Képviselőházi napló, 1939. IX. kötet • 1940. december 10. - 1941. április 8.

Ülésnapok - 1939-179

Az országgyűlés képviselőházának 179. ülése 19Ul február 13-án, csütörtökön. 361 azt gondoltam szerény elgondolással, hogy itt lehetnek véleménykülönbségek, lehetnek eltérő gondolatok, de a magyar szívek és lelkek gyönyörű egységét, különösen most nem bonthatja meg a turáni átok, nem bonthatja meg legalább is azokon a területeken, ahol a magyar életnek a gyökeréig kell lenyúlni és éppen azért én a gazdasági csúcsminiszter úrnak az expozéját magasabb szempontból szeretném nézni, hiszen az előttem szólott Bethlen László erdélyi képviselőtársam kifejtette részünkről a részleteket s ezt a magasabb szempontot alapokra szeretném helyezni, gyökerébe ültetni és úgy vizsgálni ezt az expozét. T. Ház! ijJz a gyökér hármas. Az első gyökér, r habár únos-un talán is hangzik és divattá lett hangoztatni a kereszténységet, a kereszténység (Elénk helyeslés), az a kereszténység, amelyet Szent István első magyar király ajándékozott Magyarországnak, minden magyarnak és minden népnek, amely Magyarország területén lakik. Ez a gyökér az idők folyamán a kereszténytelen és szabadkőműves uralom alatt néha-néha még a legmagyarabb helyeken és területeken is elsorvadóban volt és az Isten különös segítsége és néhány igaz és jó magyar (hazafi hősies küzdelmének volt köszönhető, hogy ez a gyökér, az igazi kereszténység átmentődött az utókor, a magyar haza gyermekei számára is. Ha szabad mondanom. ez a gyökér a legerősebb ma is Erdélyben, a Hargita két oldalán, mert ezt a gyökeret 22 éven keresztül a magyar szenvedés könynyeinek életadó cseppjei öntözték. Ennek 'a kereszténységnek a diadalát sohasem láttam szebben kivirítani, mint éppen azon az emlékezetes augusztus 30-án, a második ibécsi döntés napján, amikor a rádió mellett ülve, ökölre 'fogott ceruzával, előszedve a 22 év óta eldugott Nagy-Magyarország térképét, rajzolgattuk az új határokat. Es sohasem felejtem el, hogy amikor a rádióleadás után kimentem Kolozsvár főterére, egy emlékezetemben soha el nem múló kép tárult szemeim elé. A Szent Mihály-templomba tódultak az emberek, pedig nem volt istentisztelet, még csak nem is harangoztak, s a félhomályban, augusztus 30-ának szürkületében úgy tele lett a Szent Mihály-templom, mint talán soha 22 év alatt. Az emberek imádkoztak és könnyeztek. Nem kellett az embereket az imádkozásra felhívni, nem kellett külön a kereszténységet és a keresztény alapokat hangoztatni. Az első gyökér erősebb volt, mint valaha: az igazi magyar kereszténység ülte diadalát a magyar egységért, a jövő boldogságáért, NagyMagyarországért. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) T. Ház! A második gyökér, amelyre épül het, épülnie kell és épül is a gazdasági csúcsminiszter expozéja, a magyar nemzet elhivatottsága, Igazi hivatásának szent tudata, az a hivatottság. hogy nem véletlenül áll a magyar nép a Kárpátok medencéjében, hanem az Úristen küldötte és állította ide és ezért lakjék bármilyen nyelvű és szokású nép ezen a területen, mindenkinek üzenjük, hogy ez a terület magyar föld! (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Ez a gyökér tehát a magyar életbe _ nyúlik vissza, innen táplálkozik, innen kapja erejét. Ez már nem is érzés, nem is elvont ideáknak, eszméknek hangoztatása, hanem őserő, amely a magyar élet gyökeréből szökött szárba, fejlődött dús kalásszá és hozta meg gyümölcsét kilencvensze résen, vagy százszorosan a nemzet, az egyén és a közjó érdekében. Vannak és voltak, sajnos, az idők folyamán többen, akik ennek a gyökérnek csúnyán nekiestek kapával, ásóval, csákánnyal, fejszével, a tollnak és a könyvnek fegyverével — méreggel is, ha kellett — és sorvasztották az igazi magyar egységnek ezt a második gyökerét csak azért, hogy idegen hatalmi érdekek, s tőkecsoportok szolgálatába állva eladják legszentebb örökségüket, magyar nemzetiségüket, magyar lelkiségüket is, hogy cserébe megkapják az önző egyéni érdekek pénzeszsákjukat duzzasztó erkölcstelen aranyait és hogy mások életének és becsületének letaposásán keresztül is a saját egyéni érvényesülésük hatalmi mámorát szolgálják. Ezek a nemzet testét és lelkét sorvasztó egoisták nem magyarok. (Ügy van! Ügy van!) A gyökér itt is erősebb volt, mint valaha: kibírta a kapa, ásó, csákány,, fejsze, toll fegyverét, ezeknek ütését, vágását, önmagától fogant újra minden sebe, pedig társtalanul és testvértelenül hordozta a magyar tragikumot a földben is, a termésben is, az iparban is, a kereskedelemben is. Mert itt is van magyar tragikum, a magyar élet tragikuma a magyar fátum: a sötét egyedülvalóság, a társtalanság, az örökös élethalál küzdelem végzetezerűsége, a társtalanságnak és test vér telenségnek soha el nem hagyó véres keresztje. Csak érdekbarátaink voltak ezen a területen ezeréves történelmünk egész folyamata alatt. Csak addig kellettünk nekik, amíg gazdagok voltunk, amíg megkövéredhettek és megpotrohosodhattak a mi gazdag termőföldünk kincseiből, gyümölcseiből, és megszépülhettek a mi művészetünk ragyogásában; csak addig kellettünk nekik, amíg velük volt a magyar kard, a magyar vitézség és az önfeláldozásig szavát tartó magyar becsületesség ereje. T. Ház! A magyar egységnek e kettős gyökerét: a kereszténységet és az igazi magyar nemzeti hivatástudatot mintegy átkarolja, nagyobb egységbe foglalja a harmadik gyökér, amelyet magyar gazdasági életnek, vagy magyar tervgazdálkodásnak szoktak nevezni. Ez a gyökér égy cseppet sem kevésbbé fontos, mint a másik kettő. Aki azt gondolná, hogy kevésbbé fontos, az nem jól látja a magyarországi magyar életét és nagy küzdelmeit. Ezért tudjuk az erdélyi párt részéről is úgy üdvözölni a gazdasági csúcsminiszternek a múlt héten elmondott expozéját, mint ennek a kettős magyar egységnek harmadik átfogó gyökerét. És tette ezt a magyar csúcsminiszter úr akkor, amikor a társadalom mindennap érzi, hogy nagy megrázkódtatásoknak mintegy vigiliáján, előestéjén áll, mintegy virrasztja azt a borongós vigiliát, amelynek már nincsenek is csillagai. Körülöttünk már ég Európa és nem tudjuk, hogy mikor szólal meg nálunk is az a vészharang, amelyet aranyból Öntöttek ugyan, de vérrel kevertek és a jó Isten őrizzen meg minket és Magyarországot attól, hogy ugyanazzal a kötéllel húzzák meg ezt a harangot, amellyel előbb nemzeti függetlenségünket és jólétünket felakasztották, (ügy van!) Vájjon hol van a gyökere ennek a rettenetes állapotnak, ennek a bajnak? Abban a régi liberális gazdasági rendszerben, amelynek egyik szörnyszülöttje a kapitalizmus. Ez döntötte romba a világot és rabolta el milliók hitét. A^ téves gazdasági szisztémák kínpadra hurcolták a társadalmat. Tisztelettel kérek 15 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbítást megadnil (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Bálint József: T. Ház! A liberális gazdasági rendszer sohasem ismerte el az állam-