Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.
Ülésnapok - 1939-166
Az országgyűlés képviselőházának 166. ülése 19W. december 10-én, kedden 23 mert hiszen lehetséges, hogy az illető Magyarországon egészen rövid időt fog tölteni és azután visszamegy külföldre. Hiánya a javaslatnak, hogy fegyelmi ügyekben egyáltalán semmi néven nevezendő intézkedést nem tartalmaz. Nézetem szerint a fegyelmi vétség sokszor talán súlyosabb is lehet, mint akár egy a rendes büntetőtörvénykönyv által megállapított vétség, tehát a fegyelmi ügyekben ugyancsak szükséges lenne egy pótlólagos intézkedés felvétele a javaslatba. Nem akarom az eseteket ismertetni, de annakidején, amikor a .törvényjavaslatot benyújtottam, a levelek százait kaptam és azokban fegyelmi ügyekben is^ egészen különleges esetek szerepeltek. A le•vélírók mind feljajdultak, hogy a fegyelmi ügyekkel miért nem foglalkozik az én törvényjavaslatom isi Ezek a levelek bebizonyították előttem, hogy fegyelmi ügyekben is kell rehabilitációs eljárást beiktatni a magyar törvénytárba, mert a fegyelmi ügyekben is éppen anynyira szükséges ez, mint a bűntetteknél és a vétségeknél. Ha ez a törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, törvényerőre emelkedik, akkor ez az eljárás eltart legalább három hónapig, amíg a legelső rehabilitálandó eset elbíráltatik. Ha az igazságügyminiszter űr visszaveszi ezt a törvényjavaslatot és átdolgozza törvényi rehabilitáció formájában, ez is megvan három hónap alatt, tehát a rehabilitálandó egyének abszolúte nem vesztenek semmit. Kérem tehátaz igazságügymiiiiszter urat, vegye vissza a javaslatot s terjessze azt be törvényi rehabilitáció alapján. Gondoljon arra, hogy az újabb törvényhozások mind ezen az állásponton vannak, a francia törvényhozás is multszázadbeli. t Gondoljon arra, hogy a törvényi rehabilitáció jobban beleillik törvénykönyvünk szellemébe. Ha ezeket a meggondolásokat magáévá teszi, úgy meglehet a reményem nekem, ellenzéki'kénviselőnek is arra. hogy a miniszter úr új törvényjavaslatot fog benyújtani. Ezt a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsöbcüoldcdon.) Elnök; Szólásra következik a vezérszónokok közül? Mocsáry Ödön jegyző: Benkő Géza! Elnök: Benkő Géza képviselő urat illeti a szó. „ , Benkő Géza: T. Ház! Az idő elorenaladottsága miatt nem foglalkozhatom tételről-tételre a t. előttem szólott képviselőtársaimnak _ úgy büntetőjogi, mint társadalompolitikai fejtegetéseivel, azt azonban meg kell jegyeznem, hogy ezek merőben ellentétesek ennek a^ törvényjavaslatnak szellemével, de_ ellentétesek általában a magyar büntetőjogi felfogással is T. képviselőtársain azért nem fogadja el ezt a törvényjavaslatot, mert az nem a törvényi rehabilitáció alapján áll. Én nem tudom, hogy Nyugat-Európában van-e olyan ország, amely kizárólag a törvényi rehabilitációra alapította volna ezt a jogintézményt 0 ? (Mosonyi Kálmán: Van!) De ha arra alapította, ez any nyira ellenkezik a mi társadalmi és jogi felfogásunkkal, hogy azt példaképül nem állíthatjuk magunk elé. Méltóztatott hivatkozni a francia példára, csakhogy ebben a tekintetben Franciaországtól igazán nem vehetüuk példát. Franciaországban 1851-ig érvényben volt az a középkori jogi elv, hogy a büntetés maga meggyalázó, diffamáló dolog, majd rátértek a törvényi rehabilitációra, utóbb azután ok is rátértek a legfejlettebb alakjára a rehabilitációnak, a bírói határozaton alapuló rehabiltációra. Ez a törvényjavaslat igen helyesen az egyéniesítés, az individualizáció álláspontjára helyezkedik, mert rehabilitációban nem részesíthető senki, más, csak aki arra érdemessé tette magát és erről az érdemességről bizonyosságot szolgáltatott. Nem lehet ezt hasonlítani sem az elévüléshez, mert hiszen az elévülés o^y puszta időmúlás, egy véletlen szerencse folytán mentesíti a bűncselekmény elkövetőjót a büntetőeljárás lefolytatásától, azonban akit rehabilitálnak, az felemelt fővel jelenhetik meg a társadalomban, mert az bizonyosságot szolgáltatott a maga javulásáról cs ezt bírói ítélet állapította meg reá nézve Ennek előrebocsátása után, méltóztassék megengedni, hogy áttérjek a törvényjavaslat tárgyalására. Hiszen ha három évtized, óta sürgetett kívánságnak tett az igazságügyminiszter úr eleget, amikor ezt a törvényjavaslatot előterjesztette, akkor azt hiszem, hogy egyes — még alapvető kérdésekre vonatkozó —• vitás kérdések sem szolgálhatnak indokul ahhoz, hogy ez a törvényjavaslat levétessék a napirendről én új törvényjavaslat kétszíttessék. A törvényhozás nemcsak jog, hanem kötelesség is, vagyis ha az életviszonyok vagy a jogfejlődés szükségessé teszik, a törvényhozásra vár a feladat, hogy a probléma megoldásának jogi rendezéséről gondoskodjék és az illető problémát törvénytárunkba, jogintézményeink sorába beiktassa. Sok és jogos a panasz, t. Ház a jogszabályok inflációja tekintetében, de azt hiszem, hogy ez a törvényjavaslat tényleg hézagpótló jogintézményt létesít. Hiszen az igazságügyminiszteri^ tárca költségvetési tárgyalása alkalmával évtizedek óta hangoztatott az a kérdés, amely sürgette a rehabilitációs törvényjavaslat beterjesztését. Be is terjesztette ezt 1914 július 22-én Balogh Jenő akkori igazságügyminiszter úr és pedig az akkori viszonyok szerint igen kiváló törvényjavaslatot, amely azonban a világháború és az azt követő események miatt parlamenti tárgyalás anyagát nem képezhette. A. probléma megoldásának szükségességét azonban a szaksajtó állandóan felszínen tartotta és a magyar büntetőjog egyik legkiválóbb elméleti és gyakorlati művelője, Finksy Ferenc királyi koronaügyész úr a szaksajtóban megjelent cikkeiben, nemkülönben az 1938ban az Országos Magyar Jogászegyletben »À törvényi rehabilitációról« címmel megtartott igen mélyenszántó előadásában is sürgette azt, hogy a rehabilitáció kérdése törvényesen szabályoztassék. Az igazságügyminiszter úrnak az érdeme, hogy ezt a kérő szót, amely a közvetlenül érdekeltek részéről is a levelek százaiban és százaiban irányíttatott felé, meghallgatta és előterjesztette ezt a törvényjavaslatot, amely— már itt kiemelhetem — úgy rendelkező részében, mint indokolásában egyaránt kiváló jogászi munka és hiszem azt, hogy ha ez törvényerőre emelkedik, törvénytárunknak egyik időtálló törvénye lesz A Balogh-féle javaslattal szemben itt a mai változott világszemléletnek és a közösségnek érdekei honoráltattak igen meszszemenő és igen szükséges mértékben. T. Ház! A törvényjavaslatot annak hosszú címzése helyett röviden rehabilitációs törvényjavaslatnak szoktuk nevezni, bár ezt az elnevezést a törvényjavaslat indokolása sem tartja , kielégítőnek, megállapítván azt, hogy egyfelől
