást legalább is ne kapnánk. r Azonban igenis sürgetem a hajótér szaporítását, mert nekünk, - tudtommal, a Ganz-Danubiusban hét olyan príma gép áll a rendelkezésünkre, amety a lehető legmodernebb hajóépítőgép. Azonkívül a fiúméi hajóépítő mérnökcsapat, a mi büszkeségünk, itt van Pesten a Ganz-Danubjusnál. Ezeket kell foglalkoztatni, a magyar géniuszt igenis ki kell használni, a munkásoknak kenyeret kell adni, mert a hajótér drága lesz. Mi nem fogunk kapni és a nekünk nem lesz szükségünk rá, akkor értékesíteni fogjuk tudni úgy, hogy arany, nem, arany nem kell, hanem munka és érték fog be özönleni az országba. A miniszter úr összefogást hirdet. Mi nemzeti szocialisták soha nem állítottunk azt, hogy mi a magyar értékeket nem akarjuk és nem kívánjuk beállítani a magyar nemzet szolgálatába. Ott van Németország példája. Hitler Schachtot, Papent, mindenkit beállított, akit tudott, mi olyan naivak vagyunk-e, hogy azt hisszük magunkról, hogy csak mi vagyunk képesek egy új államot felállítani? Nem, szükség van a testvérek kezére és itt az alkalom, ne kerteljünk, hogy hivatásszervezet kell és nem nyilasság, nem nemzeti szocalizmus. Gyerünk, fogjunk össze, úgyis, ha akarjuk, ha nem akarjuk, itt nemzeti szocializmus lesz. Az expozét nem fogadom el. (Taps a szélsobaloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: A tárgyalásra megállapított idő letelt, azért a vitát félbeszakítom és javasla55